Éppen 1901. május elsején született a XX. századi egyik legnagyobb magyar írója, Szerb Antal. Noha a költők, írók szerelmi életének ismerete fontos az irodalmi művek keletkezése, illetve megértése szempontjából, ennek ellenére Szerb Antal életrajzából mintha szemérmesen hiányoznának múzsái és szerelmei. Sokszor szinte üresen maradtak ezek a lapok. Olvasóink megszokhatták, hogy időről időre újabb és újabb cikkekben publikáljuk Szerb Antal múzsáit. Alábbi írásunkban egy újabb hiátust szeretnénk – a műfaji korlátokat még éppen szem előtt tartva - némileg pótolni, az ifjú Szerb Antal plátói szerelmének bemutatásával. A valóságban Ő volt Violaine!

Éppen a mai napon 103 éve, 1920. március 1-én háromnegyed egykor a magyar országgyűlés üléstermében tette le esküjét a frissen kormányzóvá választott politikus, vitéz nagybányai Horthy Miklós, aki aztán április elején fel is költözött a Budavári Palotába. A róla elvezett korszakban pedig - 1920 és 1944 között - a városképet uraló Várhegy város fölé tornyosuló épületeinek időtlensége és politikai jelentősége a történelmi folytonosságot jelentette a kortársak számára.

A címertannal és családfa-kutatással foglalkozó társaságot 1883. február 25-én alapították és a két világháború között élte fénykorát. A kommunista érába nem illettek bele a történelem segédtudományainak ezen területei a marxista történettudományba, így már a Rákosi-korszakban betiltották a Társaság működését, azonban történészek és levéltárosok kezdeményezésére, Dr. Kállay István történész-levéltáros vezetésével 1983-ban a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság újraalakult.

Hogyan és miként kötődtek a Hunyadiak Budához? Mi volt a szerepe Hunyadi János, László és Mátyás életében a Budai Várnak? Tényleg a Duna jegén választották királlyá a fiatal Mátyást? Volt-e Budán kutyavásár? Cikkünkben mindezen kérdésekre megadjuk a választ. Cikkünk apropója pedig igazán ünnepi, hiszen 1443. február 23-án, éppen 580 éve született Hunyadi Mátyás.

Az egész világot körbejárta kényszerűségből, de világpolgárként is mindig ide, a Vár alatti gesztenyefákhoz, a Mikó utcába vágyott szívével vissza. "A Várban született ember örökké érzi, hogy nem pesti, még csak nem is budai származású; afféle területen kívüliségi előjogokkal éli várbeli életét" – írta egy helyütt. A XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írója 1989-ben ezen a napon vetett véget életének a kaliforniai San Diegóban. Írásunkkal rá emlékezünk.

Éppen napra pontosan 170 éve, 1853. február 18-án, péntek délután fél egy körül történt, hogy Ferenc József (1830-1916), az ifjú császár a szokásos sétáját tette a bécsi bástyasétányon, s éppen a gyakorlatozó katonákat szemlélte, amikor szinte egy semmiből előugró férfi hátulról nyakon szúrta az uralkodót. A merénylő egy magyar szabósegéd, bizonyos Libényi János (1831-1853) volt.

Igen, 1867-ben éppen ezen a napon, vagyis február 17-én kelt kinevezésében kérte fel magyar miniszterelnöknek I. Ferenc József osztrák császár gróf Andrássy Gyulát, a korábban halálra ítélt, így emigrációba kényszerült magyar politikust. Ezzel gyakorlatilag létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia, mely korszakot - annak államszerkezetére utalva – ma is dualizmusnak nevezzük.