
Így szól Márai Sándor Húsvét című verse
A Budai Vár tövében lévő Mikó utca egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Sokszor tanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor elindul a Roham utca felé és az Alagút utcán tér vissza. Az alábbi verse éppen 101 évvel ezelőtt jelent meg a Kassai Naplóban.
MÁRAI SÁNDOR: HÚSVÉT
Minden kezüket az asztalra tették,
Volt közte bütykös, sárga, lágy,öreg
S az életüket rég elfelejtették.
János a bárányt nézte és mosolygott
Tunyán s hízelkedve, mint egy öleb:
Irígyen nézték, mert azt hitték, boldog.
De ők már nem voltak halász, se pásztor
Nem volt kedvesük, se ambícióik,
Csak a nevét súgták egymásnak párszor.
S keveset ettek és ritkán aludtak
Pénzük se volt, sem halászó hajóik,
Műveletlenek voltak s mit se tudtak.
Nagy lámpák voltak ők csak, mikben égett
Az ő neve. S csak éltek, mint a tárgyak.
Így ültek ott és valamire vártak.
Mikor Judás belépett.
(Kassai Napló, 1923. április 1.)

Szerb Antal, akinek még kulcsregényének egyik legfontosabb helyszínét, az Ulpius-házat is itt, a Várnegyed falai alatti Hunfalvy Jánosról elnevezett kis zsákutcába álmodták meg az elbeszélés rajongói, imádta a Budai Várat. Erről szól az Utas és holdvilágban leírt vallomása is.
Babits Mihály (1883-1941) életművének egy jelentős részét nem tollal, autográf kéziratként, hanem hordozható írógépén írta. Ma már nehezen tudjuk elképzelni, de a XX. század első felében egy írógép – az ingó dolgok között kiemelkedő - komoly értéket képviselt. Babitsnak több írógépe is volt, azonban az egyik elég híressé is vált. Hogy miért? Többek között erre is választ adunk alábbi cikkünkben.

Tíz nappal a világosi fegyverletétel után, 1849. augusztus 23-án Szemere Bertalan miniszterelnök vezetésével elássák a magyar Szent Koronát és a koronázási ékszereket rejtő ládát Orsovánál. Az osztrák császári hatóságok négy évvel később, 1853. szeptember 8-án megtalálják a kincseket, s először Bécsbe, majd Budára szállítják át.