Zeneszerző és költő is lakott itt: egy érdekes épület az Attila úton – fotókkal!
A Várból, egészen pontosan az Esztergomi rondelláról letekintve lettünk figyelmesek a tetején szobrokkal díszített épületre. Aztán lementünk, és jobban szemügyre vettük, végül utána is jártunk az Attila út 133-nak.
„Háztetőn napfürdőző, kigyúrt testű szobor látképe az esztergomi rondelláról. Az Attila út 133 alatti épület Babits Mihály első krisztinavárosi lakhelye volt” – írtuk az alábbi fotónk alá a látványról beugró első benyomásunkat egy érdekes információval kiegészítve abban a képriportban, amelyet közel két hónapja közöltünk a Nagyon Váron.
A fotót (mint az kétségkívül jól látszik) fentről készítettük, ezúttal pedig megnéztük a Vérmező felől, majd egészen közelről is ezt a Vár ölén fekvő épületet.
Így fedeztük fel, hogy az Attila út 133 nemcsak az irodalomhoz köthető azáltal, hogy a Krisztinavárosban itt lakott először Babits Mihály, hanem a zenéhez is.
Ugyanis, mint arról egy másik emléktábla mesél nekünk, ebben a házban élt és alkotott Hidas Frigyes Erkel Ferenc-díjas zeneszerző. A fidelio.hu úgy ír róla, mint akit a magyar zenei élet egyik legsokoldalúbb egyéniségeként tartottak számon, szinte nincs is olyan műfaj, amelyben ne alkotott volna.
Művei között szerepelnek operák (Az asszony és az igazság; Bösendorfer; Dunakanyar), balettek (A cédrus; Színek), oratóriumok (Requiem; Te Deum), versenyművek (Rapszódia; Birthday Concerto), zenekari és fúvószenekari darabok, vonósnégyesek és fúvósötösök, egyéb kamara- és szólókompozíciók, számtalan film, tévé- és rádiójáték, valamint színházi produkció kísérőzenéje,
de vélhetően az egyik leginkább közismert alkotása a Szomszédok című teleregény főcímzenéje.
Mint a Köztérkép rövid szócikkéből kiderül, a társasház 1931-ben épült. Homlokzatának felső két szélén találunk két térdelő egyforma női alakot kezében virággal. A középső részen pedig egy ülő férfialakot (az a bizonyos kigyúrt testű szobor), mellette görög motívumokkal díszített vázával.
A háború előtt a mai pesti oldalhoz hasonlóan a budai korzón is impozáns szállodák sorakoztak. A Várkert-rakparton többek között a szomszédos Széchenyi-palotáról elnevezett pazar külsejű és patinás enteriőrrel rendelkező Széchenyi-szálló állott, amelyet 1890-től Corso-szállónak, majd végül 1898-tól Fiume Szállónak neveztek. A fővárosi polgárok azonban „Fiume” névvel nem csak a fantasztikus Duna-parti panorámával rendelkező hotelt illették, hanem a benne működő pazar kávéházat is.
Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.
Az egykori Pest az Alagút megnyitásával pumpált életet a Várhegy nyugati oldalán húzódó Krisztinavárosnak keresztelt budai városrészbe. Ma már nem is gondolunk bele, de a festői tájat - benne a Horváth-kert, illetve a Vérmező buja növényzetét - az Ördögárok vizével öntözték, s részben ma is ez táplálja a fák, növények gyökereit. A patak, illetve az azon átvezető híd egyik szép, de szinte elrejtett emléke tabáni emlékkő, amely valahol a tabáni park, az Erzsébet-szobor, illetve az Arany Szarvas kiszögelésének közepén bújik meg. Olyannyira, hogy az erre járó turisták fényképezgetik ugyan, de az itt élők előtt sokszor észrevétlen marad.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
