Ma van a magyar építészet napja, 140 született Kós Károly
De mi köze az erdélyi építésznek, írónak, művészpolihisztornak a Budai Várhoz? Cikkünkből természetesen ez is kiderül!
A parlament idén ősszel, október 25-én nyilvánította Kós Károly születésnapját, december 16-át a Magyar Építészet Napjává. Így az idei évtől, december 16-án kerülnek majd átadásra az építészeti díjak, illetve új elismerésként a Kós Károlyról elnevezett életműdíj is, mint az építész szakma legnagyobb állami elismerése. A XX. századi magyar művészet kiemelkedő alakja építészként és íróként is maradandót alkotott, de mindezek mellett festett, grafikákat készített, néprajzzal és művészettörténettel is foglalkozott.
Az Országgyűlés, egyhangú döntésével egyetértett Lázár János javaslatával, amely szerint az íróként, képzőművészként és politikusként is jegyzett Kós Károly egész életpályája hiteles volt. Amit az erdélyi polihisztor a magyar-ügyről, a nemzeti-ügyről, a közügyről és az építészetnek vagy a művészetnek ebben való szerepéről vallott az pártállástól függetlenül mindenki számára követendő. Kós Károly művészete úgy válaszolt a korabeli trendekre és volt ezáltal korszerű, hogy közben a legértékesebb építész hagyományainkat is megmutatta és ezáltal megőrizte.
- szólt az Építési és Közlekedési Minisztériumnak a jeles nap kapcsán kiadott ünnepi sajtóközleménye.
És hogy mi köti a neves építészt a Budai Várhoz? Nos, egy olyan tiszavirág életű építmény, ami egyetlen jeles napra készült.
Kevesen tudják ugyanis, de az 1883. december 16-án Temesváron Kosch Károly néven született Kós Károlyt (1883-1977) bízták meg az utolsó magyar király, IV. Károly (1887-1922) 1916. december 30-án tartott koronázási ünnepségének díszleteinek tervezésével, pontosabban az úgynevezett „koronázási domb” felépítésével. A ceremónia főszervezésével megbízott polihisztor, a későbbi Bethlen-kormány külügyminisztere, gróf Bánffy Miklós (1873-1950) - mint IV. Károly koronázási ünnepségének kormánybiztosa - korának legtehetségesebb művészembereit gyűjtötte maga köré. Kósnak ez volt az egyetlen jelentősebb megbízása az első világháború idején.
A koronázási ceremónia a Mátyás-templomban, illetve a Szentháromság téren zajlott, majd az uralkodó - a magyar koronázási szokásoknak megfelelően - lovával felvágtatott a Szent György téren emelt koronázási dombra, ahonnan a négy égtáj felé suhintott díszes kardjával, szimbolikusan ezzel kifejezve, hogy az országot minden irányból érkező támadástól kész megvédeni. Az ünnepi magaslatot az ország összes vármegyéjéből hozott földekből építették.
Érdekes adalék, hogy a kormánybiztos Bánffy a díszes felvonulás végére a díszsorba beállította a háborúban megrokkant obsitos katonákat is, amit sokan felháborítónak, ünneprontónak tartottak.
A királyi pár nyolcas fogaton érkezik a Koronázó főtemplom elé. A megkoronázott király a Szentháromság szobornál esküt tesz a magyar alkotmányra. Mellette Csernoch János hercegprímás és Tisza István gróf, a betöltetlen nádori tisztség teendőivel megbízott miniszterelnök. A koronázási menet indulását várók csoportjában nagybányai Horthy Miklós sorhajókapitány. A Szent György térre induló menetben lovagolnak: Frigyes főherceg, a Monarchia táborszernagya, balján fiával, Albrecht főherceg vadász-főhadnaggyal. A király előtt a hercegprímás és Tisza István. A Szent György téren a király az ország összes megyéinek földjéből emelt Koronázási Dombra vágtat és Szent István kardjával a világ négy tája felé sújt.
- szólt az egykori filmhíradó szövege, magát a koronázásról szóló tudósítást pedig az alábbi videón tekinthetjük meg.
Így kötődik tehát Kós Károly a Várnegyed történetéhez.
135 éve, 1890. június 24-én született erdőbaktai Baktay Ervin, aki éppen száz évvel ezelőtt, 35 évesen magyarosította nevét Gottesmann Ervinről, s aki számos európai egyetemen tartott előadásokat India kultúrájáról. Baktay 1956-ban egyike volt azon néhány Kelet-kutató közül a világból, akiket az indiai állam hivatalosan is meghívott a Buddha születésének 2500. évfordulójára megrendezett nagyszabású ünnepségsorozatra. Egy ideig itt a Vízivárosban, a Szilágyi Dezső téren élt.
„Nagy szerencsénkre…” – írtuk a címben, nem véletlenül, hiszen ez a skót mérnök volt a budapesti Széchenyi lánchíd építésének vezetője, valamint a budai Váralagút tervezője és főmérnöke is. S, aki 1866. június 23-án, tehát ezen a napon halt meg Budán. Ma már annyira evidens, hogy van, de a Lánchíd a skót mérnök főművével, a váralagúttal vált teljes értékűvé, ez teremtett valóban közvetlen kapcsolatot Pest és Buda között. Addig ugyanis a Várhegy megkerülésével lehetett csak az újonnan épült, Pestet Budával összekötő Lánchidat megközelíteni a Krisztinaváros, a Tabán, illetve a Hegyvidék felől és fordítva.
A magyar irodalom egyik géniusza, Weöres Sándor 1913. június 22-én született Szombathelyen. S noha a fővárosban a II. kerületben – először a Törökvész út 3/c- ben , majd a Muraközi utca 10/a-ban - éltek költő feleségével, Károlyi Amyval, ennek ellenére a nyelvzsonglőr poéta a Budai Várban is otthonosan mozgott és rendszeresen megfordult. Rá emlékezünk születésének napján.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
