.jpg)
Angyali arc és hang - pokoli sors: róla kapta nevét a Szabó Ilonka utca
Ahány útvonalon feljuthatunk a Budai Várba a Szabó Ilonka utcából, legalább annyi szálon kereshetjük az igazságot a névadó életét és halálát körülvevő legendák és rejtélyek kapcsán. A Várba a Szabó Ilonkából a Fiáth János, a Kagyló utcán, vagy éppen a Linzi-, a Jácint-, a Franklin-, valamint az Ilona-lépcsőn is felmehetünk.
Születési nevén Szabó Ilona 1911. augusztus 18-án, egyes források szerint december 27-én látta meg a napvilágot, Budapesten. A Zeneművészeti Főiskolán végzett, majd a budavári Nagyboldogasszony-templom, ismertebb nevén a Mátyás-templom szólistája lett.
Az Operaházban első ízben 1934-ben, Rossini A sevillai borbély című operájában Rosina szerepét játszva lépett fel, partnere volt a világhírű magyar operaénekes, Svéd Sándor (1904–1979) és Rösler Endre (1904–1963), a neves tenor is. 1936-ig ösztöndíjas volt, majd egészen haláláig szerződtetett magánénekesként dolgozott, de készített különböző életrajzi rádióműsorokat, valamint színészi tehetségének köszönhetően számos filmszerepet is kapott.
A gyönyörű, művelt operaénekesnő élete utolsó három évében második férjével, Hives Henrikkel a Várköpenyen található Donáti utca 49. szám alatt, annak első emeleti erkélyes lakásában lakott. Hives Henrik egyébként Nagy Ferenc (1903-1979) miniszterelnök, a kommunisták által leszalámizott Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt elnökének miniszteri tanácsosaként, illetve titkárságvezetőjeként dolgozott, majd vele együtt emigrált Svájcba is 1947 nyarán.
Életét, ahogyan halálát is máig legendák övezik. Egyes vélemények szerint a második világháború alatt, miután Magyarországot megszállták a németek, második férjével együtt csatlakozott az ellenálláshoz és a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának iratait csempészte.
Akad olyan forrás, mely szerint éppen ez okozta vesztét, és egy titkos iratkézbesítés közben fogták el, majd kínozták halálra a nyilasok. Még egy változat szerint kiütéses tífuszban hunyt el. Megint másik teória alapján Donáti utcai lakásukban tartózkodott, amikor egy közeli lövéstől annyira megijedt, hogy korábban megindult a szülése, és az ellátatlanság vezetett nem sokkal későbbi halálához.
A halotti anyakönyvben a halál okaként mindenesetre gyermekágyi lázat említenek. Ez egy olyan fertőző betegség, ami szülés vagy vetélés után következhet be, különösen abban az esetben, ha hiányos a méhlepény.
Korai halálának dátumában sincs megegyezés, két verzió: 1945. január 27-e és 29-e is fellelhető. A halotti anyakönyve szerint 29-én hunyta le örökre a szemét. Sírja a Farkasréti temetőben található, emlékét a róla elnevezett utcában lévő emléktábla, illetve számos hangfelvétel őrzi.
Apponyi Albert gróf (1846-1933) a dualizmus korának meghatározó konzervatív politikusát a két világháború közötti revizionista korszak intellektuel hőseként, a párizsi tárgyaló asztalról lesepert magyar érvek arisztokrata harcosaként tisztelte - szinte egy emberként - a magyar nemzet, aki itt a Várnegyedben talált otthonra a felvidéki birtokok elvesztése után.
A reformkori törekvések elbukását, ha úgy tetszik totális politikai csődjét mi sem jelzi jobban történelmi kilométerkőként, mint az 1848. március 15-i pesti forradalom kitörése. A reformjavaslatokat az asztalról lesöprő bécsi udvar nem érzékelte a valóságot, s hogy mekkora feszültség forr a magyar keblekben. Így, amikor a hatalom végletekig feszítette a húrt, a magyar nemzeti újjászületés szabadságvágya úgy fakadt ki és sepert végig az országon, mint ahogyan a természeti csapások szokták az útjukba álló dolgokat ledönteni: feltartóztathatatlanul. Ezt megelőzően és után azonban rengetegen raboskodtak a császári önkény miatt börtönökben. Cikkünkben azokat a hírességeket mutatjuk be, akik a Táncsics-börtönként elhíresült budavári „tömlöcben” ültek forradalmi nézeteik miatt. Ezért is a Petőfit megidéző parafrázis a címben: Kik érted ültek (!), szent világszabadság!
Szinte mindenki tudja, hogy a budai Vérmező, amely a Krisztinavárosban terül el a később magyar jakobinusoknak csúfolt Martinovics-mozgalomban résztvevők vesztőhelyeként kapta nevét. A császári titkosrendőrség által lefülelt Martinovics Ignácot és négy társát 1795. május 20-án fejezték le a budai Vérmezőn, illetve közel két hétre rá, június másodikán Őz Pált, valamint Szolártsik Sándort is ugyanitt és ugyanekkor fejezte le a hóhér. De mi volt a Vérmező a kivégzés előtt?
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
