A művészetek filozófusa – 140 éve született Fülep Lajos

A művészetek filozófusa – 140 éve született Fülep Lajos

Fülep Lajos (1885-1970) művészettörténész, művészetfilozófus, kritikus méltatta elsőként Ady költészetét és líráját, de Szabó Dezső regényének nagyságát, Csontváry, Rippl-Rónai festészetét, Bartók zenéjét is az elsők között ismerte fel. A Nyugat legnagyobb esztétájának művészettörténeti szelleme és ereje abban rejlett, hogy messziről felismerte a tehetségeket, s az élet is végül őt igazolta.

Fülep György állatorvos és Sándor Róza fiaként született Nagybecskereken, itt is tanult és érettségizett a helyi katolikus gimnáziumban. Tehetsége már korán megmutatkozott, ezt bizonyítja alma materének 1901-ben megjelent évkönyve, amelyben azt írják:

A kör egy 10 koronás pályadíjat tűzött ki egy lyrai költeményre, szabadon választott tárgygyal. A nyertes Fülep Lajos Vili. o. t. volt „Téli regéjével.“

Az 1902. évi érettségi után Budapestre került, s 1903-tól jelentek meg országos lapokban írásai, kritikái a Magyarság, a Hazánk, illetve az Ország című lapoknál.

1904-ben Párizsba, majd Firenzébe költözött és kisebb megszakításokkal ugyan, de közel egy évtizedig itt élt. 1910-ben az ő fordításában és prológusával jelent meg a Franklin-társulatnál Friedrich Nietzsche A tragédia eredete vagy görögség és pesszimizmus című munkája.1911-ben Lukács Györggyel közösen szerkesztette a Szellem című folyóiratot. Budapesten megjelenő filozófiai folyóiratot. 1912-ben doktorált filozófiából, művészettörténetből, illetve irodalomból a budapesti egyetemen. 1913-ban feleségül vette a tehetséges magyar költőnőt, Erdős Renée-t (1878-1956), akitől közös gyerekük született, azonban ennek ellenére 1918-ban elváltak. Ekkor már a Hétben, a Magyar Szemlében, a Népszavában, valamint a Szerda című lapoknál és természetesen a Nyugatban is megjelentek a mindig magas minőséget jelentő művészeti kritikái.

Fülep Lajos alakja Tihanyi Lajos (1885-1938) festményén (Fotó: MNG)

Tagja volt a Vasárnapi Körnek, amely a Balázs Béla és Lukács György körül kialakult progresszív értelmiségi társaság tagja volt. Az összejöveteleket 1915-től Balázs Béla Naphegy utcai lakásán tartották, ahol esztétikai-filozófiai-irodalmi kérdéseket. 1917-ben hozták létre a Papnövelde utcában a Szellemi Tudományok Szabad Iskoláját. A Károlyi-kormány a római magyar diplomácia képviseletével bízta meg, tehát az első magyar köztársaság olasz nagykövete volt. Emiatt később elveszítette egyetemi katedráját. 1920-ban elvégezte a Budapesti Református Teológiai Akadémiát. 1923-ban jelent meg főműve, Magyar művészet címmel az Athenaeum gondozásában. A „Művészet és világnézet” című tanulmány alapvető tételeket fogalmazott meg a magyar művészet európai és egyetemes összefüggéséről.

Rég elmúlt időben, a nagy háború derekán, 1916 tavaszán íródott ez a kis tanulmány. Akkor úgy neveztem magamban: »a magyar művészet mérlege «, mert aki közel két évtizeden át követtem figyelemmel ennek a művészetnek életét, hol megjegyzésekkel kísérve, hol csendben, elérkezettnek véltem az időt az évadvégi mérleg megkészítésére és az elszámolásra. Már akkor éreztem, ami azóta goromba valóság, hogy a háborúval korszak zárult és korszak kezdődik. A történelem fölvilágosult tudósai tanítják ugyan, a világ élete nem olyatén oszlik korokra, mintha ollóval vagdosnák a nagy szövőszékről aláfolyó szövetét. De a történelem logikája nem lévén azonos az emberekével, bármily észszerűnek látszik ez a fölfogás és észszerűtlennek az olló, mégis az utóbbinak, melyről azt hittük, rég lomtárba került, lett ezúttal igaza. A háború oly élesen vágta ketté a világ életét, hogy amit néhány év választ el tőlünk, - máskor észrevétlenül! - idegen messzeségbe süllyedt mögöttünk.

- írta az említett tanulmányban.

1919-ben, Az elsodort falu megjelenése után hosszú kritikát írt Szabó Dezső regényéről, az írót az új Ady Endrének nevezte, regényét pedig erősen méltatta. 1927-ben Zengővárkonyba került lelkészként, s egészen 1947-ig itt is maradt. Itteni tapasztalatai alapján 1929-ben a Pesti Hírlap hasábjain megjelent cikkében elsőként írt a dunántúli egykézésről. 1934-ben - Németh Lászlóval és Gulyás Pállal - a Válasz című folyóirat alapító tagja volt. 1940-től a pécsi, 1946-tól a budapesti egyetemen, majd az Eötvös-kollégiumban tanított. 1951-től a budapesti egyetem művészettörténeti tanszékét vezette; illetve a Művészettörténeti Értesítő című folyóiratot szerkesztette egészen 1961. évi nyugdíjba vonulásáig.

Élete utolsó évtizedeiben a híres Széher úti Dohnányi-villában élt, ennek mementója a ház falán található emléktábla is. Később egyébként a ház lakója volt – Dohnányi Ernő és Fülep Lajos után - R. Várkonyi Ágnes történész is.

Fülep Lajos 1970. október 7-én halt meg, sírhelye – saját akaratából - nincs.

Szent István ünnepe és a Budai Vár
Szent István ünnepe és a Budai Vár

A magyar történelemben mindig jelentős szerepet játszott Szent István emlékezete. Szent István emlékezetében pedig mindig fontos szerep jutott a Budai Várnak. Már csak azért is, mert a hagyományos augusztus 20-i Szent Jobb körmeneteket valójában mindig itt a Várnegyedben tartották. De mióta és hogyan is ünneplik a magyarok Szent Istvánt? És miért pont augusztus 20-án van Szent Istvánt napja? Hogyan változott az ünnep az évszázadok alatt? Mióta van tűzijáték? Ezekre a kérdésekre is próbálunk válaszolni az alábbi cikkben!

„Adj helyet magad mellett”: Retro Tabán koncertsorozat ma és holnap is!
„Adj helyet magad mellett”: Retro Tabán koncertsorozat ma és holnap is!

A magyar könnyűzene ikonikus fővárosi helyszínén, az I. kerületi Tabánban idén is a magyar pop- és rocktörténet egykori nagyágyúi hozzák el a több napon át tartó fesztiválhangulatot. A Szent István Naphoz kapcsolódó Retro Tabán koncertsorozat még ma és holnap is igazi hazai legendákkal szórakoztatja a nagyérdeműt. A nosztalgikus életérzés, illetve a retró élmény biztosan garantált!

Ezen a napon született az utolsó magyar király, aki végül Madeirán halt meg száműzetésben
Ezen a napon született az utolsó magyar király, aki végül Madeirán halt meg száműzetésben

1887-ben éppen ezen a napon, augusztus 17-én született meg a Habsburg–Lotaringiai-ház sarja, IV. Károly (1887-1922), az utolsó magyar király, akit 1916-ban hitvesével, Bourbon-Pármai Zitával (1892-1989) együtt a Budavári Nagyboldogasszony-templomban koronáztak meg. Ekkor még senki sem sejthette, hogy a tragikus sorsú uralkodót megfosztják trónjától, s Horthy segítségével Portugáliába száműzik Magyarországról, ahol meghalt. Karmikus, de mindenképpen a sors fintora, hogy egy világháborúval később a kormányzót szintén Portugáliába száműzik, ahonnan már csak halála után térhet vissza Magyarországra.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.