„Budára, a Helytartótanácsba! Nyittassuk meg Táncsics börtönét!”

„Budára, a Helytartótanácsba! Nyittassuk meg Táncsics börtönét!”

Álmomban egy haza képét láttam, mellyet ébren nem felejthetek – írta a bakonyi falvacska jobbágysorából, szlovák anyától és horvát apától született Táncsics egy helyütt. Az eredetileg takács, vagyis vászonszövő végzettségű Táncsics már felnőttfejjel végezte az iskoláit, így egyetemet is. Tehetsége, szorgalma és igazságkeresése addig repítette, hogy a forradalmi tömeg őt szabadította ki március 15-én budavári börtönéből.

Már nyelvészeti munkái is szemet szúrtak a hatalomnak, először cenzúrázták, majd üldözték, letartóztatták, majd végül bírói ítélet nélkül bebörtönözték. 1848. március 15-én délután a szabadság élő jelképeként szabadította ki a forradalmi változásokat sürgető tömeg.

Nyelv tesz nemzetté, nemzet teszi a’ hazát, ki az elsőt nem tudja, nem tagja a’ másodiknak

-írta Stancsics Mihál - ahogyan akkortájt sokszor írta és írták a nevét - Nyelvészet című munkájában, 18334-ban.

Ha nagyok akarunk lenni a’ józan észt, ha törpék kívánunk maradni a’ szokást kövessük.

- írta egy helyütt.

Újabb és újabb történelmi és nyelvészeti könyvei jelentek meg, amelyről a korabeli Pesti Hírlap 1841. május 8-i száma így írt:

E’ napokban jelent meg Stancsics Mihálynak: „Általános világtörténete az ifjúság számára“, mellyet nem sokára „Természethistoria“ és „Latin nyelvtudomány“ magyar nyelven fog követni. A’ népnevelés körében fáradhatlan szerzőnek e’ munkák kiadásával nyert újabb érdemeit emlegetni fölösleges volna. Legjobban ítél azokról a’ hon és kortársai, kik méltó elismerésül a’ szerző munkáit sok népiskolában már rendes tanulmánynyá emelték. — Stancsics azzá jön, mit néha a’ legnagyobb lángelmék sem képesek egész értékben elérni, ’s mire csaknem valamennyi íróink, több vagy kevesebb sikerrel törekednek: népszerű iró.

Táncsics cikkeiben a polgári átalakulás mellett érvelt, majd Kossuth Lajos híveként politizált. Még később is olyannyira hitt Kossuthban, hogy az éppen a forradalom első évfordulóján, 1849. március 15-én született lányának a Táncsics Ilka Lajoska nevet adta.

Táncsics Mihály jakobinus pózban Barabás Miklós képén

Politikai röpiratainak kiadását a hatalom általi üldöztetése külföldre száműzte, így került 1843-ban németországi kiadásra a híres Sajtószabadságról nézetei egy rabnak című írása. Az ellene kiadott körözés miatt végül ő maga is külföldre kényszerült, Horvátországba szökött innen írta úgynevezett népkönyveit, amelyet a cenzorok „ismerve azt veszélyesnek s minden jó rend, s szabadság aláásójának bélyegezték”. 1847-ben végül elfogták és sajtóvétség miatt Budán bírói ítélet nélkül bebörtönözték.

Elérkezett azonban 1848. március 15-e, amikor a korabeli értelmiség a fiatalokkal összefogva arra kényszerült a túlságosan magabiztos és meglehetősen gőgös hatalommal szemben, hogy szinte egy emberként álljon ki jogai érvényesítése mellett. A Nemzeti Múzeumnál megtartott  nagygyűlés a több tízezressé duzzadt tömeg átvonult Budára, ahol kikényszerítették a Helytartótanácstól a 12 pontban megfogalmazott követeléseik kihirdetését, valamint a szomszédban álló börtönben raboskodó Táncsics szabadon bocsátását. Követeléseik tizenegyedik pontja ugyanis a „statusfoglyok” szabadon bocsátása volt.

Táncsics állítólag annyira kimerült volt a jeles napon, hogy már a hintóban elaludt és Jókaiék az ünnepi Bánk Bán előadásra sem tudták magukkal vinni.  

A sors fintora: Táncsics egykori börtöne a ma már róla elnevezett utcában )Fotó: nagyonvar.hu)

Ki gondolta volna ekkor a budavári örömmámorban, hogy alig egy év elteltével egy véresé vált szabadságharc leverése után Kossuth törökországi, Eötvös müncheni emigrációba vonul, Széchenyi rapszodikusan megborult elmével Döblingben „vendégeskedik”, Petőfi egy orosz lándzsától holtan fekszik majd Erdélyben, Táncsics pedig pesti háza pincéjében 8 évig bujdokol majd. A kérdés költői, hiszen nyilván senki.

A történelmi léptékkel szinte alig mérhető pillanatnak az emlékét, március idusának mámorát ünnepeljük és feszítjük ki büszkén az örökkévalóságnak. Hogyan is írta Táncsics?

A nép szava Isten szava.

A mai napon született a költő, akiről a legszebb budavári sétány a nevét kapta! Nem véletlenül...
A mai napon született a költő, akiről a legszebb budavári sétány a nevét kapta! Nem véletlenül...

A Budai Várnegyed délnyugati oldalán elhelyezkedő Tóth Árpád sétány, korábbi nevén Bastei Promenád, 1879-től Bástya sétány, majd Horthy Miklós, Gróf Bethlen István, valamint Bástya sétány amolyan romantikus, világközepe zarándokhely. Szinte mindenki ismeri, ha másról nem, akkor a tavaszi japáncseresznyefa-virágzás különlegesen szép látványa miatt. De miért nevezték el 1946-ban ezt a csodahelyet a XX. századi magyar irodalom egyik nehéz sorsú költőzsenijéről?

Márai Sándor születésnapját is ma ünnepeljük!
Márai Sándor születésnapját is ma ünnepeljük!

Márai Sándor (1900-1989) egykori otthona, itt a Mikó utca és a Logodi utca sarkán állott, ahol 1928-től 1945-ig feleségével, Matzner Ilonával, alias Lolával (1899-1986) élt. És mivel mással, mint az egyik legszebb magyar verssel köszönthetnénk mai követőit? Lássátok, feleim!

A költészet napján nem feledkezhetünk meg a legnagyobb magyar mecénásról sem!
A költészet napján nem feledkezhetünk meg a legnagyobb magyar mecénásról sem!

A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először a egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.