Nagyon sok híresség fordult meg ebben a legendás tabáni kocsmában
A Tabánban évszázados hagyományokkal rendelkező Mélypince vendéglő, kiskocsma fontos szereplője volt a budai éjszakáknak. Többek között Krúdy Gyula törzshelye volt, de sűrűn járt ide Ady, Márai, Szerb Antal vagy éppen A nap lovagja írója, Bródy Sándor is.
Az egykori Fehér Sas és Görög utca sarkán álló vendéglő a városrész legolcsóbbika volt; írók, művészek legkedveltebb helye. Bár feljegyzések csak a XIII. századtól vannak, egyesek szerint ötszáz éves múltra tekint vissza, pinceboltozatának tégláit állítólag még a török időkben építették. Utolsó bérlője 1918-tól Krausz Lipót – közismert nevén Krausz Poldi vagy Poldi bácsi – volt, aki feleségével, Lina nénivel együtt személyesen szolgálta ki a vendégeket.
Nem kell komolyan venni az életet, csak a jó bort kell mindig keresni
- állította egy bizonyos Szépvadászné Krúdy Gyula 1929-es novellájában, aki pontosan tudta, hol érdemes fogyasztani a Tabánban.
Irodalmi emlékek egészen koránról kimutathatók, a XIX. század elején Virág Benedek és Vahot Imre járt a Mélypincébe. Majd száz év múlva Ady koccintgatott itt Szűts Dezsővel, az újságíró nagyváradi főjegyzõvel. Akkoriban Burger Józsefnek hívták a bérlőt, de nem volt még akkora kultusza a helynek, mint a 20’-as, 30’-as években, Poldi bácsi idejében.
Poldi számára a legkedvesebb vendégek közé tartozott Krúdy Gyulán túl Bródy Sándor, Szerb Antal, Márai Sándor, Várkonyi Titusz vagy éppen Székely Mihály.
Márai Sándor meg is emlékezik róla a Föld, Föld!-ben, hogy Poldi bácsi a vendégkönyvet az 1944-es német megszállás után felvitte hozzá, hogy őrizze meg arra az esetre, ha õt deportálnák.
„Krausz Poldi életének, a tabáni kocsmáros szerényszegény, mindig derûs, dörmögõ bormérõ életének ez az album volt a remekmûve. Most, a pusztulás küszöbén ezt akarta megmenteni. Lapoztuk az albumot. Halottak névaláírása tűnt elő, s másoké, akik még éltek…”
Márai nem vállalta a könyv őrzését, hiszen magát sem érezte biztonságban. Később úgy tudta, eltűnt a háborúban Krausz Poldival együtt, de tévedett. Mindketten megmenekültek. A vendégkönyv eredeti példány a Petőfi Irodalmi Múzeumban található.
A Mélypincét 1933. október 2-án zárták be, a Tabán bontása során szedték szét, sok más épülettel együtt, az emlékét azonban számos feljegyzés, irodalmi utalás, fotó és festmény őrzi. A Vár környékén élők pedig nem maradtak kocsma nélkül, ma is betérhet néhány helyre az szomjazó vándor.
Nyitókép: Krausz Lipót híres Mélypince vendéglője 1930-ban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.
A Budai Vár tövében, a Mikó utca-Logodi utca sarkán álló ház egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Bizonyára sokszor szemtanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor indult meg a Roham utca felé, majd az Alagút utcán tért vissza. Az idén április 11-én éppen 125 éve született Márai Sándor alábbi verse több mint száz évvel ezelőtt, csupán 22 éves korában jelent meg a Kassai Naplóban.
Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
