Szeretemhely a Gellért-hegy tetején: a Filozófusok kertje
Ha az ember nem is vonzódik, illetve kapcsolódik különösebben a transzcendens világhoz, feltehetően ez a hely és a Filozófiai kert című szoborkompozíció akkor is elgondolkodtatja, hogy miért születtünk meg és végtére is miért vagyunk a világon.
A Gellért-hegy nyugati - a fővárost kettészelő Dunára néző, festői panorámával rendelkező – oldalán, a gyógyító források fölött avatták fel a kétezres évek elején az itt található 8 alakos szoborcsoportot, amely nemcsak meghatározza, de csendben uralja is a teret.
Az embernagyságú, fekete bronzszobrok üzenete ma már számtalan turistát vonz ide, a Gellért-hegy egyik legreprezentatívabb, az I. kerülethez tartozó helyszínére. Az eredetileg Nagyváradon született, majd a tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végző, 1956-ban emigrálni kényszerülő magyar festő-, és szobrászművész, Wagner Nándor (1922-1997) alkotásának címe a Filozófusok kertje gyakorlatilag öt vallási-szellemi irányzat harmonikus együttélését ábrázolja a világban. A művész még halála előtt állapodott meg Budapesttel a szoborcsoport felállításáról, de annak felavatásra már csak halála után 2001. október 18-án kerülhetett sor.
Mi vagyunk a kapcsolópont Kelet és Nyugat között.
- vallotta a magyarságról Wagner Nándor.
A Japánban, Svédországban és hazánkban alkotó művész a körben elhelyezett szobrokkal a világ vallásait szimbolizálta Jézus Krisztus, Buddha, Lao-Ce, Ábrahám, valamint Ehnanton szobrán keresztül, akik a világot körbe véve, annak közepe felé, az Istent, istenséget jelképező gömb felé néznek.
A gömb isteni, allegorikus jellegét elsősorban az arcát eltakaró Ábrahám ábrázolásából ismerhetjük fel. A körön kívül a művész néhány általa kiválasztott nagy közvetítőt, mondhatni szentembert formázott meg, nevezetesen a „Nagy Lelket” vagyis Mahatma Gandhit, illetve a kék szemű barbárt, Bodhi Dharmát és a ferencesek rendjének alapítóját, Assisi Szent Ferencet állította a világvallásokat szimbolizáló alapítók, szellemi vezetők hátteréül.
Ha az ember egy kis szemlélődésre, lelki békére vágyik, akkor érdemes felkeresni ezt a csodahelyet, ami biztosan képes hozzájárulni az elmélkedéshez, az ember felemelkedéséhez.
Egy szuper kis túra, szóval bátran ajánljuk mindenkinek, a kilátás pedig tényleg pazar.
A háború előtt a mai pesti oldalhoz hasonlóan a budai korzón is impozáns szállodák sorakoztak. A Várkert-rakparton többek között a szomszédos Széchenyi-palotáról elnevezett pazar külsejű és patinás enteriőrrel rendelkező Széchenyi-szálló állott, amelyet 1890-től Corso-szállónak, majd végül 1898-tól Fiume Szállónak neveztek. A fővárosi polgárok azonban „Fiume” névvel nem csak a fantasztikus Duna-parti panorámával rendelkező hotelt illették, hanem a benne működő pazar kávéházat is.
Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.
Az egykori Pest az Alagút megnyitásával pumpált életet a Várhegy nyugati oldalán húzódó Krisztinavárosnak keresztelt budai városrészbe. Ma már nem is gondolunk bele, de a festői tájat - benne a Horváth-kert, illetve a Vérmező buja növényzetét - az Ördögárok vizével öntözték, s részben ma is ez táplálja a fák, növények gyökereit. A patak, illetve az azon átvezető híd egyik szép, de szinte elrejtett emléke tabáni emlékkő, amely valahol a tabáni park, az Erzsébet-szobor, illetve az Arany Szarvas kiszögelésének közepén bújik meg. Olyannyira, hogy az erre járó turisták fényképezgetik ugyan, de az itt élők előtt sokszor észrevétlen marad.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
