
„Délben ezüst telihold a nap…” – így írt az éppen 80 éve meggyilkolt Radnóti a decemberről
1941-ben írta meg az év minden hónapját rímekkel köszöntő Naptárat, amelyet egy évre rá jelentetett meg a Hungária Nyomda és Könyvkiadó Vállalat Lengyel Lajos (1904-1978) grafikusnak, mint felelős kiadónak és a nyomda igazgatójának, vitéz Bánó Lehelnek (1881-1945) köszönhetően.
Boldog új évet kíván a Hungária Nyomda és Könyvkiadó
- áll a vékonyka kis kötet hátlapján.
És akkor most meg kell állnunk egy pillanatra. Vajon jelentett-e az antiszemitizmus tombolása alatt, egy a zsidóságot bűnbaknak kikiáltó háborús uszításban fortyogó országban, a már százezres emberáldozatokat követelő második világégés alatt kockázatot e versek megjelentetése újévi ajándékként a partnerek, s olvasók számára. Vajon jelentett-e valamiféle erkölcsi kiállást egy a logójában kettős kereszttel díszített és Hungáriáról elnevezett könyvkiadó vezetése részéről, hogy éppen egy a jogaitól fokozatosan megfosztott, 1940-től rendszeresen munkaszolgálatokra ítélt és rendelt, meghurcolt zsidó származású magyar költő verseivel kívántak boldogabb új esztendőt az 1942-ik évre? Hiszem, hogy igen. Ezért most, ha csak néhány mondatig erejéig, de emlékezzünk meg e két személyről.
Lengyel Lajos reklámgrafikusként indult, majd szakmai érdeklődése a könyvtervezés felé fordult a két világháború között. 1946-tól a Nyomdaipari Igazgatóság vezetője, 1949-től a Kossuth Nyomda igazgatója, 1956-tól ő volt a Magyar Grafika című folyóirat felelős szerkesztője, illetve 1970-től a Nyomdaipari Egyesülés elnöke volt.
Vitéz Bánó Lehel pedig egy Ludovika Akadémiát végzett katona volt, aki vezérkari ezredesként ment nyugdíjba a Trianoni Békediktátum megkötésének évében. A vaskoronarenddel, német vaskereszttel és különböző Signum Laudis kitüntetésekkel bíró Bánó építész végzettségű fia, ifjabb Bánó Lehel (1905-1964) pedig a korszak kiemelkedő sportolója, teniszezője volt. Bánó a Horthy-korszakban négy éven keresztül az Angol-Magyar Bank, majd öt éven keresztül a Hungária Nyomda és Kiadó Vállalatnak volt az igazgatója, ekkor adta ki az említett vékonyka kötetet is. Ekkortájt még senki sem sejthette, hogy három évre rá, 1944. novemberében a Naptár verseinek törékeny szerzője egy tarkólövéssel végzi egy abdai tömegsírba elhantolva, s a december hónapról írt költeményének utolsó két sora látnoki képességeit erősíti majd az utókorban. Olvassák nagy-nagy szeretettel!
December
Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.
Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten.
Nesztelenül közelít,
mély havon át a halál.
A főképen Radnóti Miklós az egykori Bástya sétány (ma Tóth Árpád sétány) egyik padján ül 1927-ben.
135 éve, 1890. június 24-én született erdőbaktai Baktay Ervin, aki éppen száz évvel ezelőtt, 35 évesen magyarosította nevét Gottesmann Ervinről, s aki számos európai egyetemen tartott előadásokat India kultúrájáról. Baktay 1956-ban egyike volt azon néhány Kelet-kutató közül a világból, akiket az indiai állam hivatalosan is meghívott a Buddha születésének 2500. évfordulójára megrendezett nagyszabású ünnepségsorozatra. Egy ideig itt a Vízivárosban, a Szilágyi Dezső téren élt.

„Nagy szerencsénkre…” – írtuk a címben, nem véletlenül, hiszen ez a skót mérnök volt a budapesti Széchenyi lánchíd építésének vezetője, valamint a budai Váralagút tervezője és főmérnöke is. S, aki 1866. június 23-án, tehát ezen a napon halt meg Budán. Ma már annyira evidens, hogy van, de a Lánchíd a skót mérnök főművével, a váralagúttal vált teljes értékűvé, ez teremtett valóban közvetlen kapcsolatot Pest és Buda között. Addig ugyanis a Várhegy megkerülésével lehetett csak az újonnan épült, Pestet Budával összekötő Lánchidat megközelíteni a Krisztinaváros, a Tabán, illetve a Hegyvidék felől és fordítva.

A magyar irodalom egyik géniusza, Weöres Sándor 1913. június 22-én született Szombathelyen. S noha a fővárosban a II. kerületben – először a Törökvész út 3/c- ben , majd a Muraközi utca 10/a-ban - éltek költő feleségével, Károlyi Amyval, ennek ellenére a nyelvzsonglőr poéta a Budai Várban is otthonosan mozgott és rendszeresen megfordult. Rá emlékezünk születésének napján.