
Ezen a napon született Szent Gellért, Magyarország első püspöke
Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.
Szent István 1038. augusztusában bekövetkezett halála után kialakult kaotikus politikai helyzetben a pesti révnél megtámadták a Vata-féle lázadás pogányai, majd elfogták, megkövezték, halálra döfték, majd ugyan a legendákkal szemben nem szöges hordóban, hanem feltehetően egy kétkerekű talicskán, de a mélybe taszították. A róla elnevezett, Budai-hegységhez tartozó hegy lábánál fakadó források évszázadok óta gyógyvízzel látták, látják el az itt élőket, illetve a budai gyógyfürdőket. A mártír emlékének állít emléket a Gellért-hegy északkeleti oldalában, az Erzsébet-híddal szembeni Szent Gellért-szobor, a róla elnevezett tér, valamint a Gellért gyógyfürdő is. Cikkünkkel és az alábbi fotókkaql tisztelgünk emléke előtt.




Szerb Antal, akinek még kulcsregényének egyik legfontosabb helyszínét, az Ulpius-házat is itt, a Várnegyed falai alatti Hunfalvy Jánosról elnevezett kis zsákutcába álmodták meg az elbeszélés rajongói, imádta a Budai Várat. Erről szól az Utas és holdvilágban leírt vallomása is.
Babits Mihály (1883-1941) életművének egy jelentős részét nem tollal, autográf kéziratként, hanem hordozható írógépén írta. Ma már nehezen tudjuk elképzelni, de a XX. század első felében egy írógép – az ingó dolgok között kiemelkedő - komoly értéket képviselt. Babitsnak több írógépe is volt, azonban az egyik elég híressé is vált. Hogy miért? Többek között erre is választ adunk alábbi cikkünkben.

Tíz nappal a világosi fegyverletétel után, 1849. augusztus 23-án Szemere Bertalan miniszterelnök vezetésével elássák a magyar Szent Koronát és a koronázási ékszereket rejtő ládát Orsovánál. Az osztrák császári hatóságok négy évvel később, 1853. szeptember 8-án megtalálják a kincseket, s először Bécsbe, majd Budára szállítják át.