Egy több mint két évszázada született színésznő, akinek kultusza még ma is kisért: Déryné

Eredetileg Schenbach Rozália néven született egy jászberényi orvosdinasztia leszármazottja és egy bécsi patikus házasságából. A hamar elárvult kamasz lányt anyja Pestre küldte tanulni, itt ismerkedett meg a színházzal, amelybe azonnal beleszeretett.

Első fellépésén A varázsfuvola egyik áriáját énekelte hatalmas sikerrel, mely után a színházigazgató Benke József leszerződtette a tehetséges fiatal lányt. Ekkor magyarosította nevét is, illetve ment férjhez színésztársához, Déry Istvánhoz: így lett Schenbach Rozikából Déryné Széppataki Róza. Majd az erdélyi Kolozsváron 1821-ben megalapított első magyar kőszínház operatársulatának tagja lett. Már itt kialakult a Déryné-kultusz is, amely élete következő állomására, a felvidéki Kassára is követte őt. Ekkor történt, hogy a kassai színtársulat - egy váci vendégszereplés alkalmával - értesült arról, hogy a Várszínházat hosszútávra is ki lehet bérelni. A kassai magyar társulat tagjai így váltak a korszak legnevesebb színészeivé, úgymint Déryné Széppataki Róza, Lendvay Márton, Egressy Gábor, Megyeri Károly vagy éppen Laborfalvi Róza. A budai sikerévek után 1837-ben szerződött a később Nemzeti Színházként híressé vált Pesti Magyar Színházhoz.

Ekkoriban a színházak jellemzően vándorszínházak voltak, s az előadás rendszerint német nyelvű volt, amelyek a németajkú városi polgárság szórakoztatására jöttek létre. A reformkor azonban ebben is megújulást jelentett, ugyanis az öntudatra ébredő magyarság anyanyelvű színjátszást és darabokat követelt. A német és magyar nyelvű színház versengése az abszolutista törekvések és a nemzeti megújhodás harca is volt. Déryné pedig ennek a küzdelemnek a legjelesebb magyar képviselője volt, aki minőségben is magas színvonalat jelentett a jóval nagyobb hagyományokkal rendelkező és tapasztaltabb német színjátszással. Többek között Erkel Ferenchez is járt énektudását tökéletesíteni, s a Bánk Bán Melinda szerepét is tökéletesen játszotta.

Apropó, Bánk bán: számtalan kortársa mellett Katona József, a híres író is beleszeretett a színésznőbe. Sőt, annyira csalódott és megbántódott, amikor a díva férjhez ment, hogy egy gúnyos vígjátékot is írt a színésznőről, amit azonban Déryné közbenjárására végül soha és sehol sem mutattak be. Író és színésznő többé nem beszéltek egymással, míg végül az írónak 1930-ban - talán nem függetlenül a beteljesületlen plátói szerelemtől - a kecskeméti városháza előtt, kevesebb mint negyven évesen - megszakadt a szíve.

A legenda szerint az 1838-as pesti árvíz idején fázott meg, s veszítette el énekhangját. Olyannyira, hogy a néhány éve még ünnepelt dívát Debrecenben - a Norma előadásán - kifütyülte a közönség. Végül 1847-ben mellőzetten Diósgyőrbe, illetve - férje halála után - Miskolc belvárosába vonult vissza. Itt írta meg memoárját, amely ma is a XIX. századi magyar színjátszás egyik legjelentősebb forrása. 1872. szeptember 29-én halt meg Miskolcon, s bár hihetetlennek tűnik, de a szegények temetőjében temették el.

‍

Déryné krisztinavárosi Horváth-kertben található, Ligeti Miklós által készített márványszobrát eredetileg a Budai Színkör mellett leplezték le 1935-ben. A Budai Színkört 1842-ben építették fel a Horváth-kertben, s 1937-ben bontották le. A műalkotás egyik legendás szerepében, az Alpesi rózsa című dalmű főszereplőjének, Liszlinek a szerepében ábrázolja Dérynét, amint kissé előre hajolva, gitárral a kezében énekel. Bár az első magyar operaénekesnő soha nem lépett fel a Budai Színkörben, ellenben Herczeg Ferenc Déryné ifjasszony című darabját Bajor Gizi főszereplésével rengetegszer játszották itt hatalmas sikerrel. Talán nem véletlen, hogy Ligeti a Déryné-szobor arcát is róla, a Dérynét alakító Bajor Giziről mintázta. A Budapest ostromakor megsemmisült ikonikus szobor másolatát 2010-ben Polgár Botond alkotásaként állították vissza. A Herendi Porcelánmanufaktúra által sokszorosított porcelánváltozata az egyik legelterjedtebb herendi porcelánfigura.  

‍

Az eredetileg az Auguszt-család tulajdonaként működő cukrászdát 1951-ben államosították, ekkor kapta a Déryné presszó nevet a már említett szobor után, amit a rendszerváltás után is meg

‍