Nagyon sok híresség fordult meg ebben a legendás tabáni kocsmában
A Tabánban évszázados hagyományokkal rendelkező Mélypince vendéglő, kiskocsma fontos szereplője volt a budai éjszakáknak. Többek között Krúdy Gyula törzshelye volt, de sűrűn járt ide Ady, Márai, Szerb Antal vagy éppen A nap lovagja írója, Bródy Sándor is.
Az egykori Fehér Sas és Görög utca sarkán álló vendéglő a városrész legolcsóbbika volt; írók, művészek legkedveltebb helye. Bár feljegyzések csak a XIII. századtól vannak, egyesek szerint ötszáz éves múltra tekint vissza, pinceboltozatának tégláit állítólag még a török időkben építették. Utolsó bérlője 1918-tól Krausz Lipót – közismert nevén Krausz Poldi vagy Poldi bácsi – volt, aki feleségével, Lina nénivel együtt személyesen szolgálta ki a vendégeket.
Nem kell komolyan venni az életet, csak a jó bort kell mindig keresni
- állította egy bizonyos Szépvadászné Krúdy Gyula 1929-es novellájában, aki pontosan tudta, hol érdemes fogyasztani a Tabánban.
Irodalmi emlékek egészen koránról kimutathatók, a XIX. század elején Virág Benedek és Vahot Imre járt a Mélypincébe. Majd száz év múlva Ady koccintgatott itt Szűts Dezsővel, az újságíró nagyváradi főjegyzõvel. Akkoriban Burger Józsefnek hívták a bérlőt, de nem volt még akkora kultusza a helynek, mint a 20’-as, 30’-as években, Poldi bácsi idejében.
Poldi számára a legkedvesebb vendégek közé tartozott Krúdy Gyulán túl Bródy Sándor, Szerb Antal, Márai Sándor, Várkonyi Titusz vagy éppen Székely Mihály.
Márai Sándor meg is emlékezik róla a Föld, Föld!-ben, hogy Poldi bácsi a vendégkönyvet az 1944-es német megszállás után felvitte hozzá, hogy őrizze meg arra az esetre, ha õt deportálnák.
„Krausz Poldi életének, a tabáni kocsmáros szerényszegény, mindig derûs, dörmögõ bormérõ életének ez az album volt a remekmûve. Most, a pusztulás küszöbén ezt akarta megmenteni. Lapoztuk az albumot. Halottak névaláírása tűnt elő, s másoké, akik még éltek…”
Márai nem vállalta a könyv őrzését, hiszen magát sem érezte biztonságban. Később úgy tudta, eltűnt a háborúban Krausz Poldival együtt, de tévedett. Mindketten megmenekültek. A vendégkönyv eredeti példány a Petőfi Irodalmi Múzeumban található.
A Mélypincét 1933. október 2-án zárták be, a Tabán bontása során szedték szét, sok más épülettel együtt, az emlékét azonban számos feljegyzés, irodalmi utalás, fotó és festmény őrzi. A Vár környékén élők pedig nem maradtak kocsma nélkül, ma is betérhet néhány helyre az szomjazó vándor.
Nyitókép: Krausz Lipót híres Mélypince vendéglője 1930-ban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
1941-ben írta meg az év minden hónapját rímekkel köszöntő Naptárat, amelyet egy évre rá jelentetett meg a Hungária Nyomda és Könyvkiadó Vállalat Lengyel Lajos (1904-1978) grafikusnak, mint felelős kiadónak és a nyomda igazgatójának, vitéz Bánó Lehelnek (1881-1945) köszönhetően.
Éppen az Osztrák-Magyar Monarchia, a dualizmus idején jelent meg a csizmácskákba ajándékot dugó, a gyermekeknek kedveskedő, mosolygó, városi Mikulás-kép. Trianon után az ünnep megkettőződött, hiszen az országot vezető kormányzó névnapját is ekkor ünnepelték A szocialista rezsimben december 6-a pedig a fenyőünnep szakszervezeti előünnepévé, télapó estekké degradálódott. Alábbi cikkünkben három különböző nemzedék három különböző Mikulását mutatjuk be.
Kevesen tudják, de I. Ferenc József (1830-1916) és Erzsébet királyné (1837-1898) negyedik, legkisebb gyermeke itt Budán született, alig néhány hónappal az oszrák-magyar kiegyezés után. A bécsi udvar szigorától, s annak érzelmi hűvösségétől sokszor Budára, az őt rajongásig szerető magyarokhoz menekülő Erzsébet királyné szervezte úgy, hogy lánya végül itt nálunk, a Királyi Palotában lássa meg a napvilágot, ahol magyar lett a tejdajkája is. 100 évvel halála után Sissi „magyar leányára”, Mária Valéria főhercegnőre emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
