Három nemzedék három Mikulása

A XVIII. századi Mikulás-napi népi „mulatság” a gyerekek számára inkább félelmetes volt, mint kedves vagy tréfás ünnepség. Ugyanis ekkor még sokkal inkább a gyermekek krampuszok által történő ijesztgetéséről szólt a népszokás, mintsem az ősszakálú, piros ruhás püspök általi jutalmazásukról, bátorításukról. A népszokást leginkább a mai busójáráshoz lehetne hasonlítani. Ezt aztán - a félelemkeltés okán - rendelettel be is kellett tiltani. A mosolygós, a gyermekeket megajándékozó és velük kedveskedő, urbánus Szent Miklós legendáját megidéző Mikulás inkább csak a XIX. század második felében terjedt el nyugati mintára, eleinte persze főként a nagyvárosokban.

Ezt a képet mutatja már a szabadságharc utáni enyhülés idején Jókai Mór az ötvenes évek végén, a Mit hozott a Mikulás címmel megírt költeményében. Az első három strófában ártatlan gyerekversnek tűnő költemény egyébként annak második felére politikai töltetett kap és világpolitikai jókívánságokkal válik meghökkentővé, de ez most témánk szempontjából nem annyira lényeges. Az öreg kontinens számára örök békét kívánó fiatal tehetség később a kiegyezés utáni korszak ünnepelt írójává vált.

"No gyerekek! aki szépen

Tudja viselni magát,

Annak majd a jó Mikulás

Mindenféle szépet ád;

Tedd ki fiam az ablakba

Lefekvéskor a csizmád:

Mennyi mindent találsz benne

Mire fölkelsz, majd megládd!

Jó ember a Mikulás."

A kiegyezés után a királyi házaspár ezen a napon adományokat, segélyeket, donációkat adományozott a királyi magánpénztárából a különböző egyleteknek, szegény-, és árvaházak számára. A Királyi Palotában, illetve a Gödöllői Kastélyban rendre beöltözött valamelyik lakáj „papi ruhába, püspöksüveggel, hosszú kenderszakállal” Mikulásnak, A Krampusz - aki egyébként a Mária Valéria szerecsenje, Rusztem volt - félelmes alakja az ajtón kívül maradt, s csak akkor mutatta magát, amikor a "királykisasszony" azt kívánta.

a kis főhercegnő szerecsenje, akit nem is kellett befeketíteni. Nyakába nagy vászon tarisznyát akasztottak s mikor leszállt az est és elérkezett a Mikulás-járás ideje, a szerecsen belépett az ajtón és tele marokkal szórta az ajándékot a kis főhercegnőnek.

- tudjuk meg a Pesti Napló, 1898. szeptember 14-i lapszámából.

‍

‍

Noha, az ünnep jellegében nem volt jelentős változás, csupán annyi, hogy a Monarchia felbomlása után Horthy-korszakban a Miklós-nap nem csak a Mikulásról, hanem a Miklós-napról is szólt, lévén, hogy az ország első számú vezetőjét Miklósnak hívták. Még talán annyi, hogy a Trianon utáni magyar kormányzat a szlovák nyelvből származó Mikulás nevet nem szívesen idézte a revizionista időszakban, ekkor inkább hivatalosan a szintén régi hagyományokra visszatekintő Tél-apó vagy Télapó kifejezést használták; persze felemás sikerrel.  Előbbit – így különírva - egyébként már Arany János (1817-1882) Téli vers című költeményéből is ismerhetjük. A Horthy kultusza erős volt, így a kormányzó névnapját számos egyesület, mindenféle intézmény, illetve testület országszerte ünnepelte, a templomokban, elsősorban a református templomokban ünnepi miséket celebráltak, a színházakban pedig díszelőadásokat mutattak be.  

‍

Noha a Turul Szövetség már 1920-ban nyilvánosan megünnepelte a kormányzó névnapját, s ezt követően évről-évre fáklyás felvonulást szerveztek a névnap előtti estére Horthy Miklós tiszteletére, azonban 1930-ban maga a kormányzó kérte ennek a beszüntetését. A névnap azonban ezután is névnap maradt.

‍

Az ország társadalma idén különös bensőséggel és szeretettel fordul december 6-án a királyi Vár felé, hogy megünnepelje az országgyarapító, fehérlovas vezér, vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr Őfőméltósága névünnepét. Az ifjúsági szervezetek, mint a múltban, úgy az idén is, a magyar nemzeti diákszövetség rendezésében az Opera nézőterén tolmácsolják az egyetemi ifjúság és az egész magyar társadalom hódolatát a kormányzó úr Őfőméltósága előtt.

- írta meg a Budapesti Hírlap 1938-ban az ünnep kapcsán.

‍

‍

A jótékonykodás természetesen ekkoriban sem maradhatott el, erről tudósít a Nemzeti Újság 1926. december 3-i száma:

A nagybányai Horthy Miklósáé, Magyarország kormányzójának neje fővédnöksége alatt működő Budai Molnár László Gyermekotthon és a felsővízivárosi egyházközség december 4-én és 5-én a Budai Vigadóban a szegény gyermekek felruházásának céljaira karácsonyi kiállítást és bazárt rendeznek. A kiállítást és vásárt december 4-én, szombaton délután 5 órakor a kormányzónő nyitja meg.

A különböző Mikulás-estélyeken, esteken, kaszinókon nagyvonalú felajánlásokkal segítették elsősorban a szegényebb gyermekeket, diákokat, diákotthonokat, kollégiumokat. A harmincas évek elején megjelentek a csokoládéból készült Mikulások is, 1932-ben már lehet olvasni ilyen hirdetéseket.

A második világháború utáni kommunista diktatúrában az antiklerikális rezsim Télapó és a Fenyőfa ünnepnek nevezte a Mikulást, illetve a karácsonyt. A munkásmozgalmi, marxista ideológiába nehezen lehetett beilleszteni az egykori Királyi Palotát bármilyen ünnepség helyszíneként. Ennek szocialista folyományaként került az egykor egységes palota szétdarabolt szárnyaiba a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, majd a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár is. A Rákosi-korszakban az állami télapó, illetve fenyőünnepek a Várból átkerültek a parlamentbe, ahol ajándékokkal, koncerttel kedveskedtek a gyerekeknek.

‍

A Kádár-korszak ünnepi időszakát elsősorban a jellemzően szakszervezeti bizottságok által szervezett vállalati télapó és fenyőfa ünnepségekkel lehetne jellemezni. A csokigyárak csakúgy ontották magukból a csokimikulásokat, csokicsizmákat, illetve krampuszokat. A 80-as években megjelentek az otthoni, családi ünnepekre „bérelhető” Mikulások. Az Esti Hírlap 1988. november 28-án megjelent hirdetésében olvashatjuk, hogy:

A Boy Vállalat télapói már javában készülődnek a nevezetes eseményre. Aszülők idén is házhoz hívhatják telefonon a fehérszakállú, piros kucsmástélapókat, akik december 5-én 14 és 20 óra között járják a várost. A széphagyományokkal rendelkező szolgáltatást ISO forintért lehet megrendelni, közületeknek kétszeres a tarifa. A télapóka megbeszélt időszakban csöngetnek, s a gyerekekkel való találkozás előtt azédesanyák, édesapák elmondhatják, mi szerepeljen az ajándék átadását megelőző magatartásértékelésben. Az ajándékot(virgácsot?) természetesen a szülő veszi, amelyet szintén a Télapó megérkezése után helyezhetnek el a puttony mélyén.

‍

Boldog advent vasárnapot kívánunk minden kedves Olvasónknak!