Április 4 – a megszállás ünnepe
Felszabadulás vagy felszabadúlás? – kérdezhetnénk félig viccesen, ha nem lenne végtelenül szomorú, hogy évtizedeken keresztül ezen a napon, április 4-én ünnepeltették velünk a megszállók hazánk elfoglalását.
Magyarország „felszabadításának napja” vagy a „felszabadulás ünnepe” a Magyar Népköztársaság állami ünnepe volt hivatalosan 1950-től 1989-ig. A kommunisták valójában már 1946-ban ünnepelték a napot és a Munkáspárt még 2003-ban is koszorúzott a gellérthegyi Szabadság-szobornál. Azért április 4-ére esett, mivel az akkori hivatalos álláspont szerint 1945-ben ezen a napon hagyta el Magyarország területét Nemesmedvesnél az utolsó német katona az előre nyomuló szovjet csapatok elől menekülve.
A szovjet megszállást a magyaroknak a propaganda próbálta felszabadulásnak beállítani, de már az is ellentmondás volt, hogy a Vörös Hadseregben „Budapest elfoglalásáért”, nem pedig „felszabadításáért” osztották a kitüntetéseket a Budapestet térdre kényszerítő kíméletlen és gyilkos ostrom után.
Az évforduló alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek a gelllérthegyi Szabadság-szobornál is. Felszabadulásunk 15. évfordulója alkalmából magyar és szovjet államférfiak táviratban köszöntötték a magyar és szovjet népet, és a koszorúzásünnepségeken, valamint a felszabadulási ünnepségeken is részt vettek a szovjet nép, s a többi testvéri ország küldöttségei is.
- írta a Pest Megyei Hírlap 1960. áprilisában.
Ha a Budai Várnak, mint „reakciós fészeknek” nem is, de a katonai parádék miatt a kilátásnak volt szerepe. A felszabadulás ünnepe minden ötödik évfordulón katonai díszszemlével zajlott. Az utolsó díszszemlére 1985. április 4-én került sor. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1989-ben törölte Magyarország nemzeti ünnepei közül, ezt követően 1991. évi VIII. törvény pedig véglegesen törölte a Magyar Köztársaság állami ünnepei közül.
Szerb Antal, akinek még kulcsregényének egyik legfontosabb helyszínét, az Ulpius-házat is itt, a Várnegyed falai alatti Hunfalvy Jánosról elnevezett kis zsákutcába álmodták meg az elbeszélés rajongói, imádta a Budai Várat. Erről szól az Utas és holdvilágban leírt vallomása is.
Babits Mihály (1883-1941) életművének egy jelentős részét nem tollal, autográf kéziratként, hanem hordozható írógépén írta. Ma már nehezen tudjuk elképzelni, de a XX. század első felében egy írógép – az ingó dolgok között kiemelkedő - komoly értéket képviselt. Babitsnak több írógépe is volt, azonban az egyik elég híressé is vált. Hogy miért? Többek között erre is választ adunk alábbi cikkünkben.
Tíz nappal a világosi fegyverletétel után, 1849. augusztus 23-án Szemere Bertalan miniszterelnök vezetésével elássák a magyar Szent Koronát és a koronázási ékszereket rejtő ládát Orsovánál. Az osztrák császári hatóságok négy évvel később, 1853. szeptember 8-án megtalálják a kincseket, s először Bécsbe, majd Budára szállítják át.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
