„Fény, fény, napfoltok, illatozó színek…” – köszöntötte Nemes Nagy Ágnes a júliust
Van néhány verssor a magyar irodalomban, amely szinte magától kapcsolódik egy-egy évszakhoz vagy hónaphoz. Július beköszöntével újra és újra eszünkbe juthat Nemes Nagy Ágnes néhány rövid, mégis elementáris erejű sora, amely egyszerre hordozza a nyár ragyogását, a természet teljességét és az emberi remény makacs életigenlését.
„Mind búsan elmerengve járunk, szivünk sok emléktől nehéz” – így várta a tavaszt Kosztolányi
A mai időjárás már a atavaszt idézte elénk, s eszünkbe jutottak Kosztolányi Dezső csodaszép tavaszváró versei, íme!
Nemes Nagy Ágnes Január című versével köszöntjük az újévet
Nemes Nagy Ágnes éppen ezen a napon, 1922. január 3-án született Budapesten.
Ezen a napon született Pilinszky János
„Nem volt még magyar költő, aki ilyen kisszámú verssel így beírta volna magát igényes líránk legnagyobbjai közé” – fogalmazott találóan Pilinszkyről egykori pályatársa és jóbarátja, Németh László.
„Ó, hány szeptembert értem eddig ésszel! a fák alatt sok csilla, barna ékszer…” – őszköszöntő Radnótitól
Ilyenkor szeptember elsején, amikor a strandok ujjongó-nevető morajából kiszakít bennünket az iskolakezdés és a napi robot, érdemes időt szánni nap végén egy kis sétára. A Várhegy alatti parkok esti halkulatában a már sárguló, s barnuló lombok között átszűrődő naplemente el-elvakító fénye még vissza repíthet bennünket a tegnap éltető, nyári hangulatába. Mint egy elfeledett kamaszkori szerelem, még feléled az ember lelkének legmélyén a nyár, de már ránk kacsint a szüret, s a must illata szívünk pincemélyére hatol. Radnóti 85 évvel ezelőtt született, 1940. július 15-én megírt költeményével köszöntjük az őszt.