„Még vasárnapig lehet jönni megnézni a kiállítást!” - interjú az MNG formabontó kiállításának rendezőjével

„Még vasárnapig lehet jönni megnézni a kiállítást!” - interjú az MNG formabontó kiállításának rendezőjével

Korábban mi is hírt adtunk az MNG TechnoCool. Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében (1989-2001) című kiállításáról. A kiállítás egyik szervezője Petrányi Zsolt, művészettörténész 2011 óta a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményének vezetője, több XX. század második felével foglalkozó, illetve kortárs kiállítás rendezője. Vele beszélgettünk a néhány nap múlva lezáruló kiállítás kapcsán.

NagyonVár: Ha össze kellene foglalni, akkor mi lenne ennek a kiállításnak a legfontosabb üzenete?

Petrányi Zsolt: Elsősorban az, hogy igenis szükség van útkeresésre és kísérletezésre. Ma a fiatalabb generáció zöme meghatározott keretekben gondolkodik: az Instába, a TikTokba történő beilleszthetőség elegendő a sikerhez.

Mi azt tapasztaljuk, hogy a kiállításon bemutatott játékosság, színesség, humor gyakran a fiatalok gondolkodásmódjára is inspirálóan hat.

Éppen ezért mi ezt a konstellációt szerettük volna leginkább felerősíteni a kiállítással. Ez egyébként pont a zenében elég markánsan megnyilvánul; ha valaki most fiatalon elkezd producerkedni, életkorából adódóan nem tudja, hogy ennek a zenének hol vannak a gyökerei, de itt egy QR-kód beolvasásával bele tud hallgatni azokba a lemezekbe, amelyeken átélheti, hogy egy adott szerző, zenész hogyan kísérletezik több dologgal, hogyan feszegeti az adott terület határait, hogyan próbálja megtalálni saját hangját. Mi ezt szerettük volna megmutatni, átadni és szándékosan olyan témák köré csoportosítani magát a kiállítást, amelyek nem csak a múltban, de ma is érvényesek és ma is erőteljesen visszahatnak a vizuális kultúrára. Ez egy nagy kihívás is volt, hiszen mi nem egy talán sokkal kézenfekvőbb nosztalgia-tárlatot álmodtunk meg, hanem egy a mai fiatalokat is megszólító, számukra is érdekes kiállítást szerettünk volna megvalósítani. Így a megszokotthoz képest akár sűrűnek is tűnhet a tárlat, de a fiatalabb célcsoport számára ez a megszokott, ez a normális.

A TechnoCool kiállítás egy részlete (Fotó: NagyonVár)

NagyonVár: Az biztos, hogy a kiállítás kilép az általános múzeumi dimenzióból. Említésre került a fiatalabb generáció, mint célcsoport, de hogyan üzenhet nekik ez a kiállítás, ha még nem is éltek a 90-es években, nem tudják, hogy milyen volt a rendszerváltás körüli világ?

Petrányi Zsolt: Az MNG a 90-es évek óta markánsan megjelenő elektronikus zenei vonal és a képzőművészet kapcsolatát szerette volna minél plasztikusabban bemutatni a TechnoCool című kiállítással. A zene pedig a legkézenfekvőbb kapocs a fiatalok felé.

Erre a zene és vizuális művészet közötti kölcsönhatásra sok dolog alapot ad, de az feltétlenül, hogy a rendszerváltás körüli fiatal generációk számára ez az új zenei kultúra egyben szórakozásbeli fordulópontot is jelentett és ez a művészeteben is komoly nyomot hagyott. Azt is próbáltuk megmutatni, hogy a rendszerváltás időszaka egy alapvetően örömteli korszak volt, amikor a vasfüggöny lehullásával kinyílt a világ, az analóg világ fokozatosan digitálissá vált, majd az internet megjelenésével gyakorlatilag minden elérhetővé vált.

Gondoljunk példaként a fotózásra, ami ebben az időszakban totális átalakuláson ment át! Megjelent a photoshop; ma már senkit sem nevezünk azért hamisítónak vagy csalónak, mert utólag filterez, szűrővel kozmetikáz egy általa készített képet. Ez ma már teljesen természetes, de ez korábban egyáltalán nem volt így. Volt példa arra, hogy nemzetközi balhé lett egy neves magazin címlapján publikált természetfotóból, amiről később kiderült, hogy utólag javítottak rajta. Ennek ma már nincs jelentősége. Azok a fiatalok, akik abban az időszakban születtek ma már nem feltétlenül értik ezt a problémát, de egy csomó más dolgot sem. Ez a kiállítás sokaknak üzen, sokféleképpen, nekik is.

NagyonVár: Igen, a kiállítás tényleg nagyon sokszínű és szemléletes, mindamellett az online világba történő áttérés utáni korszak abban is gyökeresen más, hogy ma már nem kell előre egy hétre megbeszélni, hogy „Találkozunk kedden a Moszkváson, este 7-kor a hamburgeresnél!”, hiszen akár a találkozó előtt egy-két órával is le tudjuk ütni messengeren az időpontot. Ez a világ eltűnt a puffancs zsemlés, csalamádés hamburgerrel együtt. És mivel semmi sem tart örökké, hamarosan véget ér a kiállítás is. Meddig jöhetnek még azok, akik most kapnak kedvet hozzá?

Petrányi Zsolt: Még vasárnapig lehet megtekinteni a kiállítást. Február 10-én, szombaton pedig lesz még egy, a kiállításhoz kapcsolódó rendezvény a múzeum legfelső szintjén található kupolában. Élő elektronikus produkciókkal, DJ-szettekkel, exkluzív tárlatvezetésekkel és különleges fényművészeti programmal idézzük meg a kilencvenes évek világát. Mindenkit szeretettel várunk!

Mozgóképen: 100 éve nyitották meg a Királyi Várkertet a nagyközönség számára
Mozgóképen: 100 éve nyitották meg a Királyi Várkertet a nagyközönség számára

Igaz, csak ideiglenesen. A Királyi Várkert száz esztendővel ezelőtt nyílt meg átmenetileg a sokaság számára addig, amig Horthy Miklós kormányzó családjával a gödöllői Grassalkovich-kastélyban töltötte nyári szabadságát. Kevesen tudják, de a Duna szintjén található mai Várkert Bazárt elsősorban Várbazárnak hívták, s a ma Savoyai Terasznak nevezett, Magyar Nemzeti Galéria előtt elterülő rész volt maga a Várkert.

135 éve született a világhírű magyar orientalista, Baktay Ervin
135 éve született a világhírű magyar orientalista, Baktay Ervin

135 éve, 1890. június 24-én született erdőbaktai Baktay Ervin, aki éppen száz évvel ezelőtt, 35 évesen magyarosította nevét Gottesmann Ervinről, s aki számos európai egyetemen tartott előadásokat India kultúrájáról. Baktay 1956-ban egyike volt azon néhány Kelet-kutató közül a világból, akiket az indiai állam hivatalosan is meghívott a Buddha születésének 2500. évfordulójára megrendezett nagyszabású ünnepségsorozatra. Egy ideig itt a Vízivárosban, a Szilágyi Dezső téren élt.

Egy skót mérnök, aki nagy szerencsénkre Budán találta meg a boldogságot
Egy skót mérnök, aki nagy szerencsénkre Budán találta meg a boldogságot

„Nagy szerencsénkre…” – írtuk a címben, nem véletlenül, hiszen ez a skót mérnök volt a budapesti Széchenyi lánchíd építésének vezetője, valamint a budai Váralagút tervezője és főmérnöke is. S, aki 1866. június 23-án, tehát ezen a napon halt meg Budán. Ma már annyira evidens, hogy van, de a Lánchíd a skót mérnök főművével, a váralagúttal vált teljes értékűvé, ez teremtett valóban közvetlen kapcsolatot Pest és Buda között. Addig ugyanis a Várhegy megkerülésével lehetett csak az újonnan épült, Pestet Budával összekötő Lánchidat megközelíteni a Krisztinaváros, a Tabán, illetve a Hegyvidék felől és fordítva.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.