1924. december végén Magyarországon sokan már a számvetésre készültek, de sokhelyütt még nagyban zajlott az élet: ezekben a napokban adta át ünnepélyesen Bethlen István (1874-1946) miniszterelnök a forgalomnak a Csepel-szigetet Budapesttel összekötő első állandó átjárót, a Gubacsi-hidat, s ekkor adták át részlegesen a trianoni békeszerződés következtében a tengeri kikötőitől megcsonkított Magyarország új, a tengeri hajók fogadására is alkalmas kikötőjét, a Csepeli Szabadkikötőt. Az Operában a Faustot, a Nemzeti Színházban pedig A makrancos hölgyet adták.
A Szentév beköszöntésekor a vérzivatarokban megtizedelt emberiség, megfosztva ideáljaitól, kifosztva vagyonából, megtörve egészségében, állott ott a Szentév küszöbén
– írta meg a Magyar Katolikus Almanach 1927-ben.
De ekkor tért haza amerikai körútjáról Fedák Sári, színésznő is, aki nem titkolta egyesült államokbeli fellépése viszontagságait, illetve a szervezőkbe vetett hitének megtörését, s mérhetetlen csalódottságát:
Az a pénz, amit elharácsoltak tőlem, egy-két napig végletesnek látszó helyzetbe sodort, de az a művészi siker, amely a Manhattan Operában való fellépésemet kísérte, minden csalódásértés szenvedésért kárpótolt Hiklósi Ernőre és Vajda Dezsőre az amerikai törvények teljes szigora vár. Engem és amerikai magyarok várnak, akikkel most már csakugyan elválaszthatatlanul és örökre egybeforrtam. Megfogadtam és ha az Isten segít, állom is a szavamat: minden évben kimegyek hozzájuk.
- ídézte a szinésznőt Az est című lap aznapi száma.
Mindeközben a miniszterelnök pedig, feltehetően év végi feszültséglevezetésként a családjával korcsolyázott a műjégen.
