Kosztolányi Dezső egyik legszebb karácsonyi versének nyomában
Kosztolányi Dezső (1885-1936), aki életének hosszú évein keresztül volt a Várnegyed lakója, írta az egyik legszebb karácsonyi verset. Hogy miként kapcsolódik a karácsonyi bensőséges, meghitt családi összejöveteleket felidéző költemény az ókori, római költő, Ovidius alkotásaihoz? Ennek jártunk utána.
A Logodi utca egykori lakójának, a vers-és prózaírás egyik legnagyobb magyar mesterének ugyanis az alább idézet verse a Fasti című három szonettből álló ciklusból való, amely először az Osváth Ernő és Fenyő Miksa nevéhez kötődő Figyelő című irodalmi folyóiratban, majd a Négy fal között című kötetében jelent meg, a „Pasztellek”-ciklusban.
A szonettek címe egyértelmű utalás Ovidius azonos című művére, amely disztichonokban a római naptár ünnepeit dolgozza föl, s amelyből csak az első hat hónapról szóló hat ének maradt ránk.- tudhatjuk meg Takács László Kosztolányi Dezső és Ovidius Fasti című műve című előadásából. A kutató tanulmányát Kosztolányi címadásának feszültségeteremtő hatásával folyatja, hiszen a Fastival egybefoglalt három versnek három keresztény ünnep a címe: Karácsony, Húsvét, Pünkösd.
Íme a Karácsony című szonett:
Ezüst esőbe száll le a karácsony,/ a kályha zúg, a hóesés sürű;/ a lámpafény aranylik a kalácson,/ a kocka pörg, gőzöl a tejsürű./ Kik messze voltak, most mind összejönnek/ a percet édes szóval ütni el,/ amíg a tél a megfagyott mezőket/ karcolja éles, kék jégkörmivel./ Fenyőszagú a lég és a sarokba/ ezüst tükörből bókol a rakott fa,/ a jó barát boros korsóihoz von./ És zsong az ének áhitatba zöngve…/ Csak a havas pusztán, a néma csöndbe/ sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.
Takács László előadásából a költemények keletkezésével kapcsolatosan azt is megtudhatjuk, hogy bár Kosztolányi azt írja, hogy francia kiadásban olvasta Ovidiust, nem zárható ki, hogy a Fasti szövegével már középiskolai tanulmányai során találkozott, a 4–5. osztályban olvastak ugyanis szemelvényeket Ovidiusnak ebből a művéből is...
Nagy különbség azonban Kosztolányi és Ovidius műve között, hogy míg a római költő pogány római ünnepeket énekelt meg, addig Kosztolányi a legfőbb keresztény ünnepeket,ugyanakkor a január 1-jével kezdődő római és polgári naptári évet a keresztény (katolikus) évszámításhoz és Jézus életének eseményeihez igazítja, vagyis a sor a decemberi karácsonnyal kezdődik. Takács László továbbá kiemeli Kosztolányi említett szonettjeivel kapcsolatban, hogy a költeményeket azonban nem csak a címe kapcsolja össze Ovidiusszal.:Még két további elem is a római költőhöz fűzi e szonetteket. Egyrészt ugyanúgy mutatja be az ünnepeket, mint Ovidius, vagyis az ünnep tartalma nem hangsúlyos annyira, mint az ünneplés ideje (tél, tavasz, nyár) vagy az ünneplők és az ünneplés módja. A római költő ugyanis szívesen időz el az ünnepek tartalmának, eredetének bemutatása után azon, miként ülik meg a rómaiak az adott ünnepet. Vagyis az ünneplés módja válik a bemutatás legfontosabb elemévé.
Ha tehát szeretnénk a Kosztolányi- líra finom szövetének rezdülésein keresztül is átélni az ünnepi hangulatot, az "ezüst esőbe leszálló" karácsonyt, akkor töltekezzünk karácsonykor szépirodalommal (is).
(A főképen Székely Aladár felvétele 1918. karácsonyán családjával; feleségével, Harmos Ilonával (1885-1967) és Ádám fiúkkal)
Igaz, csak ideiglenesen. A Királyi Várkert száz esztendővel ezelőtt nyílt meg átmenetileg a sokaság számára addig, amig Horthy Miklós kormányzó családjával a gödöllői Grassalkovich-kastélyban töltötte nyári szabadságát. Kevesen tudják, de a Duna szintjén található mai Várkert Bazárt elsősorban Várbazárnak hívták, s a ma Savoyai Terasznak nevezett, Magyar Nemzeti Galéria előtt elterülő rész volt maga a Várkert.
135 éve, 1890. június 24-én született erdőbaktai Baktay Ervin, aki éppen száz évvel ezelőtt, 35 évesen magyarosította nevét Gottesmann Ervinről, s aki számos európai egyetemen tartott előadásokat India kultúrájáról. Baktay 1956-ban egyike volt azon néhány Kelet-kutató közül a világból, akiket az indiai állam hivatalosan is meghívott a Buddha születésének 2500. évfordulójára megrendezett nagyszabású ünnepségsorozatra. Egy ideig itt a Vízivárosban, a Szilágyi Dezső téren élt.
„Nagy szerencsénkre…” – írtuk a címben, nem véletlenül, hiszen ez a skót mérnök volt a budapesti Széchenyi lánchíd építésének vezetője, valamint a budai Váralagút tervezője és főmérnöke is. S, aki 1866. június 23-án, tehát ezen a napon halt meg Budán. Ma már annyira evidens, hogy van, de a Lánchíd a skót mérnök főművével, a váralagúttal vált teljes értékűvé, ez teremtett valóban közvetlen kapcsolatot Pest és Buda között. Addig ugyanis a Várhegy megkerülésével lehetett csak az újonnan épült, Pestet Budával összekötő Lánchidat megközelíteni a Krisztinaváros, a Tabán, illetve a Hegyvidék felől és fordítva.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
