Két nagyon hasonló költemény két XX. századi magyar költőgéniusztól. Az egyik Tóth Árpád, aki a szépség zsoldosa volt, míg a másik a szenvedélyek költője, Szabó Lőrinc. Mindkét lírikus kapcsolható valamennyire a Várhoz. Az egyik itt élt a mai Táncsics Mihály utca 13. számú ház első emeletén, míg a másik szenvedélyesen szerette a Budát, illetve a Várnegyedet, „mikor a szemem lehúnyom, egyszerre Buda, egész Buda köröttem muzsikál” – írta egyik versében. Cikkünk címét a két impresszionista vers hasonlósága ihlette.

Igen, 1867-ben éppen ezen a napon, vagyis február 17-én kelt kinevezésében kérte fel magyar miniszterelnöknek I. Ferenc József osztrák császár gróf Andrássy Gyulát, a korábban halálra ítélt, így emigrációba kényszerült magyar politikust. Ezzel gyakorlatilag létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia, mely korszakot - annak államszerkezetére utalva – ma is dualizmusnak nevezzük.

A Várnegyed neves gimnáziumait bemutató filmsorozatunk premierjeként a közel 170 évvel ezelőtti alapítása óta a hazai középfokú oktatás élvonalába tartozó Toldy Ferenc Gimnáziumba kalauzoljuk el a nézőket. Az intézményben oktatók és az itt végzett diákok névsora is patinás, de a gazdag múlt és kulturális örökség mellett tekintélyt parancsol magának az iskola épülete is, amelyet a pincétől a Huszár-toronyig bejártunk.

A János Vitéz jeleneteit feldolgozó diákalkotásokból nyílt kiállítás a Petőfi 200 emlékévhez kapcsolódva kedden a Várkert Bazárban. A Gyere ki a partra című szabadtéri tárlaton a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium (Kisképző) tanulóinak munkáit láthatja a közönség.

1853. február 10-én, egy csütörtöki napon kezdték el építeni a Budai Várhegy alatt Széchenyi István 1842-ben megfogalmazott ötletét, a Budai Váralagutat Adam Clark, vagy ahogyan a magyarok hívták és hívják, Clark Ádám tervei szerint. A Lánchíd így vált teljes értékűvé, így teremtett végül Pest és Buda között közvetlen kapcsolatot. Addig ugyanis a Várhegy megkerülésével lehetett csak az újonnan épült, Pestet Budával összekötő Lánchidat megközelíteni a Krisztinaváros, a Tabán, illetve a Hegyvidék felől.

Gróf Apponyi Albert élete legdicsőbb évtizedeit itt – a mai Táncsics utcában található – budavári palotájában élte. A királypárti politikus temetésére 1933. február 14-én került sor, a temetési menet az Országháztól a Lánchídon át haladt egészen a Mátyás-templomig, majd ravatalát is itt a templom előtt álló Szentháromság-szobornál állították fel. Első nyughelye pedig – Gömbös Gyula miniszterelnök javaslatára és a parlament döntése értelmében – szintén itt, a Mátyás-templom kriptájában volt. A 90 éve elhunyt Apponyi grófra emlékezünk.

A Budavári Palota már az Anjou-kor építkezéseitől kezdve, Luxemburgi Zsigmond Budára költözésével és Hunyadi Mátyás újításaival a magyar királyok uralkodásának fontos színtere volt. Például 1457. március 16-án itt, az északi előudvarban fejezték le Hunyadi Lászlót, amit V. László király innen, a palota erkélyéről nézett végig, majd II. Ulászló is ide, Prágából Budára tette át uralkodói központját. Azt azonban kevesen tudják, hogy a Vár középkori országgyűlések helyszínéül is szolgált mintegy félezer évvel ezelőtt.