Ezen a napon született a Tabán festőkrónikása, Zórád Ernő
Egy letűnt korszakot, s talán egy jóval emberibb világot varázsolnak elénk egyedi stílusával megfestett, a tabáni életképeket ábrázoló akvarelljei. A „Precíz Bohém” 1911. október 16-án született Balassagyarmaton.
A felvidéki köznemesi Zórád-család a trianoni békediktátum után hagyta el Dacsókeszit és költözött a magyar fővárosba. Nagybátyja, Zórád Géza (1890-1969) ismert tájképfestő volt.
Zórád Ernő a legendás, sokak mestereként ismert iparművészetis tanár, Harangy Jenő (1894-1951) grafikus, festőművész tanítványaként végzett az egykori Iparművészeti Iskolában. A második világháború után kezdett el egyedi stílusú irodalmi és történelmi képregényeket rajzolni, amelyekkel magának a műfajnak is úttörőjévé vált.
Akvarelljein pedig a lebontott, bohém városrészt örökítette meg, amelyek visszavarázsolják a Tabán egykori hangulatos utcáit, házait és típusos, mondhatni krúdys karaktereit.
Budavár díszpolgára 2004. április 8-án halt meg, egykori lakóházának falán, a Csap utca-Aladár utca sarkán tábla őrzi emlékét.
Az alábbi videóválogatás - a teljesség igénye nélkül - mutatja meg egy letűnt világ, a Tabán festőkrónikásának festményeinek egyedi hangulatát:
Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.
A Budai Vár tövében, a Mikó utca-Logodi utca sarkán álló ház egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Bizonyára sokszor szemtanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor indult meg a Roham utca felé, majd az Alagút utcán tért vissza. Az idén április 11-én éppen 125 éve született Márai Sándor alábbi verse több mint száz évvel ezelőtt, csupán 22 éves korában jelent meg a Kassai Naplóban.
Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
