Április 4 – a megszállás ünnepe
Felszabadulás vagy felszabadúlás? – kérdezhetnénk félig viccesen, ha nem lenne végtelenül szomorú, hogy évtizedeken keresztül ezen a napon, április 4-én ünnepeltették velünk a megszállók hazánk elfoglalását.
Magyarország „felszabadításának napja” vagy a „felszabadulás ünnepe” a Magyar Népköztársaság állami ünnepe volt hivatalosan 1950-től 1989-ig. A kommunisták valójában már 1946-ban ünnepelték a napot és a Munkáspárt még 2003-ban is koszorúzott a gellérthegyi Szabadság-szobornál. Azért április 4-ére esett, mivel az akkori hivatalos álláspont szerint 1945-ben ezen a napon hagyta el Magyarország területét Nemesmedvesnél az utolsó német katona az előre nyomuló szovjet csapatok elől menekülve.
A szovjet megszállást a magyaroknak a propaganda próbálta felszabadulásnak beállítani, de már az is ellentmondás volt, hogy a Vörös Hadseregben „Budapest elfoglalásáért”, nem pedig „felszabadításáért” osztották a kitüntetéseket a Budapestet térdre kényszerítő kíméletlen és gyilkos ostrom után.
Az évforduló alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek a gelllérthegyi Szabadság-szobornál is. Felszabadulásunk 15. évfordulója alkalmából magyar és szovjet államférfiak táviratban köszöntötték a magyar és szovjet népet, és a koszorúzásünnepségeken, valamint a felszabadulási ünnepségeken is részt vettek a szovjet nép, s a többi testvéri ország küldöttségei is.
- írta a Pest Megyei Hírlap 1960. áprilisában.
Ha a Budai Várnak, mint „reakciós fészeknek” nem is, de a katonai parádék miatt a kilátásnak volt szerepe. A felszabadulás ünnepe minden ötödik évfordulón katonai díszszemlével zajlott. Az utolsó díszszemlére 1985. április 4-én került sor. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1989-ben törölte Magyarország nemzeti ünnepei közül, ezt követően 1991. évi VIII. törvény pedig véglegesen törölte a Magyar Köztársaság állami ünnepei közül.
Vas István éppen 80 éve, a II. világháború befejezésekor írta Februári jegyzetek című versét, de annak utolsó két sora plasztikusan mutatja meg azt is, hogy a költő még képtelen feledni az átélt szenvedést, a tragédiákat, a háború kísértő borzalmait. A költőt a vészkorszak idején második felesége, Kutni Mária, illetve Ottlik Géza (1912-1990) és felesége, Debreczeni Gyöngyi bújtatták. A kemény fizikai munkát jelentő gyalázatos munkaszolgálatok és az embertelen megaláztatás borzalmai miatt az író többször is végezni akart magával. Szerencsénkre egyszer sem sikerült…
1944. december 26-án zárult be az szovjetek ostromgyűrűje Budapest körül. Innentől kezdve 51 napon át tartott Budapest ostroma. Az irtózatos pusztítás városunk testén beforratlan seb maradt. Az orosz megszállóktól rettegő lakosság egy része úgy döntött, hogy a Budán, illetve a Várban ragadt német és magyar katonákat követve megpróbál kijutni a kelepcéből. Az alábbi cikk azokról az ártatlan áldozatokról szól, akik ezt az utat választották. Emlékezzünk rájuk kegyelettel!
Néhány nap múlva ünnepeljük Jókai Mór születésének bicentenáriumát, aki 1825. február 18-án született Komáromban. A jeles évforduló alkalmából egy különleges Jókai-esten vehetünk részt a Budavári Palotanegyedben. Noha, a magyar romantikus irodalom legjelentősebb alakja egész életében Pesten – a Kiskörút vonzáskörzetében - lakott, mégis millió szállal kötődött Budához, illetve a Budai Várhoz. Ennek apropóján szerveznek egy különleges irodalmi estet a Budavári Palotanegyed egyik legérdekesebb helyén, a Karakas Pasa tornyában, ahol talán a gasztronómia is nagyobb szerepet kap, mint máshol.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
