Így festette le Márai a Várnegyedet egyik legszebb regényében
A novemberi néhol ködös és borongós, máskor meg egyre bágyadtabb napsütés remek alkalmat teremt a vári barangolásokra. Az andalító séták páratlan atmoszférájának megteremtéséhez pedig nincs is jobb szépirodalmi töltekezés, mintsem Márai Sándor egyik népszerű művét, a Válás Budán című regényt el- vagy újraolvasni.
Miként nyújt a Mikó utca egykori lakója fiktív hőseinek sorsának keresztül lenyűgöző irodalmi élményt, miközben betekintést enged a két világháború közti budai Vár társadalmának különös összetételébe?
A Válás Budán című regény főhőse, a többgenerációs bírócsaládból származó Kőmíves Kristóf maga is a jogtudomány szakavatott tekintélyének számít, életének egyik legnagyobb és legmélyebb erkölcsi döntéshelyzetével mégsem a bíróságon, hanem egy régi ismerőse válása kapcsán, saját budavári, az úri középosztály jellegzetes polgári miliőjét árasztó otthonában találkozik.
A váratlan látogató, az egykori iskolatárs házasságának, döntéseinek amolyan világi gyónással felérő estétől kora reggelig tartó vallomásán keresztül elénk tárul a két háború közti budai elit értelmiség morális válságot is át-és túlélni vágyó világa. No, de miként is éri el a lelki tájképek értelmezőinek egyik legnagyobb „prózai piktora" azt, hogy a regény lapjain keresztül megelevenedik a Várnegyed titkokkal és nemes emelkedettséggel teli ábrázolása?
Mindennek elképzeléséhez a Válás Budán egy rövid, budai Várról szóló részletének idézésével segítjük a kedves olvasót és/vagy a budai Vár múlt századi légkörét megragadni vágyó Márai-rajongókat.
"...Itt fenn a Várban, e néhány évszázados, lazán tatarozott utcában, az előkelőek palotái között észrevétlenül húzódtak meg e keskeny családi házak: zsindellyel foltozott, csúcsíves tetőik alatt jórészt a múlt századbeli, elkallódott kézműves-bugrisság ivadékai tanyáztak, a környékbeli minisztériumok hivatalnokai laktak itt albérleti szobákban, muskátlis ablakok mögött: kevés pénzű, nyugdíjas úricsaládok szűkösködtek az örökölt, kényelmetlen lakóházakban: ők voltak a csendes negyed törzsökös lakói, s közöttük és mellettük elkülönzötten élt a felszivárgó, új lakosság, elfinomodott és megtollasodott polgárság, legtöbbször a második nemzedék, vagy a "korszerű" ellen védekező írók és művészek, akik e négy-öt utcában a spleent keresték, a "stílus"-t, egy kissé az előkelőek szomszédságát s egy kissé a maguk választékos elkülönzöttségét, s azt a különös csendet, amely, magasan a város felett, eláradt e bolthajtásos szobákban, e kényelmetlen házakban, a roskatag háztetők alatt. A "Várban lakni" finom dolog volt: azok számára is, akiknek apja száz év előtt nem volt gróf vagy suszter a Várban: finom s kissé erőszakolt állapot, dac volt benne és honvágy, igény és becsvágy s ugyanakkor kissé világnézet is volt, s ebben a világnézetben, idegenkedve és gyanakvással, végül mind találkoztak, akik a keskeny utcák dohos házait lakták, a grófok, az albérleti szobák dupla előneves hivatalnokai, az ittrekedt bugrisság s az előkelő, jórészt katolizált zsidóság, amely életformáiban zörejtelenül és tökéletesen utánozta le a paloták lakóinak különcségeit. Kristóf ismerte ezt a negyedet, minden reggel elsétált a budai várbástyán, ismerte a gesztenyefákat s lenn a mélyben, a bástyák és paloták alatt feudális hűséggel és szerénységgel meghúzódó polgári negyed körképét: ismert sok házat itt a Várban, ismert néhány gyermekarcot a Bástya-sétányon, a nörszök batárszerű gyermekkocsikban tolták a fiatal grófokat és grófnőket s vigyáztak, hogy a Krisztina-negyed proligyerekeivel ne keveredjenek..."
A magyar történelemben mindig jelentős szerepet játszott Szent István emlékezete. Szent István emlékezetében pedig mindig fontos szerep jutott a Budai Várnak. Már csak azért is, mert a hagyományos augusztus 20-i Szent Jobb körmeneteket valójában mindig itt a Várnegyedben tartották. De mióta és hogyan is ünneplik a magyarok Szent Istvánt? És miért pont augusztus 20-án van Szent Istvánt napja? Hogyan változott az ünnep az évszázadok alatt? Mióta van tűzijáték? Ezekre a kérdésekre is próbálunk válaszolni az alábbi cikkben!
A magyar könnyűzene ikonikus fővárosi helyszínén, az I. kerületi Tabánban idén is a magyar pop- és rocktörténet egykori nagyágyúi hozzák el a több napon át tartó fesztiválhangulatot. A Szent István Naphoz kapcsolódó Retro Tabán koncertsorozat még ma és holnap is igazi hazai legendákkal szórakoztatja a nagyérdeműt. A nosztalgikus életérzés, illetve a retró élmény biztosan garantált!
1887-ben éppen ezen a napon, augusztus 17-én született meg a Habsburg–Lotaringiai-ház sarja, IV. Károly (1887-1922), az utolsó magyar király, akit 1916-ban hitvesével, Bourbon-Pármai Zitával (1892-1989) együtt a Budavári Nagyboldogasszony-templomban koronáztak meg. Ekkor még senki sem sejthette, hogy a tragikus sorsú uralkodót megfosztják trónjától, s Horthy segítségével Portugáliába száműzik Magyarországról, ahol meghalt. Karmikus, de mindenképpen a sors fintora, hogy egy világháborúval később a kormányzót szintén Portugáliába száműzik, ahonnan már csak halála után térhet vissza Magyarországra.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
