A Tabán a Gellérthegy, a Naphegy és a Várhegy közötti lankás városrész elnevezése, amelyet keletről a Duna határol. Az egykor szkíták, kelták, rómaiak és hunok által lakott területen a IX. században jelentek meg a magyarok. A latinul Minor Pestnek tehát Kis-Pestnek nevezett részhez tartozott, amely a Pesti hegy (Gellérthegy) és a Pesti újhegy (Várhegy) között terült el. A tatárok pusztítása után népesült be ismét, elsősorban IV. Béla Várhegyre megindított erődépítése miatt, amely agglomerációt képzett Buda körül. A mai tabáni városrész az ekkoriban külvárosi rangot sem kapó, ugyanakkor beszédes elnevezésű Alhévíz nevet viselte. Az ide települő németek kezdték Kis-Pestet Kreenfeldnek, a Gellérthegyet Kelenfeld, Kelenföld hegyének nevezni.
Mindjárt a vár alatt a völgyben kies nagy kert van és egy márványból épült villa. Ennek előcsarnokát mozaik-kockás, berakásos oszlopok veszik körül, melyek érckandelábereket tartanak. A villa bejárata diadalkaput formáz; az ebédlő és a hálószoba mennyezetei és ablakai oly bámulatosak, hogy az ókor pompáját megközelítik. A kertre néző részen oszlopcsarnok épült. A kertben sűrűn ültetett fák között útvesztő van kiképezve. Madárkertek idegen és honi madarak számára, melyeket dróthálók tartanak fogva. E madárkertekben bokrok, gyümölcsfák vannak és liget, továbbá rendben beültetett különböző fákkal szegélyezett tornác. Van fedett folyosó, füves térség, köves utak és halas medencék. Tornyok is vannak üvegablakos ebédlőkkel és fedett erkélyekkel, melyekben oly kellemes az étkezés, hogy elképzelni sem lehet. A villa tetejét ezüstös cserepek fedik.
– írja a Mátyás-kori állapotokat Antonio Bonfini (1427-1502), humanista történetíró Mátyás király című művében.
A fejlődésnek a törökök megszállása vetett véget, akik 1541-ben elfoglalták Budát. Ekkor nevezték el a mai Ördög-árkot annak Nagykovácsiban található eredése miatt Kovácsi pataknak, illetve Tímár pataknak, amit törökül Tobak szujunak hívtak. A tímár elnevezés eredete, hogy az itt letelepült kézművesekről Tímártelepnek, Debaghane-nak (Tabakhane), ennek elferdüléséből származik a Tabahan, Taban elnevezés. Egyes nyelvészek szerint a taban törökül talpat, illetve valaminek az alját, tehát ez esetben egy dombnak, hegynek az alját is jelentheti. Azonban, hogy minden eddigi a Tabán elnevezéséről előadott bölcselkedést elbizonytalanítsunk, megjegyeznénk, hogy Bányai Elemér (1875– 1915) örmény származású magyar újságíró, aki Zuboly írói álnéven jelentette meg írásait „Egy pusztuló városrész” című 1909-es cikkében arról ír, hogy II. András király (1205-1235) több oklevelében is van olyan rész, amely „Tabenra mons ad Budam”. A sok bizonytalanság mellett egy dolog azonban biztos; mégpedig az, hogy a később, ide települt rácokról a Budán élő németek által a XVII. századtól részben csak Raitzenstadnak vagy Ráczvárosnak nevezett rész ma is Buda egyik legszebb, leghangulatosabb városrésze.
