Tíz nappal a világosi fegyverletétel után, 1849. augusztus 23-án Szemere Bertalan miniszterelnök vezetésével elássák a magyar Szent Koronát és a koronázási ékszereket rejtő ládát Orsovánál. Az osztrák császári hatóságok négy évvel később, 1853. szeptember 8-án megtalálják a kincseket, s először Bécsbe, majd Budára szállítják át.

Köztudott, hogy a farsangi időszak vízkereszttől húshagyókeddig tart, ezt az időszakot hívták később báli szezonnak, amikor is a városok lakói álarcosbálokkal, farsangi mulatságokkal vészelték át a hosszú, fagyos, téli időszakot. Az európai nemesség már az 1600-as években így, jelmezekbe öltözve, pazar, fényűző lakomákon múlatta az időt, amely a XVIII. századra már a városi polgárok között is általánossá vált.
A Tabánban évszázados hagyományokkal rendelkező Mélypince vendéglő, kiskocsma fontos szereplője volt a budai éjszakáknak. Többek között Krúdy Gyula törzshelye volt, de sűrűn járt ide Ady, Márai, Szerb Antal vagy éppen A nap lovagja írója, Bródy Sándor is.

A Várkert Bazár Rejtélyes történelem c. programja kevésbé ismert, vagy sokszor ismertnek vélt, ám tévhitekkel övezett történeti témák nyomába eredve vizsgálja a magyar múlt válogatott témáit. Most éppen a Horthy család van terítéken.

1787. október 17-én nyitotta meg kapuit az ország első kőszínháza, a budai Várszínház. Az egykori barokk stílusú ferences, majd karmelita templomot és kolostort II. József (1780-1790) magyar király bizonyos szerzetesrendeket feloszlató uralkodói rendelete után Kempelen Farkas (1734-1804) udvari tanácsos építtette át későbarokk, illetve copfstílusban.

Kölcsey Ferenc 1823 januárjában írta a Hymnust, amelynek kéziratát végül 1823. január 22-én zárta le, s ez a dátum lett a vers születésének hivatalos dátuma. Igaz, a Himnusz megszületésétől még közel hat évet kellett várni arra, hogy Kisfaludy Károly irodalmi folyóiratában, az Aurórában megjelenjen az elnyomó hatalom által ihletett hazafias költemény. 1989 óta a Himnusz születésének napján, január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját.

Pedig de! 1944 karácsonya és 1945. február 13. között a Budai Várat szó szerint rommá lőtték a fővárost elfoglalni szándékozó szovjet csapatok. Az ostrom után a Várnegyed mikrovilágának különlegessége az újjáépítésben is megmutatkozott, nem is akárhogyan.