Buda királyfi és Pest királykisasszony
Hogy milyen városi legenda fűződik a címben szereplő szobrokhoz azt megtudhatják a cikkünkből és nem mellesleg azt is, hogy ennek mennyi köze van a valósághoz. Mindenesetre nekünk ez is egy I. kerületi „szeretemhely” és nem csak azért, mert innen is látjuk a Budavári Palotát.
…és lép a lány, megy a fiú felé, sosem éri el. Az ifjú vár, kezét nyújtja felé, mégsem éri el. Csak egy lépés van már köztük, még sincs számukra remény, szobrok ők egy szirt tetején, szobrok ők egy szirt tetején…
- hangzik el a Zorán-testvérek nevével fémjelzett Metro együttes Régi kép, szobrok című 1969-ben debütált dalában.
Amelyet – a városi legendával ellentétben – nem a képen látható műalkotás ihletett. Az igazság annyi, hogy Budapest I. kerületében, a Gellért-hegyi Gruber József víztározó tetején, a Filozófusok kertjétől alig néhány lépésnyire valóban található egy a dalszöveghez nagyon passzoló szobor, amely egy női és férfi alakot, egy királykisasszonyt és egy királyfit ábrázol.
A tény azonban az, hogy bronzból és kőből készült művet csak később, a dal megszületése után közel másfél évtizednyivel, 1982-ben leplezték és avatták fel. A műalkotás – legalábbis a legenda szempontjából jelentősebb - érdemi részét, a már említett alakokat Lesenyei Márta (1930-) Munkácsy Mihály-díjas magyar szobrászművész tervezte, míg a talpazatot Vadász György (1933-) Prima Primissima, Kossuth- és Ybl Miklós-díjas magyar építésznek köszönhetjük. Azt nem tudjuk, hogy a művésznőt mennyire ihlette meg Zoránék dala, de nem elképzelhetetlen, hogy hatott rá. Az egymás felé vágyakozóan néző és kezükkel egymás irányába nyújtó királyi alakok a Duna jobb- és balpartját, Buda és Pest beteljesült "házasságát", a két városrész egyesülését jelképezik.
A szobor hivatalos neve Kilátó-kő és nem véletlenül, hiszen az alkotástól pazar kilátás nyílik a magyar fővárosra. Különleges élményt nyújt, hogy innen élőben is láthatjuk azokat az épületeket, amelyek a szobor talapzatán is megtalálhatunk. Szóval, ebben a napos, illatos és színes, őszi időben érdemes felkaptatni a Gellért-hegyre és Buda királyfi, illetve Pest királykisasszony mellől megcsodálni a várost.
A dal pedig akkor is szép, ha nem a szobrok ihlették, hallgassák csak:
A háború előtt a mai pesti oldalhoz hasonlóan a budai korzón is impozáns szállodák sorakoztak. A Várkert-rakparton többek között a szomszédos Széchenyi-palotáról elnevezett pazar külsejű és patinás enteriőrrel rendelkező Széchenyi-szálló állott, amelyet 1890-től Corso-szállónak, majd végül 1898-tól Fiume Szállónak neveztek. A fővárosi polgárok azonban „Fiume” névvel nem csak a fantasztikus Duna-parti panorámával rendelkező hotelt illették, hanem a benne működő pazar kávéházat is.
Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.
Az egykori Pest az Alagút megnyitásával pumpált életet a Várhegy nyugati oldalán húzódó Krisztinavárosnak keresztelt budai városrészbe. Ma már nem is gondolunk bele, de a festői tájat - benne a Horváth-kert, illetve a Vérmező buja növényzetét - az Ördögárok vizével öntözték, s részben ma is ez táplálja a fák, növények gyökereit. A patak, illetve az azon átvezető híd egyik szép, de szinte elrejtett emléke tabáni emlékkő, amely valahol a tabáni park, az Erzsébet-szobor, illetve az Arany Szarvas kiszögelésének közepén bújik meg. Olyannyira, hogy az erre járó turisták fényképezgetik ugyan, de az itt élők előtt sokszor észrevétlen marad.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
