Habár építészeti emlékei ezidáig nem bukkantak felszínre, korabeli leírásokból az derül ki, hogy az Országház utca 28. szám alatt található épület (amelynek 20. századi, tragikus vonatkozásáról ebben a cikkünkben írtunk) helyén egykor a Vár egyetlen török fürdője állt. Magyar Károly történeti áttekintése is erre utal, hiszen az Országház utcának ezt a részét régen Fürdő utcának hívták. A középkori elnevezése Olasz utca, Olaszok utcája volt, de előfordul platea Olazwcza formában is. Az utca értelemszerűen az itt élt olasz eredetű lakosok után kapta.
A török korban kezdetben még Olasz utca mahalleszinek nevezték, de később már Hamam joluként, azaz Fürdő utcaként emlegették, mert itt állt a Hamam dzsámi, s hozzá csatlakozva a Várnegyed egyetlen közfürdője.
Hogy kicsit képbe helyezzük magunkat a törökfürdők építésének, szerepének hátterével, nézzük meg, hogy Budán ki és hol építtetett ilyen létesítményeket!
Papp Adrienn 2018-ban kiadott Török fürdők régészeti emlékei Magyarországon című monográfiájában ír arról, hogy a budai fürdők közül négy a főút mellett épült. Az északi termálvizes forráscsoport vizét hasznosította a Császár fürdő, amely a főút mellett, az erődített városon kívül állt, azonban közelében helyezkedett el a lőpormalom, Szokollu Musztafa pasa egyik mecsete, Miftah baba és Gül baba kolostora, valamint a kikötő is. Ugyanennek a forráscsoportnak a vizét használta a főút mellett, de az erődített városon belül a Kakas kapu közelében álló mai Király fürdő.
Mellette Szokollu Musztafa karavánszerája és boltjai üzemeltek, a pasa dzsámiját, iskoláját és türbéjét magában foglaló épületegyüttes alig háromszáz méterre délre terült el. A Viziváros déli végében kapott helyet Tojgun pasa gőzfürdője, amelyet a pasa a dzsámija mellé építtetett fel. Az épületegyüttes a főút mellett állt, közelében egy piac működött. A várostól délre felszínre törő forrásokhoz két termálfürdő épült. A Rudas szintén a főút mellett helyezkedett el, s mint szó volt róla, közvetlen közelében volt Szokollu Musztafa pasa karavánszerája, az út túloldalán Hindi baba kolostora, a pasa mecsetje és boltjai. A Rác fürdő egy újonnan kiépülő városnegyed szélére került, idővel azonban a házak fokozatosan körülölelték.
Mindez azért is érdekes, mert ugyancsak Papp Adrienn ír róla a 2014-es Fürdők a török kori Budán című doktori disszertációjában, hogy állt egy gőzfürdő is a várban, amelynek azonban nem volt saját vízforrása. Hogy akkor ide hogyan került ide a víz, az kiderül a Várhegyen álló gőzfürdő című fejezetből:
„Az állami gőzfürdőt a várban, a kalocsai érsek palotájában alakították ki. A palota a mai Országház utcában, annak nyugati oldalán állt, valahol a mai akadémiai kutatóintézeteket magában foglaló épülettömb alatt.
A török feliratos, valamint a visszafoglaláskor készült térképekről a környékről ismert „hamam jolu”, „hamam dzsámi” kifejezés mind ehhez a fürdőhöz köthető.
A hamam dzsámi a Fethiye/Saat dzsámi közvetlen közelében látható Bredokow térképén, valamint a török feliratos térképen is. A fürdőt sajnos nem ábrázolják sehol, még De la Vigne oly részletes térképén sem jelenik meg. Bár a látképek készítői nem törődtek az épülettel, Marsigli összeírásában szerepel és sértetlennek írja le. Ennek a legelső, egyben állami fürdőnek az építése Szulejmán szultánhoz kapcsolható, 1549- ben márt állt az épület. Bár Georg Wernher szerint csatornákban vezetik ide fel a Duna vizét, több, mint 100 évvel később Evlia már úgy tudja, hogy lovakkal hordják fel a vizet ebbe a kis fürdőbe. […] Alaprajzi megjelenéséről semmilyen adatunk nincsen. Marsigli (olasz hadmérnök) annyit említ leírásában, hogy 3 kurna (mosdómedence) volt az épületben, ami egy igen kis fürdőre utal. Építészeti emlékei ezidáig nem kerültek felszínre.”
