„Az erkély már hallgat árván, zeng a kertből édes ének..." – így írt Kosztolányi a kánikuláról
Augusztus elején még tombol a nyár, s noha július a legmelegebb hónap, mégis sokszor az aratás hónapjára esnek a legmelegebb napok a nyáron. A szinte minden nyelvben ismert és élő kánikula szó a latin kiskutya (canicula) kifejezésből ered, amely egyszerre jelentette a Nagy Kutya (Canis Maior) csillagkép legfényesebben ragyogó csillagát, a Szíriuszt, valamint a nyári hőséget, amely az ókori Rómában jellemzően a nevezett csillagkép jegyében köszöntött be.
A kánikula elnevezése egy ókori tévhiten alapul, ugyanis a Szíriusz csillag nyár közepén, a Rómában ekkortájt tomboló legnagyobb hőség idején jelent meg az éjszakai égbolton, és emiatt a római polgárok azt hitték, hogy a csillagkép okozza a nagy hőséget. Így vált a kánikula szó szinte minden európai számára a forró nyári időszak nemzetközi elnevezésévé. A magyar nyelvtörténetben már a XVI. században találunk forrást, amelyben szerepel a kifejezés.
A család kint van a nyaralóban, nincs a közelben ismerős, kávéházba se érdemes bemenni ilyenkor, kánikulában, rendes ember nincs Pesten, aki itt van, az mérges és elkeseredett, kár szóba állni velük.
- jellemezte a kánikula időszakát Karinthy Frigyes (1887-1938) Lekéstem a vonatot című humoreszkjében. Karinthy nyaralásainak kedvelt helyszíne volt a Dunakanyar, ahol legjobb barátjával, Kosztolányi Dezsővel (1885-1936) egy visegrádi szanatóriumban, illetve a nógrádverőcei alkotóházban is eltöltöttek együtt néhány nyarat.
Kosztolányiék a nyár költője volt, s ilyenkor nyaranta nagyon sokat jártak budapesti strandokra, illetve a Balatonhoz is Görög Ilona álnéven író feleségével, Harmos Ilonával (1885-1967), illetve fiúkkal, Ádámmal (1915-1980). Nézzük csak Kosztolányi versfordítását, amely a forró nyári időjáráshoz kapcsolódik! A krisztinavárosi Logodi utca egykori lakója a modern német líra képviselőjének, Stefan Georgénak (1868-1933) versét ültette át magyarra, így:
Kánikula
Az erkély már hallgat árván,
zeng a kertből édes ének,
pompázó platánok árnyán
szépelegnek büszke szépek,
drága, pípes öltönyökbe
a lovagjukkal karöltve
tétováznak s bájjal intnek
híveiknek.
Óh, a büszkék, a hiuk,
míg vígan ugrál a fiuk,
mind könnyelmű kedvbe flörtöl,
bájos ajkon léha szó
és a parfüm a gyönyörtől
elhaló.
Dob se dobban; nyugalom van.
Messze zajt, lovas-dobajt
hallanak s néznek utánuk,
röpke szóra kél a szájuk
s felsohajt.
Víg üresség, lomha álmok,
terhes tettre gyászos átok,
bölcs nyugodtság, csak a tóba
enyhe, jó ma.
Evező zeng a vizekrül,
eltűn a hajócska már
s ez ütembe becsicserdül
olykor egy nótába kezdő
kismadár.
Az szinte köztudott, hogy Liszt Ferenc egyik legjobb barátja, Augusz Antal itt az Úri utcában lakott palotájában, így nem véletlen, hogy a zeneszerző számos alkalommal vendégeskedett nála és többször koncertezett is a közeli Sándor-palotában. Az azonban már kevesek előtt ismert, hogy a nagy német "zeneköltő", karmester Richard Wagner is többször járt a Várnegyedben, s vezényelte is műveit a kortársak nagy örömére.
1872. szeptember 29-én, több mint 150 éve halt meg az első magyar operaénekesnő, a legendás díva, Déryné Széppataki Róza, akinek emlékezete most is itt él velünk, közöttünk a budai Krisztinavárosban.
Apponyi Albert gróf (1846-1933) a dualizmus korának meghatározó konzervatív politikusát a két világháború közötti revizionista korszak intellektuel hőseként, a párizsi tárgyaló asztalról lesepert magyar érvek arisztokrata harcosaként tisztelte - szinte egy emberként - a magyar nemzet, aki itt a Várnegyedben talált otthonra a felvidéki birtokok elvesztése után.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
