E napon született a "magyar Frida Kahlo", akinek ma már milliárdokat érnek festményei

Amrita édesanyja, Gottesmann Mária Antónia (1881-1949) néven született és operaénekesnőnek tanult. Egyik testvére Gottesmann Ervin később Baktay Ervin (1890-1963) néven vált ismertté, amolyan reneszánsz emberként, aki híres orientalista, festőművész, művészettörténész, asztrológus, író és műfordító is volt. Húguk, Gottesmann Blanka egy Victor O’Egan nevű ír nemeshez ment feleségül. Ez a „magyar Frida Kahlo” története szempontjából azért lényeges, mert az ő közös gyermekük - tehát Amrita unokatestvére - lett később, Egan Viktor néven a festőnő férje.

‍

Amrita édesanyja, Mici, akibe még Giacomo Puccini (1858-1924) zeneszerző is beleszerelmesedett, huszonéves korában arisztokrata úrnőként ment londoni tanulmányútra. A megnyerő modorú és elbűvölő külsejű magyar hölgy egy indiai út során ismerkedett meg későbbi férjével, a dúsgazdag indiai család sarjával, egy Umrao Singh Sher-Gil (1870-1954) nevű ifjú filozófussal. Simlá város rádzsájának fia egy szempillantás alatt szeretett bele a magyar lányba, akit villámgyorsan feleségül is vett. Az ífjú pár 1912-ben Budapestre utazott, ahol 1913. január 30-án meg is született kislányuk, Amrita. Itt, a Vizivárosban élték életüket, de természetesen többször tettek családi látogatást a messzi Indiába is. Az 1930-as évektől kezdve a család minden nyarat Zebegényi nyaralójukban töltött. 1938-ban Amrita és Viktor bejelentették a családnak - azok legnagyobb megrökönyödésére - házassági szándékukat.

Amrita anyanyelve a magyar volt, aki egy valóban különleges, rendkívül felvilágosult nőként élt a korabeli Budapesten: rajongott Ady Endre költészetéért, imádta Karinthy Frigyes írásait és szerette a korábbi szomszéd bácsi, Bartók Béla zenéjét is, de jól ismerte a Várban élő műgyűjtő Hatvany Ferencet is

A férj pedig elfogadta Amrita korlátok nélküli életvitelét, ami arról szólt, hogy a művésznő szabadon létesíthetett kapcsolatot más férfiakkal és nőkkel is. A szabados élet „mellékhatásaként” Amrita számos más férfitól is teherbe esett, illetve a kor pandémiás viszonyai között a vérbaj sem kerülhette el. A szifilisz kezelését, illetve az abortuszokat is orvos férje végezte el rajta. 1938 nyarát Siófokon töltötték, októberben pedig Kiskunhalasra költöztek a férj katonaorvosi szolgálata miatt. Végül 1939 nyarán elhagyták a háborúba sodródó Magyarországot és Indiába utaztak, ahol Gorakhpur városában telepedtek le.

‍

Csak Indiában tudok festeni. Máshol nem vagyok természetes, nincs kellő önbizalmam. Európa Picassóé, Matisse-é, Braque-é és másoké. India csak az enyém

– írta Amrita egyik levelében.

‍

1941 decemberében, az indiai Lahore városában - éppen ott, ahol anyja megismerte édesapját - feltehetően egy gyors lefolyású betegség következtében Amrita ágynak esett, majd pár nap múlva férje karjaiban, öntudatlanul is magyar szavakat ismételve mindössze 28 évesen meghalt. Holttestét elégették, a máglyát édesapja gyújtotta meg, aki ezt követően némasági fogadalmat tett és soha többé nem szólalt meg.

‍

Amrita festményeit Indiában 1974 óta nemzeti kincsként kezelik, így nem csoda, hogy 2021-ben egy nemzetközi aukciósház indiai árverésén a festőművész egyik  1938-ban készült, addig ismeretlen olajképéért 5,14 millió dollárt, vagyis több mint 2 milliárd forintot fizettek, de 2023-ban ezt is felülmúlva 7,45 millió dollártért 2,9 milliárd forintért vásárolták meg a Mesemondó című (59 cm x 79 cm méretű) festményét. Ilyen magas összeget soha egyetlen magyar festőművész alkotásáért sem fizettek még a világon. Ez is azt bizonyítja, hogy Amrita művészete és munkássága itthon is jóval több figyelmet érdemelne...

‍

‍

‍