A Magyar Nemzeti Galériába jegyet váltó látogatók már nem csak a földszinti Kortárs Kávézóban kóstolhatják meg a különleges finomságokat, hanem az első emeleti panorámás erkélyen is helyet foglalhatnak, ahol a frissítő italok terén még különlegesebb a kínálat.
De bennünket nem csak a finom italok és a kifejezetten kedves vendéglátás nyügözött le elsősorban, hanem az a történelmi milliő, a magyar múltat megidéző „historikus” hangulat, ami itt a falakból, s a hatalmas oszlopfőkből árad.
Hogy ott állhatunk, azon a teraszon, ahol a magyar történelem legnagyobb alakjai, államférfijai, magyar királyok, királynék álltak egykoron, s tekintettek le a Várkertre, illetve a békebeli magyar fővárosra. Itt, a Savoyai Terasz íves árkádjai, s a szobrászok, Róna József lovasszobra és Ligeti Miklós (1871-1944) 1903-ban leleplezett Csongor és Tünde kettős szobra fölött feltorlódnak az olvasmányi emlékek, hogy mennyi történésnek, a múlt hány fontos pillanatának voltak tanúi ezek a hatalmas oszlopok. Hányszor látták itt Erzsébet királynét és gyermekeit játszani a Várkertben, s Ferenc Józsefet sétálni hátra kulcsolt kézzel.
És látták azt is, amikor a walesi herceg, illetve angol trónörökös, VIII. Eduárd hazánk vendégeként a palota teraszán kitekintett le a Dunára vagy amikor Horthy Miklós kormányzó cigarettázva fogadta itt a Várkertben, az európai országok követeit, nagyhatalmú politikusait.
Aztán látták az ostrom pusztítását, a csodás Habsburg-lépcső lerombolását, a minden mozdíthatót zsákmánynak tekintő szovjet megszállókat, majd a kínkeserves újjáépítést, s 1956. októberében itt a Várhegy lábánál elvonuló egyetemistákat, s az arra büszkén visszatekintő rendszerváltást, majd 1993-ban II. Erzsébet királynőt és Fülöp herceget, ahogyan csodálattal szemlélték a Duna-parti panorámát, a magyar főváros lenyűgöző látképét.
.jpg)
Ezeket az érzéseket lehetetlen, de még a látványt is nagyon nehéz szavakkal leírni, ezért inkább néhány fényképpel mutatjuk meg a Magyar Nemzeti Galéria VIP-teraszát.
