Április 4 – a megszállás ünnepe
Felszabadulás vagy felszabadúlás? – kérdezhetnénk félig viccesen, ha nem lenne végtelenül szomorú, hogy évtizedeken keresztül ezen a napon, április 4-én ünnepeltették velünk a megszállók hazánk elfoglalását.
Magyarország „felszabadításának napja” vagy a „felszabadulás ünnepe” a Magyar Népköztársaság állami ünnepe volt hivatalosan 1950-től 1989-ig. A kommunisták valójában már 1946-ban ünnepelték a napot és a Munkáspárt még 2003-ban is koszorúzott a gellérthegyi Szabadság-szobornál. Azért április 4-ére esett, mivel az akkori hivatalos álláspont szerint 1945-ben ezen a napon hagyta el Magyarország területét Nemesmedvesnél az utolsó német katona az előre nyomuló szovjet csapatok elől menekülve.
A szovjet megszállást a magyaroknak a propaganda próbálta felszabadulásnak beállítani, de már az is ellentmondás volt, hogy a Vörös Hadseregben „Budapest elfoglalásáért”, nem pedig „felszabadításáért” osztották a kitüntetéseket a Budapestet térdre kényszerítő kíméletlen és gyilkos ostrom után.
Az évforduló alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek a gelllérthegyi Szabadság-szobornál is. Felszabadulásunk 15. évfordulója alkalmából magyar és szovjet államférfiak táviratban köszöntötték a magyar és szovjet népet, és a koszorúzásünnepségeken, valamint a felszabadulási ünnepségeken is részt vettek a szovjet nép, s a többi testvéri ország küldöttségei is.
- írta a Pest Megyei Hírlap 1960. áprilisában.
Ha a Budai Várnak, mint „reakciós fészeknek” nem is, de a katonai parádék miatt a kilátásnak volt szerepe. A felszabadulás ünnepe minden ötödik évfordulón katonai díszszemlével zajlott. Az utolsó díszszemlére 1985. április 4-én került sor. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1989-ben törölte Magyarország nemzeti ünnepei közül, ezt követően 1991. évi VIII. törvény pedig véglegesen törölte a Magyar Köztársaság állami ünnepei közül.
Igaz, csak ideiglenesen. A Királyi Várkert száz esztendővel ezelőtt nyílt meg átmenetileg a sokaság számára addig, amig Horthy Miklós kormányzó családjával a gödöllői Grassalkovich-kastélyban töltötte nyári szabadságát. Kevesen tudják, de a Duna szintjén található mai Várkert Bazárt elsősorban Várbazárnak hívták, s a ma Savoyai Terasznak nevezett, Magyar Nemzeti Galéria előtt elterülő rész volt maga a Várkert.
135 éve, 1890. június 24-én született erdőbaktai Baktay Ervin, aki éppen száz évvel ezelőtt, 35 évesen magyarosította nevét Gottesmann Ervinről, s aki számos európai egyetemen tartott előadásokat India kultúrájáról. Baktay 1956-ban egyike volt azon néhány Kelet-kutató közül a világból, akiket az indiai állam hivatalosan is meghívott a Buddha születésének 2500. évfordulójára megrendezett nagyszabású ünnepségsorozatra. Egy ideig itt a Vízivárosban, a Szilágyi Dezső téren élt.
„Nagy szerencsénkre…” – írtuk a címben, nem véletlenül, hiszen ez a skót mérnök volt a budapesti Széchenyi lánchíd építésének vezetője, valamint a budai Váralagút tervezője és főmérnöke is. S, aki 1866. június 23-án, tehát ezen a napon halt meg Budán. Ma már annyira evidens, hogy van, de a Lánchíd a skót mérnök főművével, a váralagúttal vált teljes értékűvé, ez teremtett valóban közvetlen kapcsolatot Pest és Buda között. Addig ugyanis a Várhegy megkerülésével lehetett csak az újonnan épült, Pestet Budával összekötő Lánchidat megközelíteni a Krisztinaváros, a Tabán, illetve a Hegyvidék felől és fordítva.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
