Ilyenkor augusztus elején még a strandok medencéibe, a Balaton hűs hullámaiba vagy a tenger sós vizébe vágyakozunk, de az andalító nyári szellő ölelése, s a fényektől lüktető, kivilágított esti égbolt már jelzi: csillagfordulás lesz megint. Hamarosan ránk kacsintanak a domboldalon, a tőkék között megbújó, napfény-hizlalta szőlőszemek, de még itt a pillanat, amit meg kell élni: ezt kell, a mostot kell megélni! S az augusztusi szellő csiklandó simogatása is azt üzeni - mit üzeni? egyenesen rikoltozza -, hogy az emberi élet minden viszontagság ellenére mégiscsak szép. Radnóti éppen 85 évvel ezelőtt született, 1940. július 21-én megírt költeményével köszöntjük a nyár utolsó hónapját.

Ha az ember nem is vonzódik, illetve kapcsolódik különösebben a transzcendens világhoz, feltehetően ez a hely és a Filozófiai kert című szoborkompozíció akkor is elgondolkodtatja, hogy miért születtünk meg és végtére is miért vagyunk a világon.
A képzőművészet és a bor jó párost alkot: mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a Magyar Nemzeti Galériában idén júliusban már tizenkettedik alkalommal rendezik meg a Borszerda esteket, amelyek során minden szerdán más és más borászat képviselteti magát Magyarország legváltozatosabb régióiból. A múzeum alighanem legnépszerűbb nyári eseménysorozata idén is változatos, rendhagyó esti programokkal várja a kultúra és a finom italok rajongóit.
Megpróbálhatnánk körülírni, milyen hangulatos egy nyári estén vagy naplementében andalogni a Budavári Palotanegyedben, de nem igazán lehet. Beszéljenek inkább a képek!

Budának van egy (részben) láthatatlan patakja, amelynek sokan talán a létezéséről sem tudnak. Nem így volt ez a 19. század második felében, amikor az Ördög-árok még fedetlenül folyt el a Vár nyugati lábánál, keresztül az akkor még beépített Tabánon, a Rácvároson. Cikkünkben friss fotókkal és archív képekkel illusztrálva mutatjuk be a Nagykovácsi-medencében eredő, majd a Dunához a Döbrentei térnél becsatlakozó 20 kilométeres patakot.

A Várból, egészen pontosan az Esztergomi rondelláról letekintve lettünk figyelmesek a tetején szobrokkal díszített épületre. Aztán lementünk, és jobban szemügyre vettük, végül utána is jártunk az Attila út 133-nak.

A Budai Vár idősebb lakói még ma is őrzik emlékezetét, annak a különlegesen bátor és nagyszerű festőnőnek, aki az ötvenes években a romjaival magára hagyott Várhegy vadvirágos lankáin gyűjtötte a Mátyás-templom oltárának díszeiül szánt csokrokat. Akkoriban ez bátorságnak számított.