No, nem mostanában, hanem 1578. május 19-én. A krónikája szerint az éjszakai viharban villám csapott a budai vár úgynevezett „czímertornyába”. A pusztítás erejére jellemző, hogy több ezer ártatlan ember veszítette életét a robbanásban, a szerencsétlenségnek egyes feljegyzések szerint kétezer, míg más leírások szerint hatezer halálos áldozata volt. A korabeli leírások szerint még a pesti oldalon jó messzire található Rákos-mezejére is sűrű por szállt.

Noha Radnóti Miklós (1909-1944), a tragikus sorsú magyar költőzseni sosem élt a Várban, azt viszont Gyarmati Fanni (1912-2014) tudjuk, hogy rengeteget kirándult Budán és számtalanszor megfordult itt, a Várnegyedben is. Radnóti 1935-ben megjelent költeménye az óév utolsó napjának búcsúztatója és az új év lírai köszöntése.

1916-ban éppen ezen a napon, december 30-án koronázták meg a Habsburg–Lotaringiai-ház trónjának örökösét, IV. Károlyt (1887-1922) és hitvesét, Bourbon-Pármai Zitát (1892-1989) a Budavári Nagyboldogasszony-templomban. Házasságuk boldog szerelmi házasság volt, amelyből nyolc gyermek született. Nem véletlen, hogy halálos ágyán is csak annyit mondott búcsúszóul hitvesének, hogy „Végtelenül szeretlek téged.”

Éppen 100 éve, 1924. december 28-an jelent meg az újságokban, hogy a Budavári Koronázó templomban ünnepélyes mise keretében megnyitották a jubileumi Szentévet. XI. Pius (1857-1939) 1924-ben hirdette ki az 1925-ös, a följegyzett Szentévek sorában a huszonegyedik Szentévet.

A Várban a két világháború között még Werbőczyről elnevezett, majd a háború után Táncsics Mihályra átkeresztelt utca 13. számú házában egykor élt költő Karácsonyi emlék című verse sokkal inkább egy élcelődő, kissé gúnyos korrajz mintsem valami szentimentális költemény.

Éppen 80 évvel ezelőtt, 1944. december 26-án zárult be az szovjetek ostromgyűrűje Budapest körül. Innentől kezdve 51 napon keresztül - 1944. december 26. és 1945. február 13. között - tartott Budapest ostroma. Az irtózatos pusztítás egész Budapesten, de a Várnegyedben talán kiváltképp begyógyíthatatlan seb maradt.

A Krisztinavárosból 1948-ban Svájcba, Olaszországba, majd New Yorkba emigráló író 1951 és 1968 között a Szabad Európa Rádió külső munkatársa volt. Az ötletéből valósult meg a „Vasárnapi Krónika" című rádiós műsorsorozat, s éveken át lehetett hallgatni az író saját hangján felolvasott vasárnapi leveleit. 1951. december 24-én visszaemlékezve egykor még szabad, európai hazájára, a polgári Magyarországra, és otthonára, a Krisztinavárosra, az alábbi írás hangzott el a rádióban.