„Még vasárnapig lehet jönni megnézni a kiállítást!” - interjú az MNG formabontó kiállításának rendezőjével

„Még vasárnapig lehet jönni megnézni a kiállítást!” - interjú az MNG formabontó kiállításának rendezőjével

Korábban mi is hírt adtunk az MNG TechnoCool. Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében (1989-2001) című kiállításáról. A kiállítás egyik szervezője Petrányi Zsolt, művészettörténész 2011 óta a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményének vezetője, több XX. század második felével foglalkozó, illetve kortárs kiállítás rendezője. Vele beszélgettünk a néhány nap múlva lezáruló kiállítás kapcsán.

NagyonVár: Ha össze kellene foglalni, akkor mi lenne ennek a kiállításnak a legfontosabb üzenete?

Petrányi Zsolt: Elsősorban az, hogy igenis szükség van útkeresésre és kísérletezésre. Ma a fiatalabb generáció zöme meghatározott keretekben gondolkodik: az Instába, a TikTokba történő beilleszthetőség elegendő a sikerhez.

Mi azt tapasztaljuk, hogy a kiállításon bemutatott játékosság, színesség, humor gyakran a fiatalok gondolkodásmódjára is inspirálóan hat.

Éppen ezért mi ezt a konstellációt szerettük volna leginkább felerősíteni a kiállítással. Ez egyébként pont a zenében elég markánsan megnyilvánul; ha valaki most fiatalon elkezd producerkedni, életkorából adódóan nem tudja, hogy ennek a zenének hol vannak a gyökerei, de itt egy QR-kód beolvasásával bele tud hallgatni azokba a lemezekbe, amelyeken átélheti, hogy egy adott szerző, zenész hogyan kísérletezik több dologgal, hogyan feszegeti az adott terület határait, hogyan próbálja megtalálni saját hangját. Mi ezt szerettük volna megmutatni, átadni és szándékosan olyan témák köré csoportosítani magát a kiállítást, amelyek nem csak a múltban, de ma is érvényesek és ma is erőteljesen visszahatnak a vizuális kultúrára. Ez egy nagy kihívás is volt, hiszen mi nem egy talán sokkal kézenfekvőbb nosztalgia-tárlatot álmodtunk meg, hanem egy a mai fiatalokat is megszólító, számukra is érdekes kiállítást szerettünk volna megvalósítani. Így a megszokotthoz képest akár sűrűnek is tűnhet a tárlat, de a fiatalabb célcsoport számára ez a megszokott, ez a normális.

A TechnoCool kiállítás egy részlete (Fotó: NagyonVár)

NagyonVár: Az biztos, hogy a kiállítás kilép az általános múzeumi dimenzióból. Említésre került a fiatalabb generáció, mint célcsoport, de hogyan üzenhet nekik ez a kiállítás, ha még nem is éltek a 90-es években, nem tudják, hogy milyen volt a rendszerváltás körüli világ?

Petrányi Zsolt: Az MNG a 90-es évek óta markánsan megjelenő elektronikus zenei vonal és a képzőművészet kapcsolatát szerette volna minél plasztikusabban bemutatni a TechnoCool című kiállítással. A zene pedig a legkézenfekvőbb kapocs a fiatalok felé.

Erre a zene és vizuális művészet közötti kölcsönhatásra sok dolog alapot ad, de az feltétlenül, hogy a rendszerváltás körüli fiatal generációk számára ez az új zenei kultúra egyben szórakozásbeli fordulópontot is jelentett és ez a művészeteben is komoly nyomot hagyott. Azt is próbáltuk megmutatni, hogy a rendszerváltás időszaka egy alapvetően örömteli korszak volt, amikor a vasfüggöny lehullásával kinyílt a világ, az analóg világ fokozatosan digitálissá vált, majd az internet megjelenésével gyakorlatilag minden elérhetővé vált.

Gondoljunk példaként a fotózásra, ami ebben az időszakban totális átalakuláson ment át! Megjelent a photoshop; ma már senkit sem nevezünk azért hamisítónak vagy csalónak, mert utólag filterez, szűrővel kozmetikáz egy általa készített képet. Ez ma már teljesen természetes, de ez korábban egyáltalán nem volt így. Volt példa arra, hogy nemzetközi balhé lett egy neves magazin címlapján publikált természetfotóból, amiről később kiderült, hogy utólag javítottak rajta. Ennek ma már nincs jelentősége. Azok a fiatalok, akik abban az időszakban születtek ma már nem feltétlenül értik ezt a problémát, de egy csomó más dolgot sem. Ez a kiállítás sokaknak üzen, sokféleképpen, nekik is.

NagyonVár: Igen, a kiállítás tényleg nagyon sokszínű és szemléletes, mindamellett az online világba történő áttérés utáni korszak abban is gyökeresen más, hogy ma már nem kell előre egy hétre megbeszélni, hogy „Találkozunk kedden a Moszkváson, este 7-kor a hamburgeresnél!”, hiszen akár a találkozó előtt egy-két órával is le tudjuk ütni messengeren az időpontot. Ez a világ eltűnt a puffancs zsemlés, csalamádés hamburgerrel együtt. És mivel semmi sem tart örökké, hamarosan véget ér a kiállítás is. Meddig jöhetnek még azok, akik most kapnak kedvet hozzá?

Petrányi Zsolt: Még vasárnapig lehet megtekinteni a kiállítást. Február 10-én, szombaton pedig lesz még egy, a kiállításhoz kapcsolódó rendezvény a múzeum legfelső szintjén található kupolában. Élő elektronikus produkciókkal, DJ-szettekkel, exkluzív tárlatvezetésekkel és különleges fényművészeti programmal idézzük meg a kilencvenes évek világát. Mindenkit szeretettel várunk!

Kik érted ültek, szent világszabadság – rabok a Várnegyed börtönében
Kik érted ültek, szent világszabadság – rabok a Várnegyed börtönében

A reformkori törekvések elbukását, ha úgy tetszik totális politikai csődjét mi sem jelzi jobban történelmi kilométerkőként, mint az 1848. március 15-i pesti forradalom kitörése. A reformjavaslatokat az asztalról lesöprő bécsi udvar nem érzékelte a valóságot, s hogy mekkora feszültség forr a magyar keblekben. Így, amikor a hatalom végletekig feszítette a húrt, a magyar nemzeti újjászületés szabadságvágya úgy fakadt ki és sepert végig az országon, mint ahogyan a természeti csapások szokták az útjukba álló dolgokat ledönteni: feltartóztathatatlanul. Ezt megelőzően és után azonban rengetegen raboskodtak a császári önkény miatt börtönökben. Cikkünkben azokat a hírességeket mutatjuk be, akik a Táncsics-börtönként elhíresült budavári „tömlöcben” ültek forradalmi nézeteik miatt. Ezért is a Petőfit megidéző parafrázis a címben: Kik érted ültek (!), szent világszabadság!

Mezőre hulló véreink: A Vérmező rövid története
Mezőre hulló véreink: A Vérmező rövid története

Szinte mindenki tudja, hogy a budai Vérmező, amely a Krisztinavárosban terül el a később magyar jakobinusoknak csúfolt Martinovics-mozgalomban résztvevők vesztőhelyeként kapta nevét. A császári titkosrendőrség által lefülelt Martinovics Ignácot és négy társát 1795. május 20-án fejezték le a budai Vérmezőn, illetve közel két hétre rá, június másodikán Őz Pált, valamint Szolártsik Sándort is ugyanitt és ugyanekkor fejezte le a hóhér. De mi volt a Vérmező a kivégzés előtt?

Must szagú erjedés és az egyik legszebb magyar vers – Márainak ezt jelentette a szeptember
Must szagú erjedés és az egyik legszebb magyar vers – Márainak ezt jelentette a szeptember

A 125 évvel ezelőtt született Márai Sándor (1900-1989) több mint másfél évtizeden át itt lakott a Mikó utca-Logodi utca sarokházban feleségével, Lolával (1899-1986). Szeptemberben neki is az a vers jutott eszébe, mint a magyarok többségének. Igen, Petőfi Sándor Szeptember végén című verse, ami már kisiskolásként szívünkbe hatol, s ott marad egész életünkben, az utolsó szeptemberig.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.