Számlatörténeti kiállítás nyílt a Szent István Kávéházban
Ezen a héten hétfőn az Oroszlános Udvarból nyíló Szent István Kávéházban nem mindennapi előadás keretében nyílt meg az érdekes szaktörténeti előadás. A Sallai Csilla közgazdász, könyvvizsgáló magángyűjteményéből válogatott történelmi számlaritkaságok kiállításának nyitóeseményén a gyűjtemény tulajdonosától hallhattunk érdekes információkat a számlákról, a számlák történetéről.
Budavári Történeti Kaszinó alapítójának, Dr. Seifert Tibor vezette fel az előadást. Ezúttal a felvezető is személyesebb volt a szokásosnál, hiszen a neves egyetemi oktató, történész saját feleségét kérte fel az előadás megtartására.
Az nyilván mindenki számára evidencia, hogy a számla kortörténeti dokumentum.
Az azonban már nem ennyire köztudott, hogy milyen történelmi fejlődés által alakult ki a ma is mindenki által jól ismert, mindennapjainkat meghatározó számviteli dokumentum.
A számlák, illetve a könyvelés kialakulásának történetével kezdődő előadáson nem csupán a közgazdászt és könyvvizsgálót ismerhettük meg Sallai Csillában, hanem a lelkes gyűjtővel is találkoztunk. Az évszázadokon átívelő előadásból megtudhattuk, hogy mi mindent árulhat el egy számla, hogy koroktól függően milyen kötelező elemek szerepeltek rajta, hogy milyen szokások alakultak ki a számlákhoz kapcsolódóan és így tovább. Egy mai e-számlához képest a legnagyobb különbség, hogy a száz évvel ezelőtti számlák szépek, komoly művészeti értéket képviselnek, grafikai szempontból is értékes alkotások. A legtöbb kiállított számla ilyen, de vannak olyanok is, amelyek későbbiek, viszont valamilyen történelmileg fontos tényt mutatnak be plasztikusan.
Az előadás után pedig a Budavári Történelmi Kaszinó hagyományainak megfelelően a Szent István Kávéház bőséges és nagyvonalú vendéglátása, a rendezvény úgynevezett kaszinó része következett, amely mindig a rendezvény koccintással, falatozással és kötetlen beszélgetésekkel történő folytatását jelenti.
A kiállításról többet nem is érdemes elárulni, mindenkit a kávéházi tárlat személyes megtekintésére buzdítunk :)
Szinte mindenki tudja, hogy a budai Vérmező, amely a Krisztinavárosban terül el a később magyar jakobinusoknak csúfolt Martinovics-mozgalomban résztvevők vesztőhelyeként kapta nevét. A császári titkosrendőrség által lefülelt Martinovics Ignácot és négy társát 1795. május 20-án fejezték le a budai Vérmezőn, illetve közel két hétre rá, június másodikán Őz Pált, valamint Szolártsik Sándort is ugyanitt és ugyanekkor fejezte le a hóhér. De mi volt a Vérmező a kivégzés előtt?
A 125 évvel ezelőtt született Márai Sándor (1900-1989) több mint másfél évtizeden át itt lakott a Mikó utca-Logodi utca sarokházban feleségével, Lolával (1899-1986). Szeptemberben neki is az a vers jutott eszébe, mint a magyarok többségének. Igen, Petőfi Sándor Szeptember végén című verse, ami már kisiskolásként szívünkbe hatol, s ott marad egész életünkben, az utolsó szeptemberig.
A mai nap a Budai Vár visszafoglalásának évfordulója, ugyanis 1686. szeptember 2-án éppen ezen a napon szabadították fel és foglalták vissza az európai szövetséges csapatok a török megszállás alól a Duna jobb partján fekvő várat. Ezzel ért véget Budán - 145 év után - a török uralom.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
