100 éve történt: A Mátyás-templomban megnyitották a szentévet
Éppen 100 éve, 1924. december 28-an jelent meg az újságokban, hogy a Budavári Koronázó templomban ünnepélyes mise keretében megnyitották a jubileumi Szentévet. XI. Pius (1857-1939) 1924-ben hirdette ki az 1925-ös, a följegyzett Szentévek sorában a huszonegyedik Szentévet.
1924. december végén Magyarországon sokan már a számvetésre készültek, de sokhelyütt még nagyban zajlott az élet: ezekben a napokban adta át ünnepélyesen Bethlen István (1874-1946) miniszterelnök a forgalomnak a Csepel-szigetet Budapesttel összekötő első állandó átjárót, a Gubacsi-hidat, s ekkor adták át részlegesen a trianoni békeszerződés következtében a tengeri kikötőitől megcsonkított Magyarország új, a tengeri hajók fogadására is alkalmas kikötőjét, a Csepeli Szabadkikötőt. Az Operában a Faustot, a Nemzeti Színházban pedig A makrancos hölgyet adták.
A Szentév beköszöntésekor a vérzivatarokban megtizedelt emberiség, megfosztva ideáljaitól, kifosztva vagyonából, megtörve egészségében, állott ott a Szentév küszöbén
- írta meg a Magyar Katolikus Almanach 1927-ben.
De ekkor tért haza amerikai körútjáról Fedák Sári, színésznő is, aki nem titkolta egyesült államokbeli fellépése viszontagságait, illetve a szervezőkbe vetett hitének megtörését, s mérhetetlen csalódottságát:
Az a pénz, amit elharácsoltak tőlem, egy-két napig végletesnek látszó helyzetbe sodort, de az a művészi siker, amely a Manhattan Operában való fellépésemet kísérte, minden csalódásértés szenvedésért kárpótolt Hiklósi Ernőre és Vajda Dezsőre az amerikai törvények teljes szigora vár. Engem és amerikai magyarok várnak, akikkel most már csakugyan elválaszthatatlanul és örökre egybeforrtam. Megfogadtam és ha az Isten segít, állom is a szavamat: minden évben kimegyek hozzájuk.
- ídézte a szinésznőt Az est című lap aznapi száma.
Mindeközben a miniszterelnök pedig, feltehetően év végi feszültséglevezetésként a családjával korcsolyázott a műjégen.
II. Lajost még apjának, II.Ulászlónak (1456-1516) dinasztiaépítésének jegyében koronázták magyar királlyá két éves korában, s ekkor már megkötötték a Habsburg-Jagelló házassági szerződést is, amelynek értelmében a Brüsszelben 1505. szeptember 17.-én - I. Fülöp kasztíliai király, valamint Kasztíliai (Őrült) Johanna gyermekeként - megszületett Ausztriai Mária volt az ifjú király jövendőbelije. 1522. január 13-án, tehát több mint egy félévezreddel ezelőtt éppen ezen napon a két fiatal oltár elé állt Budán, s frigyüket királyi lakodalommal ünnepelték meg.
1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. A prózai epigrammákat, sztoikus bölcsességeket, lakonikus gondolatokat csokorba szedő gyűjtemény lírikus hangvétele prózaversekké hajlítják a költői igényességgel, mégis rím nélküli, de abszolút hallással megkomponált mondatokat. Ebből idézzük most Márai különleges, január kapcsán megfogalmazott gondolatait, amelyek elvezetnek bennünket az író legmélyebb, lételméleti fejtegetéseihez, amelyben arra próbál választ találni és adni, hogy mi az élet értelme.
"Mester nélkül nincs tanítvány” – hangzik a régi bölcsesség, ami persze fordítva is igaz. De vajon mi lehetett a titka annak a tanárnak, akinek szemináriumain olyan későbbi költő-, illetve íróhatalmasságok sajátították el a szépirodalom fortélyait, mint például Babits Mihály, Szerb Antal, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes, Csáth Géza vagy éppen Balázs Béla A Négyesy-féle stílusgyakorlatokon a klasszikus irodalomtól jutottak el a modern irodalomhoz, ez volt maga a klasszikus modernség. Elismertségéről mindent elárul, hogy óráin egyetem tanártársai, s más egyetem oktatói is gyakran részt vettek.