Ezen a napon halt meg Flóra, aki három költőóriás múzsája is volt
1995. május 14-én halt meg József Attila utolsó szerelme, verseinek múzsája, aki egyben Illyés Gyula felesége és Szabó Lőrinc titkos szerelme is volt.
Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra!
– írta József Attila (1905-1937) a róla elnevezett versciklusban. Ekkor még nem tudta, hogy egyik legjobb barátja, Illyés Gyula későbbi, második feleségének írta verseit. A Puszták népe írója egyébként jegyesével, Kozmutza Flórával (1905-1995) éppen itt a Várnegyedben béreltek egy nagyerkélyes, a Budai Várra néző kislakást a Logodi utca 3. számú ház padlásterén 1937-től.
Egyébként ugyanebben az évben kicsivel korábban került be az irodalomba Flóra, amikor az őt február közepén megismerő és feleségül is kérő József Attila múzsája lett.
Úgy kellesz nekem Flóra, mint falun / villanyfény, kőház, iskolák, kutak.
- írta a tragikus sorsú költőzseni egyik Flórának szóló versében.
Illyés Gyulával két év együttélés és az író válása után összeházasodtak, végül öt év krisztinavárosi albérlet után költöztek végső otthonukba, a II. kerületi Józsefhegyi út 9. számú házba. A Logodi utcának és környékének ekkortájt egyébként elég jelentős irodalmi kapcsolódása volt, hiszen itt lakott Babits, Kosztolányi, Márai és egy karnyújtásnyira, az Attila úton élt Schöpflin Aladár, Szabó Magda Szobotka Tiborral, de itt volt Szabó Dezső törzshelye, a Fila (Philadelphia) kávéház, amelynek közvetlen szomszédságában lakott Németh László. Szóval, a Krisztinaváros magnetizálta az irodalmárokat.
Azt, hogy Kozmutza Flóra és Szabó Lőrinc titkos szerelmi viszonya mikor kezdődhetett, nem tudjuk pontosan, de az biztos, hogy valamikor az ötvenes évek elején.
"…Tegnap egy
nő, akiről tudnom kell, hogy szeret,
akarta, hogy benne érezzelek:
egymást öleltük…"
- írta Szabó Lőrinc.
De ki volt az a nő, aki három költőóriás is szívét is elrabolta? - kérdezhetnénk önmagunktól.
Kozmutza Flóra 1905-ben született Budapesten. Eredetileg orvosi pályára készült, azonban végül a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-német és francia szakán tanult. Huszonhat évesen jelentkezett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. 32 éves volt, amikor professzora - Szondi Lipót a pszichoanalitika híres pszichiáterének - megbízásából Rorschach-teszteket végzett magyar művészekkel, írókkal, költőkkel. Így találkozott József Attilával és így ismerkedett meg Illyés Gyulával is. A pszichoanalitika annyira elbűvölte, hogy tanulmányai befejezése után a Főiskola első női tanáraként az intézményben maradt, kutatásokat végzett. Sőt, 1950-től ő vezette a gyógypedagógiai főiskola pszichológiai tanszékét, majd 1972-től a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola főigazgatójaként dolgozott. 1979-ben ment nyugdíjba. Kilencvenévesen, 1995-ben halt meg.
Kár, hogy a Logodi utca 3. számú házon, Illyés Gyula és felesége, Kozmutza Flóra félévtizedes együttélésüknek az emlékét nem őrzi semmilyen emléktábla.
Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.
A Budai Vár tövében, a Mikó utca-Logodi utca sarkán álló ház egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Bizonyára sokszor szemtanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor indult meg a Roham utca felé, majd az Alagút utcán tért vissza. Az idén április 11-én éppen 125 éve született Márai Sándor alábbi verse több mint száz évvel ezelőtt, csupán 22 éves korában jelent meg a Kassai Naplóban.
Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
