“Az emberek szeretettel ölik egymást” - Márai-estek a Várkert Bazárban
Hirtling István színművész és Mészáros Tibor irodalomtörténész, Márai-kutató estjein részletek hangzanak el a Márai életműből, ráadásul alig ismert, különleges információkat tudhat meg a közönség az örökérvényű szerzőről. Az előadásokat vetített képek, dokumentumok és Tárkány-Kovács Bálint Junior Príma díjas cimbalomművész sokszínű zenéi kísérik.
Márai Sándor életművében az egyik leggazdagabb téma férfi és nő kapcsolata. Leggyakrabban kettejük válságáról, párbeszédük hiányáról, egymás megértésének nehézségéről jegyezte le gondolatait, megérzéseit. A Várkert Bazár február 19-i programja bemutatja a szerelmes és szenvedélyes Márai arcát és bepillantást ad az egymásért és egymástól szenvedő kapcsolatokba is, nem feledve az író intését a megismerhetőség kapcsán: Ahol ember van, ott titok van.
És ha már titok: Márai Sándor titkos szerelméről már írtunk, Tolnay Klárival 1945-ben a Vígszínházban ismerkedtek meg, ahol Mikó utcából kényszerből Leányfalura költöző Márai Sándor (1900-1989) Varázs című darabját vitték színpadra, s amelyben Tolnay is játszott. Főként a Múzeum Kávéházban beszélgettek, boroztak, illetve a pesti korzón andalogtak.
Minden idők egyik legnagyobb magyar színésznője csak a rendszerváltás és Márai halála után beszélt először Mészöly Dezsőnek (1918-2011) az íróhoz fűződő titkos viszonyáról.
Márai álnéven egy tíz versből álló szerelmes versciklust is írt a színésznőhöz, Tíz vers - Ismeretlen kínai költőtől Kr. u. a XX. századból címmel.
Az író említett egykori Mikó utcai lakóhelyét egyébként - ahol 1931 és 1945 között élt - lebontották, miután a háborúban súlyosan megsérült. Márai nagyon ragaszkodott szűkebb pátriájához, Krisztinavároshoz, és főleg a Kosztolányi által is kedvelt Mikó utcához. Imádta a kávéházakat a kiskocsmákat a Vár zegzugos utcáit. Úgy tartotta, Buda szerethetőbb, mint Pest.
A Várkert Bazár február 19-i előadása már teltházas, de a Márai Sándor megismerésére irányuló kíváncsiságot március 11-én is lehet csillapítani ugyanitt.
Addig is itt van Márai Sándor Tolnay Klárihoz írt szerelmes verse, ha már közeleg a Valantin-nap:
MINDENFÉLÉT ÍGÉR
Ha majd szeretlek, vásárlok neked
Teknőc-fésűt, ezüst karperecet
Fecskefészket hozok, ezüst papírba
S a verseim, kék s zöld tussal leírva -
Így élünk majd. De ez mind semmiség lesz
Ha jő az éj, s fohászkodunk az éjhez
Átkarollak, mint gyermeket a felnőtt
Szájamba veszlek, mint gyermek az emlőt
S így állongunk - két őrült, kéz a kézben! -
Megizzadunk a borzas szenvedélyben
Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.
A Budai Vár tövében, a Mikó utca-Logodi utca sarkán álló ház egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Bizonyára sokszor szemtanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor indult meg a Roham utca felé, majd az Alagút utcán tért vissza. Az idén április 11-én éppen 125 éve született Márai Sándor alábbi verse több mint száz évvel ezelőtt, csupán 22 éves korában jelent meg a Kassai Naplóban.
Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
