A gyűrű bezárult – 80 éve kezdődött Budapest ostroma
Éppen 80 évvel ezelőtt, 1944. december 26-án zárult be az szovjetek ostromgyűrűje Budapest körül. Innentől kezdve 51 napon keresztül - 1944. december 26. és 1945. február 13. között - tartott Budapest ostroma. Az irtózatos pusztítás egész Budapesten, de a Várnegyedben talán kiváltképp begyógyíthatatlan seb maradt.
Adolf Hitler még 1944. november 23-án rendelte el Budapest utolsó pillanatig tartó védelmét a német haderők átcsoportosításának és visszavonulásának biztosítása érdekében. A vörös hadsereg azonban feltartoztathatatlannak bizonyult: 1944 szentestéjén törtek be Budára, majd december 26-ra bezárult a magyar főváros körüli szovjet ostromgyűrű, Budapest az irtózatos túlerővel szemben védhetetlenné vált. Az ostrom 1945. február 13-i befejezésével azonban a borzalmak koránt sem értek véget, a Vörös Hadsereg által a civil lakosság ellen követett bűncselekményei csak ekkor kezdődtek igazán. A felfegyverzett szovjet horda a tiltó parancsok ellenére nem csupán fosztogatott, de nők százezreit erőszakolták meg és több tízezer polgári lakost gyilkoltak meg. Emberek ezrei választották inkább az önkéntes halált a szovjet bűnözők karmai helyett. Egyik legmélyebb nemzeti traumánk, hogy a szovjetek által ekkor és itt elkövetett emberiesség elleni bűncselekményekről egészen a rendszerváltásig nem volt szabad nyilvánosan beszélni, azok mindaddig feldolgozatlanok és örökre megtorolatlanok maradtak. Budapest polgári veszteségeit jól érzékelteti, hogy míg 1944. szeptember 30-án a főváros lakosságának lélekszáma 1.308.815 ember volt, addig 1945 júliusában ez a szám már csak 907.774, tehát 10 hónap alatt összesen 401.041 lakossal, vagyis a korábbi lakosság harmadával kevesebben éltek a fővárosban.
Akik Budapesten szorultak az ostrom idejében, heteken át aszalódtak az ostromlott város pincéiben, és végigélték egy nagyváros pusztulásának minden irtózatát.
- írta naplójában Márai Sándor (1900-1989).
Soha ilyen karácsonyt! Szólnak az ágyúk, kelepelnek a géppuskák. (…) Reszket az ablaküveg. A gellérthegyi üteg valami repülőgépre lő, és az úton egy kiskutya futkos tanácstalanul. Tankok dübörögtek a Budaörsi úton, és hujjongva mentek a gránátok házunk felett…
-írta a szemközti Sashegyen, az akkor Miasszonyunk útja 8. (ma Meredek utca 8.) számú házban élő író, Fekete István (1900-1970).
Dr. Szaplonczay József (1901-1977), aki az Úri utca 7. szám alatti teljes lakóközösséget oltalma alá vette, így írt ostromnaplójában a karácsony napjairól:
A Szenteste, a két ünnepnap és december 27-e dermesztő félelemben telt, december 28-án a helyzet már tarthatatlanná vált., a sötétség beálltával egyik becsapódást a másik követi. Elhatároztuk, hogy az éjszakát már a bunker védelmében töltjük. (…) A halál hamarosan bekopogtatott bunkerünkbe. Egy kis elhagyott csecsemőt vett pártfogásba jólelkű házfelügyelőnénk, a kicsi azonban a tejhiányt nem sokáig szenvedhette. Egyik reggel holtan találtuk a kis fészkében. Huszár Pál bunkertársunk vette a merészséget a legnagyobb veszedelmek idején a Dísz tér parkjának legdélibb csücskén megásta a jeges talajban a kis sírhelyet és estefelé, nyugodtabb percekben kivittük a kis halottat utolsó útjára egy kis dobozba helyezve és sietve elhantoltuk. Még egy kis karácsonyfaág is jutott szegénykének a sírjára. A Dísz tér parkja – mint ahogy a többi szükségtemetkezőhely is – hamarosan benépesedett az újabb sírokkal.
Ekkor, karácsony napjaiban talán még senki sem gondolta, hogy a föld alatti élet egészen február közepéig velük megmarad…
Igaz, csak ideiglenesen. A Királyi Várkert száz esztendővel ezelőtt nyílt meg átmenetileg a sokaság számára addig, amig Horthy Miklós kormányzó családjával a gödöllői Grassalkovich-kastélyban töltötte nyári szabadságát. Kevesen tudják, de a Duna szintjén található mai Várkert Bazárt elsősorban Várbazárnak hívták, s a ma Savoyai Terasznak nevezett, Magyar Nemzeti Galéria előtt elterülő rész volt maga a Várkert.
135 éve, 1890. június 24-én született erdőbaktai Baktay Ervin, aki éppen száz évvel ezelőtt, 35 évesen magyarosította nevét Gottesmann Ervinről, s aki számos európai egyetemen tartott előadásokat India kultúrájáról. Baktay 1956-ban egyike volt azon néhány Kelet-kutató közül a világból, akiket az indiai állam hivatalosan is meghívott a Buddha születésének 2500. évfordulójára megrendezett nagyszabású ünnepségsorozatra. Egy ideig itt a Vízivárosban, a Szilágyi Dezső téren élt.
„Nagy szerencsénkre…” – írtuk a címben, nem véletlenül, hiszen ez a skót mérnök volt a budapesti Széchenyi lánchíd építésének vezetője, valamint a budai Váralagút tervezője és főmérnöke is. S, aki 1866. június 23-án, tehát ezen a napon halt meg Budán. Ma már annyira evidens, hogy van, de a Lánchíd a skót mérnök főművével, a váralagúttal vált teljes értékűvé, ez teremtett valóban közvetlen kapcsolatot Pest és Buda között. Addig ugyanis a Várhegy megkerülésével lehetett csak az újonnan épült, Pestet Budával összekötő Lánchidat megközelíteni a Krisztinaváros, a Tabán, illetve a Hegyvidék felől és fordítva.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
