290 éve született a Várszínház tervezője, az egyik legnagyobb magyar polihisztor
1787. október 17-én nyitotta meg kapuit az ország első kőszínháza, a budai Várszínház. Az egykori barokk stílusú ferences, majd karmelita templomot és kolostort II. József (1780-1790) magyar király bizonyos szerzetesrendeket feloszlató uralkodói rendelete után Kempelen Farkas (1734-1804) udvari tanácsos építtette át későbarokk, illetve copfstílusban.
A XVIII. századi Európa egyik legnagyobb géniusza 1734. január 23-án született Wolfgangus Franciscus de Paula néven egy katolikus, pozsonyi nemesi családban. Különleges tehetsége már idejekorán megmutatkozott, iskoláit Pozsonyban, Győrben, Bécsben és Rómában végezte. És a filozófia mellett jogot, matematikát, fizikát és művészeteket is szívesen tanult. Kempelenre nem csak sakkozó automatája, beszélőgépe, vakoknak készített írógépe vagy különleges rézmetszetei okán, de a budai Várszínház miatt is emlékezhetünk.
A Budai Várnegyedben, illetve Palotanegyedben található épület címe nem véletlenül Színház utca…
Ezen a helyen már IV. Béla (1235-1270) uralkodása alatt ferences templom állt. A hódoltság idején pedig a mindenkori budai pasa dzsámijává alakították át a templomot, ami azonban Budavár 1686. évi visszavételekor – a lőportorony felrobbantásával – szinte teljesen elpusztult. A ferencesektől megszerzett épületet a karmeliták 1725-ben ugyan újjáépítették, de a szerzetesrend - II. József 1782. január 12-én kiadott szekularizációs rendelete értelmében - 1784-es feloszlatása után a templom és kolostor épületegyüttesét Kempelen Farkas tervei alapján kőszínházzá alakították át.
A II. József felkérésére tervező udvari tanácsos alig egy év alatt elkészült az átépítéssel, amely a kor teátrumi viszonyaihoz képest kvázi monumentálisnak volt tekinthető: a 47 méter hosszú és 17 méter széles belső térben a 19 méter mély színpad a főoltár helyére került. Az 1200 fő befogadására alkalmas nézőtér három emeletéből az alsó kettőn 33, egyenként kétszemélyes páholyt alakítottak ki,
Az új épületben 1787. október 16-án nyílt meg a A Karmelhegyi barát (Der Mönch von Berge Carmel) című darab bemutatásával az első állandó magyar színház, ahol először – a budai német anyanyelvű polgárok igényeinek megfelelően – még német nyelven játszották a színdarabokat.
Szinte pont három évre rá ugyanehhez az épülethez fűződött a magyar színjátszás legjelentősebb eseménye: 1790. október 25-én Kelemen László Magyar Játszó Társasága, vagyis színtársulata itt tartotta az első magyar nyelvű színielőadást Simái Kristóf: Igazházi című színdarab fordítása volt. Ezt hívták később a kritikusok a
A magyar Thalia első lépésének
1800-ban itt adott hangversenyt Ludwig van Beethoven (1770-1827). 1870-től a Nemzeti Színház kamaraszínháza, később magánszínházak működtek az épületben. A második világháborúban súlyosan sérüléseket szenvedett.
Az épületben a Nemzeti Színház későbbi alapító tagjai játszották a főszerepeket, többek között Déryné, Egressy Gábor, Laborfalvy Róza, Lendvay Márton. 1835-benitt adták elő először Katona Jószef Bánk bánját. 1870-ben Buda városa határozattal tiltotta be a német nyelvű előadásokat, ettől kezdve csak magyar társulatok léptek a Várszínházban. 1924-ben a karzat leszakadt, az épületet pedig bezárták, raktárként használták.
Kempelen némileg kegyvesztetté vált jakobinus kapcsolatai miatt, s minden zsenialitása ellenére végül mellőzöttségben, s szegényen halt meg.
Szóval, így kötődött a nagy magyar polihisztor a Budai Várhoz.
1941-ben írta meg az év minden hónapját rímekkel köszöntő Naptárat, amelyet egy évre rá jelentetett meg a Hungária Nyomda és Könyvkiadó Vállalat Lengyel Lajos (1904-1978) grafikusnak, mint felelős kiadónak és a nyomda igazgatójának, vitéz Bánó Lehelnek (1881-1945) köszönhetően.
Éppen az Osztrák-Magyar Monarchia, a dualizmus idején jelent meg a csizmácskákba ajándékot dugó, a gyermekeknek kedveskedő, mosolygó, városi Mikulás-kép. Trianon után az ünnep megkettőződött, hiszen az országot vezető kormányzó névnapját is ekkor ünnepelték A szocialista rezsimben december 6-a pedig a fenyőünnep szakszervezeti előünnepévé, télapó estekké degradálódott. Alábbi cikkünkben három különböző nemzedék három különböző Mikulását mutatjuk be.
Kevesen tudják, de I. Ferenc József (1830-1916) és Erzsébet királyné (1837-1898) negyedik, legkisebb gyermeke itt Budán született, alig néhány hónappal az oszrák-magyar kiegyezés után. A bécsi udvar szigorától, s annak érzelmi hűvösségétől sokszor Budára, az őt rajongásig szerető magyarokhoz menekülő Erzsébet királyné szervezte úgy, hogy lánya végül itt nálunk, a Királyi Palotában lássa meg a napvilágot, ahol magyar lett a tejdajkája is. 100 évvel halála után Sissi „magyar leányára”, Mária Valéria főhercegnőre emlékezünk.