No, nem mostanában, hanem 1578. május 19-én. A krónikája szerint az éjszakai viharban villám csapott a budai vár úgynevezett „czímertornyába”. A pusztítás erejére jellemző, hogy több ezer ártatlan ember veszítette életét a robbanásban, a szerencsétlenségnek egyes feljegyzések szerint kétezer, míg más leírások szerint hatezer halálos áldozata volt. A korabeli leírások szerint még a pesti oldalon jó messzire található Rákos-mezejére is sűrű por szállt.

Ahogyan arról korábban már írtunk a Budai Borszalon szakmai csapata komoly rendezvénysorozattal készül a tavaszi/nyári szezonban a Budavári Palota legújabb vendéglátóhelyének számító Pasha Caféban, ahol a szervezőknek nem titkolt célja az is, hogy egy exkluzív budavári borklubot alapítsanak a kincset érő nedű kedvelőinek. Ezúttal – az erre a hétre csütörtökre meghirdetett rendezvényen – a hölgyeké volt a főszerep és ez nagyon jót tett neki.

Felszabadulás vagy felszabadúlás? – kérdezhetnénk félig viccesen, ha nem lenne végtelenül szomorú, hogy évtizedeken keresztül ezen a napon, április 4-én ünnepeltették velünk a megszállók hazánk elfoglalását.

A Budai Vár tövében lévő Mikó utca egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Sokszor tanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor elindul a Roham utca felé és az Alagút utcán tér vissza. Az alábbi verse éppen 101 évvel ezelőtt jelent meg a Kassai Naplóban.

Aki pedig az ínyencségeket tálalta, nem más volt, mint Bellák Gábor művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa és a Szent István Kávéház.

A középkorban itt, az akkor még Szent György térhez tartozó, a mainál jóval nagyobb terjedelmű területen volt a piac, amely a korabeli kivégzéseknek is helyet adott. Az 1686 előtt eredetileg Fő tér névre keresztelt köztér később - a díszszázad gyakori katonai parádéi, s a főőrség állandó őrségváltásai miatt - a Parádé tér elnevezést kapta, ami a XVIII. második felében Dísz térre finomodott. A Vár központi részén elhelyezkedő tér hangsúlyos része az egyész Várnegyedednek.

Álmomban egy haza képét láttam, mellyet ébren nem felejthetek – írta a bakonyi falvacska jobbágysorából, szlovák anyától és horvát apától született Táncsics egy helyütt. Az eredetileg takács, vagyis vászonszövő végzettségű Táncsics már felnőttfejjel végezte az iskoláit, így egyetemet is. Tehetsége, szorgalma és igazságkeresése addig repítette, hogy a forradalmi tömeg őt szabadította ki március 15-én budavári börtönéből.