1956 hőseinek mementói a Várkerületben
Budapest-szerte számtalan emlékmű emlékeztet bennünket,fővárosiakat a magyar történelem egyik legdicsőbb pillanatára, amikor apáink szembe mertek szállni a sokszoros túlerőben lévő elnyomó megszállóval, a XX. század egyik legsötétebb birodalmával, a Szovjetunióval. A Várkerületben is van néhány 1956-os emlékhely, ezeket mutatjuk most be.
A Melocco Miklós (1935-) szobrászművész által készített Hullócsillag című szoborról esett már szó egy korábbi cikkünkben, amelynek avatására 2007. március 21-én került sor. Nem véletlenül ekkor leplezték le a Várkerület legmegindítóbb '56-hoz kapcsolódó emlékművét, amely a Hunyadi-szobortól lefelé, a Szabó Ilonka utcára ereszkedő lépcső alsó támfalában található és Mansfeld Péternek (1941-1959) állít emléket.
A nap ugyanis az éppen 18 évessé vált fiú kivégzésének emléknapja is, Mansfeld Pétert 1959. március 21-e reggelén, egészen pontosan 9 óra 22 perckor küldték bitófára. Szíve 9 óra 35 perckor
megszűnt dobogni. Felmerülő orvosi költség, 100 Ft.
- írták a lelketlen gyilkosok a jegyzőkönyvbe.
Szintén Melocco Miklós nevéhez köthető Elek apó kútja, amelynek monolit fundamentumát Kányádi Sándor (1929-2018) Kossuth-díjas magyar költő kezdeményezésére egy az erdélyi Hargitáról idehozott sziklakő adja. Kevesen tudják, de a szomszédban lakó költő kezdeményezte a park melletti Mesemúzeum létrehozását is.
.jpeg)
Melocco kőbe vésett dór oszlopa mellett Gergely István (1939-2008) kolozsvári szobrászművész bronzba öntötte Benedek Elek (1859-1929) arcképét, alatta pedig egy mesebeli gyíkot láthatunk, amelynek szájából nyáron víz csordogál, ezzel igazolva az emlékmű kút jellegét.
Nem is gondolná a gyanútlan járókelő, hogy ez a kút ennél többről szól, mint a „a nagy mesemondó” előtti tisztelgésről… Csak a sziklakő oldalában látható felírat teszi egyértelművé, hogy ez egy 1956 áldozatainak emléket állító szobor, mégpedig a szabadságharc gyermekáldozatainak.
A harmadik ’56-os emlékmű, az 1956-os Forradalom és Szabadságharc Tabáni Emlékművének megtekintéséhez el kell indulnunk a Tabán lankás dombjai felé a Naphegy irányába. Az itt található szobor a főváros legmonumentálisabb 56-os emlékművei között van. A Munkácsy Mihály-díjas magyar szobrászművész, Ócsai Károly (1938-2011) által készített 16.5 méteres obeliszk a Tabán délnyugati lejtőjén, a Kereszt utca tetején emelkedik a magasba, csúcsán a szabadságot szimbolizáló stilizált madár. A süttői mészkőből készült oszlop egyik oldalán szabadságharcosokat ábrázoló dombormű, hátulján pedig emléktáblák helyezkednek el. Maga a művész is részt vett a forradalmi harcokban a Corvin-köziek és körtériek oldalán.
.jpeg)
1996-ban – egyszerre két nagyméretű munkámat is avatták: március 15-én a nagytétényi ’48-as honvéd-, október 23-án pedig a tabáni ’56-os emlékművet. Utóbbit sajnos csak részben, mert a szerves részét képező dombormű csak évekkel később került rá – a körülötte kialakult botrány miatt –, s példája lett a korszerűség és közízlés között húzódó szakadéknak, amelyet a rendszerváltás csak tovább mélyített.
- nyilatkozta egy alkalommal maga a művész.
A monumentális műalkotás, ahogyan az olvasható a szobor Naphegy felőli oldalán elsősorban
külországban élő 1956-os magyarok önzetlen adományából
készült.
Szóval, ezen a szép őszi napon érdemes elsétálni valamelyik szoborhoz és tiszteletünket tenni a szabadságharc hősei előtt. A holnapra vonatkozóan pedig Vörös Attila versét idézzük:
De torkolattűz lobbant, s vége minden vágynak,/ gyertyák égtek érte, a csöpp kis életért,/ halottak napján most kétszeres a bánat,/ elhunyt szeretteink, s a hősi holtakért./ Tizenöt éves volt, még élhetett volna,/ emlékét gyalázzák mosolygó gyilkosok,/ de nekünk, felnőtteknek Te lettél a példa,/ s véred váltja meg a szabad holnapot.
A reformkori törekvések elbukását, ha úgy tetszik totális politikai csődjét mi sem jelzi jobban történelmi kilométerkőként, mint az 1848. március 15-i pesti forradalom kitörése. A reformjavaslatokat az asztalról lesöprő bécsi udvar nem érzékelte a valóságot, s hogy mekkora feszültség forr a magyar keblekben. Így, amikor a hatalom végletekig feszítette a húrt, a magyar nemzeti újjászületés szabadságvágya úgy fakadt ki és sepert végig az országon, mint ahogyan a természeti csapások szokták az útjukba álló dolgokat ledönteni: feltartóztathatatlanul. Ezt megelőzően és után azonban rengetegen raboskodtak a császári önkény miatt börtönökben. Cikkünkben azokat a hírességeket mutatjuk be, akik a Táncsics-börtönként elhíresült budavári „tömlöcben” ültek forradalmi nézeteik miatt. Ezért is a Petőfit megidéző parafrázis a címben: Kik érted ültek (!), szent világszabadság!
Szinte mindenki tudja, hogy a budai Vérmező, amely a Krisztinavárosban terül el a később magyar jakobinusoknak csúfolt Martinovics-mozgalomban résztvevők vesztőhelyeként kapta nevét. A császári titkosrendőrség által lefülelt Martinovics Ignácot és négy társát 1795. május 20-án fejezték le a budai Vérmezőn, illetve közel két hétre rá, június másodikán Őz Pált, valamint Szolártsik Sándort is ugyanitt és ugyanekkor fejezte le a hóhér. De mi volt a Vérmező a kivégzés előtt?
A 125 évvel ezelőtt született Márai Sándor (1900-1989) több mint másfél évtizeden át itt lakott a Mikó utca-Logodi utca sarokházban feleségével, Lolával (1899-1986). Szeptemberben neki is az a vers jutott eszébe, mint a magyarok többségének. Igen, Petőfi Sándor Szeptember végén című verse, ami már kisiskolásként szívünkbe hatol, s ott marad egész életünkben, az utolsó szeptemberig.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
