Kosztolányi Dezső egyik legszebb karácsonyi versének nyomában

A Logodi utca egykori lakójának, a vers-és prózaírás egyik legnagyobb magyar mesterének ugyanis az alább idézet verse a Fasti című három szonettből álló ciklusból való, amely először az Osváth Ernő és Fenyő Miksa nevéhez kötődő Figyelő című irodalmi folyóiratban,  majd a Négy fal között című kötetében jelent meg, a „Pasztellek”-ciklusban.

A szonettek címe egyértelmű utalás Ovidius azonos című művére, amely disztichonokban a római naptár ünnepeit dolgozza föl, s amelyből csak az első hat hónapról szóló hat ének maradt ránk.- tudhatjuk meg Takács László Kosztolányi Dezső és Ovidius Fasti című műve című előadásából. A kutató tanulmányát  Kosztolányi címadásának  feszültségeteremtő hatásával folyatja, hiszen a Fastival egybefoglalt három versnek három keresztény ünnep a címe: Karácsony, Húsvét, Pünkösd.

Íme a Karácsony című szonett:

‍

Ezüst esőbe száll le a karácsony,/ a kályha zúg, a hóesés sürű;/ a lámpafény aranylik a kalácson,/ a kocka pörg, gőzöl a tejsürű./ Kik messze voltak, most mind összejönnek/ a percet édes szóval ütni el,/ amíg a tél a megfagyott mezőket/ karcolja éles, kék jégkörmivel./ Fenyőszagú a lég és a sarokba/ ezüst tükörből bókol a rakott fa,/ a jó barát boros korsóihoz von./ És zsong az ének áhitatba zöngve…/ Csak a havas pusztán, a néma csöndbe/ sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

Takács László előadásából a költemények keletkezésével kapcsolatosan azt is megtudhatjuk, hogy  bár Kosztolányi azt írja, hogy francia kiadásban olvasta Ovidiust, nem zárható ki, hogy a Fasti szövegével már középiskolai tanulmányai során találkozott, a 4–5. osztályban olvastak ugyanis szemelvényeket Ovidiusnak ebből a művéből is...

Nagy különbség azonban Kosztolányi és Ovidius műve között, hogy míg a római költő pogány római ünnepeket énekelt meg, addig Kosztolányi a legfőbb keresztény ünnepeket,ugyanakkor a január 1-jével kezdődő római és polgári naptári évet a keresztény (katolikus) évszámításhoz és Jézus életének eseményeihez igazítja, vagyis a sor a decemberi karácsonnyal kezdődik. Takács László továbbá kiemeli Kosztolányi említett szonettjeivel kapcsolatban, hogy a költeményeket  azonban nem csak a címe kapcsolja össze Ovidiusszal.:Még két további elem is a római költőhöz fűzi e szonetteket. Egyrészt ugyanúgy mutatja be az ünnepeket, mint Ovidius, vagyis az ünnep tartalma nem hangsúlyos annyira, mint az ünneplés ideje (tél, tavasz, nyár) vagy az ünneplők és az ünneplés módja. A római költő ugyanis szívesen időz el az ünnepek tartalmának, eredetének bemutatása után azon, miként ülik meg a rómaiak az adott ünnepet. Vagyis az ünneplés módja válik a bemutatás legfontosabb elemévé.

Ha tehát szeretnénk a Kosztolányi- líra finom szövetének rezdülésein keresztül is  átélni az ünnepi hangulatot, az "ezüst esőbe leszálló" karácsonyt, akkor töltekezzünk karácsonykor szépirodalommal (is).

‍

(A főképen Székely Aladár felvétele 1918. karácsonyán családjával; feleségével, Harmos Ilonával (1885-1967) és Ádám fiúkkal)