„Budára, a Helytartótanácsba! Nyittassuk meg Táncsics börtönét!”
Álmomban egy haza képét láttam, mellyet ébren nem felejthetek – írta a bakonyi falvacska jobbágysorából, szlovák anyától és horvát apától született Táncsics egy helyütt. Az eredetileg takács, vagyis vászonszövő végzettségű Táncsics már felnőttfejjel végezte az iskoláit, így egyetemet is. Tehetsége, szorgalma és igazságkeresése addig repítette, hogy a forradalmi tömeg őt szabadította ki március 15-én budavári börtönéből.
Már nyelvészeti munkái is szemet szúrtak a hatalomnak, először cenzúrázták, majd üldözték, letartóztatták, majd végül bírói ítélet nélkül bebörtönözték. 1848. március 15-én délután a szabadság élő jelképeként szabadította ki a forradalmi változásokat sürgető tömeg.
Nyelv tesz nemzetté, nemzet teszi a’ hazát, ki az elsőt nem tudja, nem tagja a’ másodiknak
-írta Stancsics Mihál - ahogyan akkortájt sokszor írta és írták a nevét - Nyelvészet című munkájában, 18334-ban.
Ha nagyok akarunk lenni a’ józan észt, ha törpék kívánunk maradni a’ szokást kövessük.
- írta egy helyütt.
Újabb és újabb történelmi és nyelvészeti könyvei jelentek meg, amelyről a korabeli Pesti Hírlap 1841. május 8-i száma így írt:
E’ napokban jelent meg Stancsics Mihálynak: „Általános világtörténete az ifjúság számára“, mellyet nem sokára „Természethistoria“ és „Latin nyelvtudomány“ magyar nyelven fog követni. A’ népnevelés körében fáradhatlan szerzőnek e’ munkák kiadásával nyert újabb érdemeit emlegetni fölösleges volna. Legjobban ítél azokról a’ hon és kortársai, kik méltó elismerésül a’ szerző munkáit sok népiskolában már rendes tanulmánynyá emelték. — Stancsics azzá jön, mit néha a’ legnagyobb lángelmék sem képesek egész értékben elérni, ’s mire csaknem valamennyi íróink, több vagy kevesebb sikerrel törekednek: népszerű iró.
Táncsics cikkeiben a polgári átalakulás mellett érvelt, majd Kossuth Lajos híveként politizált. Még később is olyannyira hitt Kossuthban, hogy az éppen a forradalom első évfordulóján, 1849. március 15-én született lányának a Táncsics Ilka Lajoska nevet adta.
Politikai röpiratainak kiadását a hatalom általi üldöztetése külföldre száműzte, így került 1843-ban németországi kiadásra a híres Sajtószabadságról nézetei egy rabnak című írása. Az ellene kiadott körözés miatt végül ő maga is külföldre kényszerült, Horvátországba szökött innen írta úgynevezett népkönyveit, amelyet a cenzorok „ismerve azt veszélyesnek s minden jó rend, s szabadság aláásójának bélyegezték”. 1847-ben végül elfogták és sajtóvétség miatt Budán bírói ítélet nélkül bebörtönözték.
Elérkezett azonban 1848. március 15-e, amikor a korabeli értelmiség a fiatalokkal összefogva arra kényszerült a túlságosan magabiztos és meglehetősen gőgös hatalommal szemben, hogy szinte egy emberként álljon ki jogai érvényesítése mellett. A Nemzeti Múzeumnál megtartott nagygyűlés a több tízezressé duzzadt tömeg átvonult Budára, ahol kikényszerítették a Helytartótanácstól a 12 pontban megfogalmazott követeléseik kihirdetését, valamint a szomszédban álló börtönben raboskodó Táncsics szabadon bocsátását. Követeléseik tizenegyedik pontja ugyanis a „statusfoglyok” szabadon bocsátása volt.
Táncsics állítólag annyira kimerült volt a jeles napon, hogy már a hintóban elaludt és Jókaiék az ünnepi Bánk Bán előadásra sem tudták magukkal vinni.
Ki gondolta volna ekkor a budavári örömmámorban, hogy alig egy év elteltével egy véresé vált szabadságharc leverése után Kossuth törökországi, Eötvös müncheni emigrációba vonul, Széchenyi rapszodikusan megborult elmével Döblingben „vendégeskedik”, Petőfi egy orosz lándzsától holtan fekszik majd Erdélyben, Táncsics pedig pesti háza pincéjében 8 évig bujdokol majd. A kérdés költői, hiszen nyilván senki.
A történelmi léptékkel szinte alig mérhető pillanatnak az emlékét, március idusának mámorát ünnepeljük és feszítjük ki büszkén az örökkévalóságnak. Hogyan is írta Táncsics?
A nép szava Isten szava.
Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.
A Budai Vár tövében, a Mikó utca-Logodi utca sarkán álló ház egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Bizonyára sokszor szemtanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor indult meg a Roham utca felé, majd az Alagút utcán tért vissza. Az idén április 11-én éppen 125 éve született Márai Sándor alábbi verse több mint száz évvel ezelőtt, csupán 22 éves korában jelent meg a Kassai Naplóban.
Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
