Április 4 – a megszállás ünnepe
Felszabadulás vagy felszabadúlás? – kérdezhetnénk félig viccesen, ha nem lenne végtelenül szomorú, hogy évtizedeken keresztül ezen a napon, április 4-én ünnepeltették velünk a megszállók hazánk elfoglalását.
Magyarország „felszabadításának napja” vagy a „felszabadulás ünnepe” a Magyar Népköztársaság állami ünnepe volt hivatalosan 1950-től 1989-ig. A kommunisták valójában már 1946-ban ünnepelték a napot és a Munkáspárt még 2003-ban is koszorúzott a gellérthegyi Szabadság-szobornál. Azért április 4-ére esett, mivel az akkori hivatalos álláspont szerint 1945-ben ezen a napon hagyta el Magyarország területét Nemesmedvesnél az utolsó német katona az előre nyomuló szovjet csapatok elől menekülve.
A szovjet megszállást a magyaroknak a propaganda próbálta felszabadulásnak beállítani, de már az is ellentmondás volt, hogy a Vörös Hadseregben „Budapest elfoglalásáért”, nem pedig „felszabadításáért” osztották a kitüntetéseket a Budapestet térdre kényszerítő kíméletlen és gyilkos ostrom után.
Az évforduló alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek a gelllérthegyi Szabadság-szobornál is. Felszabadulásunk 15. évfordulója alkalmából magyar és szovjet államférfiak táviratban köszöntötték a magyar és szovjet népet, és a koszorúzásünnepségeken, valamint a felszabadulási ünnepségeken is részt vettek a szovjet nép, s a többi testvéri ország küldöttségei is.
- írta a Pest Megyei Hírlap 1960. áprilisában.
Ha a Budai Várnak, mint „reakciós fészeknek” nem is, de a katonai parádék miatt a kilátásnak volt szerepe. A felszabadulás ünnepe minden ötödik évfordulón katonai díszszemlével zajlott. Az utolsó díszszemlére 1985. április 4-én került sor. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1989-ben törölte Magyarország nemzeti ünnepei közül, ezt követően 1991. évi VIII. törvény pedig véglegesen törölte a Magyar Köztársaság állami ünnepei közül.
1995. május 14-én halt meg József Attila utolsó szerelme, verseinek múzsája, aki egyben Illyés Gyula felesége és Szabó Lőrinc titkos szerelme is volt.
Mécs László (1895-1978) költő igazi sztár volt a két világháború közötti Magyarországon. Turnéin számtalan előadást, felolvasóesetet tartott az akkori közönségnek, főként a határokon kívül rekedt erdélyi és felvidéki ifjúságnak. Valóssággal rajongtak érte hívei. Papköltőként lírájában igazán mély és szép érzések és gondolatok érnek eggyé a modernkori prédikációk szónoklataival.
Igen, Szerb Antal (1901-1945) is szeretett a budai éjszakai élet egyik híres kocsmájába, a tabáni Mélypincébe járni, de most nem ezen a nyomon fogunk haladni, hanem az Utas és holdvilág két szereplőjének, az Ulpius testvérpárnak a nyomába eredünk. Ugyanis ők is itt, a Budai Várban laktak. Nem hiszik? Akkor tartsanak velünk!
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
