Erzsébet királyné „magyar leánya”

Erzsébet királyné „magyar leánya”

Kevesen tudják, de I. Ferenc József (1830-1916) és Erzsébet királyné (1837-1898) negyedik, legkisebb gyermeke itt Budán született, alig néhány hónappal az oszrák-magyar kiegyezés után. A bécsi udvar szigorától, s annak érzelmi hűvösségétől sokszor Budára, az őt rajongásig szerető magyarokhoz menekülő Erzsébet királyné szervezte úgy, hogy lánya végül itt nálunk, a Királyi Palotában lássa meg a napvilágot, ahol magyar lett a tejdajkája is. 100 évvel halála után Sissi „magyar leányára”, Mária Valéria főhercegnőre emlékezünk.

Királyné ö Felségét, mint pesti lapokban olvassuk, f. hó 22-én reggeli 4 órakor lepték meg a szülési fájdalmak,s már 5 órakor a főherczegnő szerencsésen megszületett. Este a nagyszerűen kivilágított Buda-Pest fénytengerben úszott. A „Te Deumot“ a herczegprimás f. hó 23-án d. e. 11 órakor tartotta a budai főtemplomban. A keresztelést f. hó 25-én d. u. 1 órakor, király ő Felsége, több főherczeg, egyházi, polgári s katonai méltóságok és küldöttségek jelenlétében, Magyarország herczegprimása nagyszerű ünnepélyességgel, a kir. vár kápolnává alakított nagy termében végezte. A főherczegné Mária , Matild , Amália, Valeria neveket kapta. Úgy a királyi anya, mint királyi gyermeke, a naponkint kiadatni szokott orvosi jelentések szerint, folyvást a legjobb egészségnek örvendenek.

- írta meg a korabeli, Eger újság április 30-án.

Az egykori történetek szerint Erzsébet Királyné próbálta a magyarok szeretetére nevelni lányát. Magyarországi tartózkodásaik alatt például úgy erőltette a kislány számára a magyar nyelv tanulását, hogy nem engedte a személyzetnek, hogy németül szóljanak a gyermekhez. Első nevelője is magyar volt, Rónay Jácint (1814–1889) bencés tanár, pozsonyi nagyprépost, címzetes szkodári püspök volt. Már Rónay is meglehetősen különleges figurája volt a kornak, hiszen a szabadságharc leverése után – 1850 és 1866 között - londoni emigrációba kényszerülő polihisztor többek között Kossuth Lajos (1802-1894) gyermekeinek tanára is volt, akiknek magyart és latint tanított. Külön érdekesség, hogy Charles-Louis Napoléon Bonapartét (1808-1873) is tanította magyar nyelvre, Victor Hugóval (1802-1885) pedig szoros barátságot ápolt. Egy újabb csavar életrajzában, hogy természettudósként elkötelezett híve lett Charles Darwin (1809-1882) tanainak, amely egy idő után nyilvánvalóan összeegyeztetetlenné vált bencés mivoltával, így 1871-ben kilépett a rendből.  Ennek ellenére, hatalmas tudása miatt – gróf Andrássy Gyula (1823-1890) javaslatára - 1871. június 3-án az országgyűlés Rónayt ajánlotta Habsburg Rudolf (1858-1889) trónörökös tanárának. Andrássy közbenjárására Erzsébet harcolta ki a tudós tanár udvari alkalmazását. Az élet végül őket igazolta, hiszen a magyar szellemben nevelt Rudolf egy évvel később már olyan briliáns tudásról tett tanúságot a legnagyobb hazai tudósok előtt tett vizsgán, amiért Rónayt a Szent-István-rend lovagkeresztjével tüntették ki. Ezután 1875-1883 között Mária Valéria főhercegnő magyar nyelvű neveléséért és oktatásáért felelt, amelyért az Osztrák Császári Vaskorona-rend nagykeresztjét kapta kitüntetésül.

Az egykori Habsburg-lépcső a mai MNG bejárata helyén, előtte a Várkert (Fotó: Fortepan)
»Az én kis magyar leányom!« így beszélt róla, így emlegette mindig felséges királynénk Mária Valéria főhercegasszonyt azokban a verőfényes napokban, mikor még a gödöllői park, a besnyői erdő harasztos ösvénye visszhangzott üde gyermekei hangjának ezüstös kacagásától. Magyar földön, Buda várában ringott bölcsője, magyar volt a tej, melyet a mogyoródi menyecske emlőiből szívott és magyar nyelven szólalt meg először gőgicsélő, édes beszéde, midőn oda állva a hatalmasok leghatalmasabbja, királyi atyja elé, azt mondotta: — Édes jó apácskám! Magyar volt a nevelése, melyben a felséges szülők részesítették és nevelője, a néhai nagyérdemű Rónay Jácint püspök volt, aki a szabadságharc után sokáig volt emigráns. A kis magyar lány hazafias nevelőjétől megtanulta ismerni hazájának történetét és megtanulta szeretni annak a hazának hűséges, lovagias népét, amely nem egyszer mentette meg őseinek ingadozó trónusát. Megtanulta ismerni ennek a nemzetnek édes-bús dalait, gyönyörködve olvasta lánglelkű poétánk örökszép sorait...

- írta meg tárcájában a Pécsi Figyelő, 1898. szeptember 17-i lapszáma.

A kis kedvenc Mária Valéria rengeteg időt töltött édesanyjával, Erzsébet királynéval annak gödöllői kastélyában. Az anyai erőltetés azonban nem érte el a célját, a később bécsi nevelőhöz került főhercegnő a német mellett franciául, angolul és olaszul is megtanult. Mária Valéria főhercegnőt, az akkor 20 esztendős főhercegnőt 1888-ban eljegyezték, majd 1890. július 31-én Bad Ischlben feleségül is ment Szalvátor Ferenc (1866–1939) osztrák főherceghez, így házassága révén címzetes toszkánai hercegnővé is vált. A házaspár az alsó-ausztriai wallsee-i kastélyba (Schloss Wallsee) költözött, házasságukból tíz gyermek született. Mária Valéria az első világháború idején a kastély egyik szárnyában katonai kórházat rendezett be, majd szegényeket és betegeket segítő jótékonysági alapítványt hozott létre.

Mária Valéria férjével és gyermekeivel (Fotó: Wikipédia)

1915-ben pedig ő alapította az egykori legelő és szeméttelep területén a budapesti Mária Valéria-telepet is szükségkórházként. Először 120 ideiglenes barakk várta a fronton megsérült, sokszor hadirokkanttá vált katonákat, majd egy katonai kórháztábort is fejlesztettek, később pedig téglából készült barakkokat építettek a területen. A mai József Attila-lakótelep helyén álló szükséglakótelep a háború utáni lakáshiány miatt kvázi nyomornegyeddé vált. Mária Valéria egészen 1924. szeptember 6-án bekövetkezett haláláig jelentős adományokkal segítette az elesetteket.

A 100 éve elhunyt hercegnő emlékét őrzi az Esztergomot Párkánnyal összekötő, eredetileg 1895-ben átadott, majd 2001-ben újjáépített Mária Valéria híd. Halálának 100 évfordulóján rá emlékezünk.

„Ó, hány szeptembert értem eddig ésszel! a fák alatt sok csilla, barna ékszer…” – őszköszöntő Radnótitól
„Ó, hány szeptembert értem eddig ésszel! a fák alatt sok csilla, barna ékszer…” – őszköszöntő Radnótitól

Ilyenkor szeptember elsején, amikor a strandok ujjongó-nevető morajából kiszakít bennünket az iskolakezdés és a napi robot, érdemes időt szánni nap végén egy kis sétára. A Várhegy alatti parkok esti halkulatában a már sárguló, s barnuló lombok között átszűrődő naplemente el-elvakító fénye még vissza repíthet bennünket a tegnap éltető, nyári hangulatába. Mint egy elfeledett kamaszkori szerelem, még feléled az ember lelkének legmélyén a nyár, de már ránk kacsint a szüret, s a must illata szívünk pincemélyére hatol. Radnóti 85 évvel ezelőtt született, 1940. július 15-én megírt költeményével köszöntjük az őszt.

„De legjobban mégis a budai várat szerettem…” – Szerb Antal vallomása az Utas és holdvilágban
„De legjobban mégis a budai várat szerettem…” – Szerb Antal vallomása az Utas és holdvilágban

Szerb Antal, akinek még kulcsregényének egyik legfontosabb helyszínét, az Ulpius-házat is itt, a Várnegyed falai alatti Hunfalvy Jánosról elnevezett kis zsákutcába álmodták meg az elbeszélés rajongói, imádta a Budai Várat. Erről szól az Utas és holdvilágban leírt vallomása is.

Amivel a mindenséget vágyta versbe venni – Babits Mihály legendás írógépe
Amivel a mindenséget vágyta versbe venni – Babits Mihály legendás írógépe

Babits Mihály (1883-1941) életművének egy jelentős részét nem tollal, autográf kéziratként, hanem hordozható írógépén írta. Ma már nehezen tudjuk elképzelni, de a XX. század első felében egy írógép – az ingó dolgok között kiemelkedő - komoly értéket képviselt. Babitsnak több írógépe is volt, azonban az egyik elég híressé is vált. Hogy miért? Többek között erre is választ adunk alábbi cikkünkben.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.