Ahol csak pár lépésre van Párizs Stockholmtól: Az Európa Liget találkozópont, kutyások, sportolni vágyók kedvelt helyszíne a Várban
A Bécsi kapu, a Budai Vár fala, illetve a Hunfalvy utca által határolt Európa Ligetet vagy más néven Európa Parkot Budapest centenáriuma és 29 európai főváros ez alkalomból megrendezett kongresszusának emlékére nyitották meg, 1972. szeptember 4-én.
Ekkor az egyes fővárosok vezetői egy-egy saját országukban őshonos fát ültettek, melyek jól tűrik az itteni klímát is. A fák előtti mészkőlapokon pedig a hozzájuk tartozó város neve látható. Így került a Ligetbe többek között hárs, berkenye, juhar, kőris, török mogyoró és díszcseresznye is. A különféle növényekre tekintve eszünkbe juthat az európai összefogás, a sokszínűség, és ennek dacára az együttélés képessége is. Mára itt található 31 európai főváros fája, s a hozzájuk tartozó mészkőtáblákról azt is megtudhatjuk, hogy az adott fát pontosan mikor ültették.
A Ligetben sétálva Kodály Zoltán (1882–1967) Varga Imre (1923–2019) által, 1982-ben alkotott, idilli képet festő szobra is megtekinthető. Az alkotást, mivel az akkori helyén az állaga megromlott, 2003-ban a Püspökkertbe helyezték át, majd építkezések miatti elzártság után csak 2016-ban helyezték vissza eredeti helyére.
A sokáig romosan álló terület mai formáját a Budavári Önkormányzat által véghezvitt felújítást követően nyerte el. Manapság közkedvelt találkozóhely, a várkerületi kutyások egyik kedvenc helye, nem utolsó sorban pedig egy kondiparknak és egy focipályának köszönhetően sportolási lehetőséget nyújt minden korosztály számára, de az Európai Ligetben sétálva az is megtalálja számítását, aki egy kis nyugalomra vágyva időzne egy padon a jó levegőn.
A háború előtt a mai pesti oldalhoz hasonlóan a budai korzón is impozáns szállodák sorakoztak. A Várkert-rakparton többek között a szomszédos Széchenyi-palotáról elnevezett pazar külsejű és patinás enteriőrrel rendelkező Széchenyi-szálló állott, amelyet 1890-től Corso-szállónak, majd végül 1898-tól Fiume Szállónak neveztek. A fővárosi polgárok azonban „Fiume” névvel nem csak a fantasztikus Duna-parti panorámával rendelkező hotelt illették, hanem a benne működő pazar kávéházat is.
Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.
Az egykori Pest az Alagút megnyitásával pumpált életet a Várhegy nyugati oldalán húzódó Krisztinavárosnak keresztelt budai városrészbe. Ma már nem is gondolunk bele, de a festői tájat - benne a Horváth-kert, illetve a Vérmező buja növényzetét - az Ördögárok vizével öntözték, s részben ma is ez táplálja a fák, növények gyökereit. A patak, illetve az azon átvezető híd egyik szép, de szinte elrejtett emléke tabáni emlékkő, amely valahol a tabáni park, az Erzsébet-szobor, illetve az Arany Szarvas kiszögelésének közepén bújik meg. Olyannyira, hogy az erre járó turisták fényképezgetik ugyan, de az itt élők előtt sokszor észrevétlen marad.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
