
„Hol vannak a katonák?” – egy gyönyörű dal egy csodálatos színésznő előadásában
Ma van a Magyar 2. hadsereg emléknapja, ugyanis 1943-ban éppen ezen a napon, január 12-én kezdődött a magyar történelem és hadtörténet egyik legnagyobb tragédiáját jelentő doni áttörés, amelynek 100-120 ezer magyar katona esett áldozatul. E nemzeti tragédia ihlette Mezei Mária (1909-1983) "Mondd, hol van a sok virág" című dalát. De hogyan kapcsolódik a színésznő áttételesen a Budai Várhoz? Mutatjuk!
A születésekor félárván maradt kislányt a kecskeméti közjegyző édesapa, dr. Mezei Pál (1881–1938) egyedül nevelte fel Székelyudvarhelyen, illetve Szegeden, miután a kecskeméti földrengésben összedőlt a házuk. Az eredetileg jogi- és bölcsészeti tanulmányokat folytató Mezey Mária gyermekkora óta színész akart lenni, de apja ezt elég határozottan ellenezte, egyszer még a lánya haját is kopaszra vágta egy vita hevében. Idővel azonban az apa belenyugodott a pályaválasztásba, felismerte lánya hajthatatlanságát, így Mezey Mária 1936-tól már filmszínészként dolgozott, 1938-ban pedig ünnepelt sztárrá vált.

A hatalmas sikerek után, a háború alatt mellőzött és üldözött művésznő önkéntes száműzetésbe vonult, majd a háború elcsendesedésével újra játszott. A bujdosó lány címet viselő, 1952-ben előadott, dramatizált székely népdalcsokor szemet szúrt az elvtársaknak, akik le is tiltották a Vidám Színpad műsoráról. A színésznő ezután WC felelős volt a színházban, mint azt a Szigethy Gábor szerkesztette Mezei Mária Kedves hatalom! című könyvéből megtudhatjuk. A színésznő megromlott egészségi állapota miatt 1970-ben teljesen visszavonult budakeszi házába, itt élt egészen 1983-ban bekövetkezett haláláig. Számára gyógyírt már nem jelenthet, hogy 1988-ban Budakeszin utcát neveztek el róla, utolsó lakóhelyének falán pedig emléktábla áll, történelmi igazságérzetünknek mégis ad valamiféle vigaszt, hogy nem a közös múltunk sötét oldalán állókra emlékezünk.
Szigethy Gábor (1942-) színháztörténész derített fényt a kétezres években az ismert színésznő és a budavári polgár, Márai Sándor (1900-1989) titkos szeretői kapcsolatára. A nős író a negyvenes évek elején hódította meg a sztárként ünnepelt színésznő szívét. Az író Sirály című regényéről, korábban azt gondolták, hogy csak egy kitalált férfi és egy kitalált nő képzeletbeli dialógusa, ma már tudjuk azonban, hogy az említett mű valójában Márainak a színésznőhöz fűződő viszonyának feldolgozása volt. Alig tíz évvel ezelőtt Mezey Mária örököse átadta a kiváló színháztörténésznek a művésznő levelezését és fényképeit, ezek pedig egyértelműen bizonyították a két nagy művész 1941-ben megélt szenvedélyes kapcsolatát. Volt, hogy a színésznő előre megbeszélten ugyanazon szállodában, annak különböző emeletén szállt meg, mint az író a feleségével, Lolával, s az éjszaka leple alatt találkoztak egymással... A fegyverek és az élet azonban elsöpörte románcukat, a háború után már sosem találkoztak.
Végeredményben elmondhatjuk, hogy Márai kedvelhette a színésznőket, hiszen itt a Nagyon Vár hasábjain is írtunk már arról, hogy Tolnay Klári (1914-1998) is Márai Sándor titkos szerelme volt. Vele, Mezei Máriával véget ért kapcsolata után, 1945-ben a Vígszínházban ismerkedtek meg, ahol a Mikó utcából kényszerből Leányfalura költöző író Varázs című darabját vitték színpadra, s amelyben Tolnay is játszotta a női főszerepet. Főként a Múzeum Kávéházban beszélgettek, boroztak, illetve a pesti korzón andalogtak együtt. Tolnay csak a rendszerváltás és Márai halála után beszélt először az író, Mészöly Dezsőnek (1918-2011) Márairól fűződő titkos viszonyáról.
De térjünk csak vissza Mezey Máriához és hallgassák csak meg ezt a csodálatos dalt!
135 éve, 1890. június 24-én született erdőbaktai Baktay Ervin, aki éppen száz évvel ezelőtt, 35 évesen magyarosította nevét Gottesmann Ervinről, s aki számos európai egyetemen tartott előadásokat India kultúrájáról. Baktay 1956-ban egyike volt azon néhány Kelet-kutató közül a világból, akiket az indiai állam hivatalosan is meghívott a Buddha születésének 2500. évfordulójára megrendezett nagyszabású ünnepségsorozatra. Egy ideig itt a Vízivárosban, a Szilágyi Dezső téren élt.

„Nagy szerencsénkre…” – írtuk a címben, nem véletlenül, hiszen ez a skót mérnök volt a budapesti Széchenyi lánchíd építésének vezetője, valamint a budai Váralagút tervezője és főmérnöke is. S, aki 1866. június 23-án, tehát ezen a napon halt meg Budán. Ma már annyira evidens, hogy van, de a Lánchíd a skót mérnök főművével, a váralagúttal vált teljes értékűvé, ez teremtett valóban közvetlen kapcsolatot Pest és Buda között. Addig ugyanis a Várhegy megkerülésével lehetett csak az újonnan épült, Pestet Budával összekötő Lánchidat megközelíteni a Krisztinaváros, a Tabán, illetve a Hegyvidék felől és fordítva.

A magyar irodalom egyik géniusza, Weöres Sándor 1913. június 22-én született Szombathelyen. S noha a fővárosban a II. kerületben – először a Törökvész út 3/c- ben , majd a Muraközi utca 10/a-ban - éltek költő feleségével, Károlyi Amyval, ennek ellenére a nyelvzsonglőr poéta a Budai Várban is otthonosan mozgott és rendszeresen megfordult. Rá emlékezünk születésének napján.