Ezen a napon született "az utolsó mecénás"
... vagyis Hatvany Lajos (1880-1961), aki ezer szállal kötődött a Budai Várhoz. Több budavári ingatlan is a tulajdonában állt, de elsősorban itt is élt a Várnegyedben, először a Tárnok utcában, majd a Bécsi kapu téren álló palotában. Testvére pedig, a híres műgyűjtő Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt.
A dúsgazdag cukorgyáros család, az 1910-től bárói rangot viselő hatvani Hatvany-Deutsch család sarjaként született Budapesten 1880. október 28-án. A Piarista Gimnázium elvégzése után klasszika-filológiát tanult Magyarországon és Németországban. 1905-ben diplomázott a budapesti bölcsészkaron.
1908-ban alapította Ignotussal és Fenyő Miksával közösen a Nyugat című folyóiratot. Azonban 1911-ben Osvát Ernővel való személyes összetűzése miatt megvált a Nyugattól és több, mint egy évtizedre a német fővárosba, Berlinbe költözött, ahol külhoni lapok budapesti, illetve itthoni lapok berlini tudósítójaként tevékenykedett.
Hazaérkezése után megalapította a Pesti Naplót, majd az Esztendő című lapok szerkesztője volt. Az őszirózsás forradalom alatt a Magyar Nemzeti Tanács tagja, a Tanácsköztársaság után Bécsbe emigrált, majd Berlinben és Párizsban élt. 1927-ben költözött vissza Magyarországra. Az ezt követő években is jelentős irodalomszervezői, illetve mecénási tevekénységet folytatott. 1934-ban vette feleségül Somogyi Irént, Lolit, az 1920-ban meggyilkolt újságíró-szerkesztő Somogyi Béla (1868-1920) lányát, aki hathatósan szorgalmazta és támogatta férje irodalomtámogató tevékenységét. A Bécsi kapu téri palotát Hatvany 1932-ben vásárolta meg, ahol aztán komoly irodalmi életet alakított ki, s amely alapító helyszíne lett a Szép Szó című folyóiratnak is. Minden jelentősebb magyar író megfiordult itt, de számos külföldi író, művész is vendégeskedett náluk.
Már a villát díszítő copf stílusú füzérek is pazar látványt nyújtanak, de talán az sem véletlen, hogy a műkedvelő irodalmár éppen egy olyan épületben élt, ahol a homlokzati domborműveken a művészetek és a tudományok allegóriái mellett Vergilus, Cicero, Szókratész, Livius, Quintilianus és Seneca képe is látható. A neobarokk épületben olyan emberek fordultak meg rendszeresen, mint Márai, Kosztolányi, Babits, Tóth Árpád, Ottlik Géza, sőt még Illyés Gyula is.
Este társaság Hatvanyéknál. Bartók és más vendégek. Vacsora és zene…
- írta Thomas Mann 1936 júniusában egy naplóbejegyzésben, miután a kivételes műveltségű mecénás-irodalmár,
Rosszullétre hivatkozva Thomas Mann és Bartók Béla is lemondta az akkori magyar kormány, pontosabban Hóman Bálint kultuszminiszter által szervezett ünnepélyes programot, helyette Hatvany Bécsi kapu téri palotájában vendégeskedtek.
1937. januárjában pedig József Attila is itt, a Bécsi kapu téri villában adta át Thomas Mann üdvözlése című, előző nap betiltott versét személyesen az írónak.
És ha már Hatvany ingatlanok, akkor itt érdemes megemlíteni, hogy a Vár lejtőjén található Lónyai-Hatvany villát Lajos fivére, Ferenc 1923-ban vásárolta meg báró Hatvany Ferenc - híres magyar festőművész és műgyűjtő, aki ide költöztette 800 műtárgyból álló gyűjteményét is. A magyar kulturális élet egyik tragédiája, hogy a vesztes a háború után a bombatalálatot kapott épületből elszállított műkincseket széthordták a győztesek, így került például Tintoretto és Corot festménye az egykori Szovjetunióba, Manet egyik festménye Londonba, Ingres „kis fürdőzője” Washingtonba, valamint El Greco Mózes a Sinai hegyén című csodálatos festménye Krétára.
1938-as újbóli emigrálása után Hatvany eladta ingatlanjait, így a Bécsi kapu téri épületet is. Ezután először két évig Párizsban, majd a nácizmus kontinentális előretörése miatt 1947-es hazatéréséig Londonban, illetve Oxfordban éltek. Itthon a Pázmány Péter Tudományegyetem, később Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanára lett egészen haláláig. 1959-ben Kossuth-díjat kapott. 1960-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.
(A főképen báró Hatvany Lajos az 1910-es években Székely Aladár felvételén.)
A reformkori törekvések elbukását, ha úgy tetszik totális politikai csődjét mi sem jelzi jobban történelmi kilométerkőként, mint az 1848. március 15-i pesti forradalom kitörése. A reformjavaslatokat az asztalról lesöprő bécsi udvar nem érzékelte a valóságot, s hogy mekkora feszültség forr a magyar keblekben. Így, amikor a hatalom végletekig feszítette a húrt, a magyar nemzeti újjászületés szabadságvágya úgy fakadt ki és sepert végig az országon, mint ahogyan a természeti csapások szokták az útjukba álló dolgokat ledönteni: feltartóztathatatlanul. Ezt megelőzően és után azonban rengetegen raboskodtak a császári önkény miatt börtönökben. Cikkünkben azokat a hírességeket mutatjuk be, akik a Táncsics-börtönként elhíresült budavári „tömlöcben” ültek forradalmi nézeteik miatt. Ezért is a Petőfit megidéző parafrázis a címben: Kik érted ültek (!), szent világszabadság!
Szinte mindenki tudja, hogy a budai Vérmező, amely a Krisztinavárosban terül el a később magyar jakobinusoknak csúfolt Martinovics-mozgalomban résztvevők vesztőhelyeként kapta nevét. A császári titkosrendőrség által lefülelt Martinovics Ignácot és négy társát 1795. május 20-án fejezték le a budai Vérmezőn, illetve közel két hétre rá, június másodikán Őz Pált, valamint Szolártsik Sándort is ugyanitt és ugyanekkor fejezte le a hóhér. De mi volt a Vérmező a kivégzés előtt?
A 125 évvel ezelőtt született Márai Sándor (1900-1989) több mint másfél évtizeden át itt lakott a Mikó utca-Logodi utca sarokházban feleségével, Lolával (1899-1986). Szeptemberben neki is az a vers jutott eszébe, mint a magyarok többségének. Igen, Petőfi Sándor Szeptember végén című verse, ami már kisiskolásként szívünkbe hatol, s ott marad egész életünkben, az utolsó szeptemberig.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
