
Éppen 120 éve született az egyik legnagyobb magyar lángelme, Neumann János
Bár a világhírű matematikus nem a Várban született, hanem egy a Bajcsy-Zsilinszky út és a Báthory utca sarkán lévő nagypolgári lakásban, ahol gyermekéveit is töltötte, és később is ugyan már Budára, de a Svábhegyre, egy Eötvös úti villába költözött a család, mégis fontos, hogy megemlékezzünk arról a magyar tudósról, akit a világon mindenhol a jelen világunkat alapjaiban meghatározó találmány, a számítógép atyjának neveznek.
Neumann János (1903-1957) az V. kerületi Báthory utca 26. számú házban született 1903. december 28-án, később a híres fasori Evangélikus Főgimnáziumban, az ország akkori legjobb alma materében szerzett alapműveltséget, de már az érettségi előtt – a legendás matematika tanárának, Rátz Lászlónak (1863-1930) köszönhetően – már matematikai szaklapokba publikált. A később több európai egyetemen is tanulmányokat folytató géniusz vegyészmérnökként és matematikusként végzett. Végül az Egyesült Államokba emigrált, ahol a Princetoni Egyetem, majd az Institute for Advanced Studies professzora lett. Az Amerikában csak John von Neumann néven ismert tudós az elektronikus számítógépek logikai tervezésében elsőként alkalmazta a kettes számrendszert, amit ma is Neumann-elvnek hívunk. 1955. augusztusában diagnosztizálták szervezetében a csontrákot, 1957. február 8-án halt meg.
Neumann észjárását ismerve néha eltűnődöm, hogy nem egy magasabb rendű faj egyik képviselőjével állok-e szemben, aki nem is ember, hanem félisten, de olyan alaposan kiismerte az embert, hogy tökéletesen utánozni tudja azt...
- mondta róla Hans Albrecht Bethe (1906-2005), német–amerikai Nobel-díjas fizikus.

Egyébként nem véletlenül írunk Neumannról a Nagyon Vár hasábjain, ugyanis több kormányzaton átívelő tervben szerepelt, hogy a Budai Várban létesüljön valami, ami Neumann János nevéhez kötődik.
A Neumann Nonprofit Közhasznú Korlátolt Felelősségű Társaság elődjét még 1997-ben alapította a Magyra Bálint által vezetett Oktatási Minisztérium azzal a céllal, hogy az egyre növekvő számban digitalizált vagy digitális formában születő dokumentumok nemzeti közgyűjteményeként szolgálják az oktatást, kutatást és művelődést. Az évek során Neumann Technológiai Platformnak átnevezett kezdeményezés, ma szintén itt, az I. kerületben, a Naphegy téren található. Tehát már a 90-es évek végén voltak olyan tervek, mely szerint egy Neumann Jánosról elnevezett multimédiaközpontot kellene létesíteni a Várban, ebből végül ez valósult meg. Aztán a közelmúltban jött a hír, hogy tudományos központ nyílik a fenntartható fejlődésért a budai Várban, az Úri utca 72. alatt található sarokház, az egykori Városháza épületében. A Centre For Long-term Sustainability névre hallgató intézetet, a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány (PADME), illetve a Neumann János Egyetem Szenátusának közös projektjeként hozták létre. Megállapításai komoly hatást gyakoroltak a játékelméletekre, a kvantummechanikára, illetve a közgazdaságtanra is.

Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.

A Budai Vár tövében, a Mikó utca-Logodi utca sarkán álló ház egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Bizonyára sokszor szemtanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor indult meg a Roham utca felé, majd az Alagút utcán tért vissza. Az idén április 11-én éppen 125 éve született Márai Sándor alábbi verse több mint száz évvel ezelőtt, csupán 22 éves korában jelent meg a Kassai Naplóban.

Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.