„Mind búsan elmerengve járunk, szivünk sok emléktől nehéz…”- így várta Kosztolányi a tavaszt
A Krisztinaváros egykori lakóját, a vers-és prózaírás egyik legnagyobb magyar mesterét is megidézte a tavaszvárás. Kosztolányi Dezső (1885-1936), aki életének hosszú évein keresztül volt a Logodi utca lakója így írt 1906 februárjában tavaszváró versében.
Tavasz-elő
Maradj, maradj, bús téli alkony,
ne vond még vissza sugarad!
Ha lábadozva elsötétülsz,
szerelmes szívem megszakad.
A lég oly enyhe, oly fuvalmas,
a nap vígan bukik elő,
tavaszruhában andalog már
az álmodó járókelő.
A síma, langyos fuvalomra
kinyílanak az ablakok,
a halk, búcsúzó sárga fényben
sok régi utca s ház ragyog.
Száz édes emlék ébred újra:
a drága múlt, az ifjuság,
gyermekszerelmünk, szűzi álmunk,
a lázas és dicső tusák.
Mind búsan elmerengve járunk,
szivünk sok emléktől nehéz;
ami szemünkbe forr s cikázik,
a sejtelem ködébe vész.
A jég ropog s alóla zúgva
ezüst kacajjal jő a víz,
tavasz lesz, úgy mint régen egykor
s e szó a múlt honába visz.
Szemünk meredt, a múltba réved,
ragyog a kék-sugáros ég,
a sárga hóvizen lebegve
szétpattan egy-egy búborék.
A szél fú s érzi méla lelkünk,
a kikelet fuvalma az...
És nézzük összetett kezekkel,
hogy érkezik meg a tavasz.
1887-ben éppen ezen a napon, augusztus 17-én született meg a Habsburg–Lotaringiai-ház sarja, IV. Károly (1887-1922), az utolsó magyar király, akit 1916-ban hitvesével, Bourbon-Pármai Zitával (1892-1989) együtt a Budavári Nagyboldogasszony-templomban koronáztak meg. Ekkor még senki sem sejthette, hogy a tragikus sorsú uralkodót megfosztják trónjától, s Horthy segítségével Portugáliába száműzik Magyarországról, ahol meghalt. Karmikus, de mindenképpen a sors fintora, hogy egy világháborúval később a kormányzót szintén Portugáliába száműzik, ahonnan már csak halála után térhet vissza Magyarországra.
Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei vigaszt jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A római császárról, Augusztus elnevezett hónapról szóló írása először 1937. augusztus elsején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni!
Thomas Mann (1875–1955) legalább féltucatszor járt Budapesten, s találkozott a magyar művészvilággal, írókkal, költőkkel, valamint tartott teltházas felolvasóesteket. Az író feltehetően minden alkalommal járt a Várnegyedben, de négy alkalommal biztosan: egyszer ugyanis ünnepélyes fogadást rendezett tiszteletére gróf Bethlen István miniszterelnök a Budavári Palotában, három alkalommal pedig a Bécsi kapu téri Hatvany-palota volt az otthona. Alábbi cikkünkkel Thomas Mann budapesti látogatásait idézzük meg, természetesen a Várhoz kapcsolódóan.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
