
E napon született a "magyar Frida Kahlo", akinek ma már milliárdokat érnek festményei
A Sher-Gil család a vízivárosi Szilágyi Dezső téren élt egy gyönyörű, Kopeczek György (1877-1927) építész által tervezett és 1912-ben átadott szecessziós házban, éppen abban, amelyikben a húszas években Bartók Béla is lakott. Amrita Sher-Gil (1913-1941) és már itt született, pont szemben a Szilágyi Dezső téri református templom templommal. Az anyai ágon magyar festőművész képeiért ma már dollármilliókat fizetnek és egyszerű rajzai is közel százezer dollárt kóstálnak.
Amrita édesanyja, Gottesmann Mária Antónia (1881-1949) néven született és operaénekesnőnek tanult. Egyik testvére Gottesmann Ervin később Baktay Ervin (1890-1963) néven vált ismertté, amolyan reneszánsz emberként, aki híres orientalista, festőművész, művészettörténész, asztrológus, író és műfordító is volt. Húguk, Gottesmann Blanka egy Victor O’Egan nevű ír nemeshez ment feleségül. Ez a „magyar Frida Kahlo” története szempontjából azért lényeges, mert az ő közös gyermekük - tehát Amrita unokatestvére - lett később, Egan Viktor néven a festőnő férje.

Amrita édesanyja, Mici, akibe még Giacomo Puccini (1858-1924) zeneszerző is beleszerelmesedett, huszonéves korában arisztokrata úrnőként ment londoni tanulmányútra. A megnyerő modorú és elbűvölő külsejű magyar hölgy egy indiai út során ismerkedett meg későbbi férjével, a dúsgazdag indiai család sarjával, egy Umrao Singh Sher-Gil (1870-1954) nevű ifjú filozófussal. Simlá város rádzsájának fia egy szempillantás alatt szeretett bele a magyar lányba, akit villámgyorsan feleségül is vett. Az ífjú pár 1912-ben Budapestre utazott, ahol 1913. január 30-án meg is született kislányuk, Amrita. Itt, a Vizivárosban élték életüket, de természetesen többször tettek családi látogatást a messzi Indiába is. Az 1930-as évektől kezdve a család minden nyarat Zebegényi nyaralójukban töltött. 1938-ban Amrita és Viktor bejelentették a családnak - azok legnagyobb megrökönyödésére - házassági szándékukat.
Amrita anyanyelve a magyar volt, aki egy valóban különleges, rendkívül felvilágosult nőként élt a korabeli Budapesten: rajongott Ady Endre költészetéért, imádta Karinthy Frigyes írásait és szerette a korábbi szomszéd bácsi, Bartók Béla zenéjét is, de jól ismerte a Várban élő műgyűjtő Hatvany Ferencet is

A férj pedig elfogadta Amrita korlátok nélküli életvitelét, ami arról szólt, hogy a művésznő szabadon létesíthetett kapcsolatot más férfiakkal és nőkkel is. A szabados élet „mellékhatásaként” Amrita számos más férfitól is teherbe esett, illetve a kor pandémiás viszonyai között a vérbaj sem kerülhette el. A szifilisz kezelését, illetve az abortuszokat is orvos férje végezte el rajta. 1938 nyarát Siófokon töltötték, októberben pedig Kiskunhalasra költöztek a férj katonaorvosi szolgálata miatt. Végül 1939 nyarán elhagyták a háborúba sodródó Magyarországot és Indiába utaztak, ahol Gorakhpur városában telepedtek le.

Csak Indiában tudok festeni. Máshol nem vagyok természetes, nincs kellő önbizalmam. Európa Picassóé, Matisse-é, Braque-é és másoké. India csak az enyém
– írta Amrita egyik levelében.

1941 decemberében, az indiai Lahore városában - éppen ott, ahol anyja megismerte édesapját - feltehetően egy gyors lefolyású betegség következtében Amrita ágynak esett, majd pár nap múlva férje karjaiban, öntudatlanul is magyar szavakat ismételve mindössze 28 évesen meghalt. Holttestét elégették, a máglyát édesapja gyújtotta meg, aki ezt követően némasági fogadalmat tett és soha többé nem szólalt meg.

Amrita festményeit Indiában 1974 óta nemzeti kincsként kezelik, így nem csoda, hogy 2021-ben egy nemzetközi aukciósház indiai árverésén a festőművész egyik 1938-ban készült, addig ismeretlen olajképéért 5,14 millió dollárt, vagyis több mint 2 milliárd forintot fizettek, de 2023-ban ezt is felülmúlva 7,45 millió dollártért 2,9 milliárd forintért vásárolták meg a Mesemondó című (59 cm x 79 cm méretű) festményét. Ilyen magas összeget soha egyetlen magyar festőművész alkotásáért sem fizettek még a világon. Ez is azt bizonyítja, hogy Amrita művészete és munkássága itthon is jóval több figyelmet érdemelne...


Vas István éppen 80 éve, a II. világháború befejezésekor írta Februári jegyzetek című versét, de annak utolsó két sora plasztikusan mutatja meg azt is, hogy a költő még képtelen feledni az átélt szenvedést, a tragédiákat, a háború kísértő borzalmait. A költőt a vészkorszak idején második felesége, Kutni Mária, illetve Ottlik Géza (1912-1990) és felesége, Debreczeni Gyöngyi bújtatták. A kemény fizikai munkát jelentő gyalázatos munkaszolgálatok és az embertelen megaláztatás borzalmai miatt az író többször is végezni akart magával. Szerencsénkre egyszer sem sikerült…

1944. december 26-án zárult be az szovjetek ostromgyűrűje Budapest körül. Innentől kezdve 51 napon át tartott Budapest ostroma. Az irtózatos pusztítás városunk testén beforratlan seb maradt. Az orosz megszállóktól rettegő lakosság egy része úgy döntött, hogy a Budán, illetve a Várban ragadt német és magyar katonákat követve megpróbál kijutni a kelepcéből. Az alábbi cikk azokról az ártatlan áldozatokról szól, akik ezt az utat választották. Emlékezzünk rájuk kegyelettel!

Néhány nap múlva ünnepeljük Jókai Mór születésének bicentenáriumát, aki 1825. február 18-án született Komáromban. A jeles évforduló alkalmából egy különleges Jókai-esten vehetünk részt a Budavári Palotanegyedben. Noha, a magyar romantikus irodalom legjelentősebb alakja egész életében Pesten – a Kiskörút vonzáskörzetében - lakott, mégis millió szállal kötődött Budához, illetve a Budai Várhoz. Ennek apropóján szerveznek egy különleges irodalmi estet a Budavári Palotanegyed egyik legérdekesebb helyén, a Karakas Pasa tornyában, ahol talán a gasztronómia is nagyobb szerepet kap, mint máshol.