
140 éve született Babits Mihály
A XX. századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja itt a Krisztinavárosban élt, az Attila úton két házban is lakott, majd élete utolsó éveiben a Logodi utcában talált otthonra feleségével, Tanner Ilonával (1895-1955) alias Török Sophieval, illetve nevelt lányukkal, Babits Ildikóval (1928-1982).
Babits Mihály (1883-1941) az Attila út 133-as számú ház első emeleti lakásában 1931 áprilisától 1937 augusztusáig lakott, majd ekkor a 103. szám alatti modern Bauhaus-stílusú háznak, a korábbinál jóval nagyobb, negyedik emeleti lakásába költöztek át, ahol Ildikónak már külön szobája is volt. Itt éltek egészen 1940 májusáig, amikor is - részben a megnövekedett könyvtár miatt szűkössé vált lakhelyéről - a költő utolsó budai otthonába, a Logodi út 31-be alá költöztek át.
Szörnyű köd van, elsüllyedt a Vérmező. Ha kinézek az ablakon, csak egy végtelen szürke tavat látok, valami rejtelmes Balatont, amelynek túlsó partja homályba vész. Nem vagyok többé a városban s képzeletem szabadon röpülhet; a házak eltűntek s azt rajzolok helyükbe, amit akarok.
- írja Babits Szekszárdi Kadarka című írásában.
Ha a várból indulunk egy rövid Babits-sétára, akkor a Bugát lépcsőn a Logodi utca 31. szám alatt található lakásához érdemes elsőként érkeznünk, ahol Babits igazából már alig töltött időt, hiszen betegsége végstádiumában, 1940 tavaszán költöztek át ide feleéségével és kamasz nevelt lányukkal, Babits Ildikóval a közeli lakásukból. Babitsék korábban egy utcával lejjebb, az Attila úton két helyen is éltek, először a mai Attila út 133. első emeletén laktak 1931. május elseje és 1937. augusztus 18. között, majd innen költöznek át a tágasabb, Attila út 103. szám negyedik emeletén található lakásukba, ahol 1937 augusztusa, illetve 1940 áprilisa között éltek.
Érdekes, hogy nem egy itteni utcát, hanem a Várnegyed túloldalán található romantikus, pazar panorámával rendelkező sétányt nevezték el Babits Mihály sétánynak 1945-ben, amit 1948-ban lerövidítettek Babits-sétányra. 1965-ben pedig - az egykori Keglevich-palota falán – emléktáblát is avattak a költő tiszteletére.
Külön érdekesség, hogy Babits első fővárosi szobrát csak a költő születésének 125. évfordulóján avatták fel a Vérmezőn, a már említett Bugát lépcsőnél. Marton László (1925-2008) Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész alkotása tehát Babits első köztéri szobra volt Budapesten.
140 éve született Szekszárdon a magyar irodalom egyik legfényesebb csillaga...


Igaz, csak ideiglenesen. A Királyi Várkert száz esztendővel ezelőtt nyílt meg átmenetileg a sokaság számára addig, amig Horthy Miklós kormányzó családjával a gödöllői Grassalkovich-kastélyban töltötte nyári szabadságát. Kevesen tudják, de a Duna szintjén található mai Várkert Bazárt elsősorban Várbazárnak hívták, s a ma Savoyai Terasznak nevezett, Magyar Nemzeti Galéria előtt elterülő rész volt maga a Várkert.
135 éve, 1890. június 24-én született erdőbaktai Baktay Ervin, aki éppen száz évvel ezelőtt, 35 évesen magyarosította nevét Gottesmann Ervinről, s aki számos európai egyetemen tartott előadásokat India kultúrájáról. Baktay 1956-ban egyike volt azon néhány Kelet-kutató közül a világból, akiket az indiai állam hivatalosan is meghívott a Buddha születésének 2500. évfordulójára megrendezett nagyszabású ünnepségsorozatra. Egy ideig itt a Vízivárosban, a Szilágyi Dezső téren élt.

„Nagy szerencsénkre…” – írtuk a címben, nem véletlenül, hiszen ez a skót mérnök volt a budapesti Széchenyi lánchíd építésének vezetője, valamint a budai Váralagút tervezője és főmérnöke is. S, aki 1866. június 23-án, tehát ezen a napon halt meg Budán. Ma már annyira evidens, hogy van, de a Lánchíd a skót mérnök főművével, a váralagúttal vált teljes értékűvé, ez teremtett valóban közvetlen kapcsolatot Pest és Buda között. Addig ugyanis a Várhegy megkerülésével lehetett csak az újonnan épült, Pestet Budával összekötő Lánchidat megközelíteni a Krisztinaváros, a Tabán, illetve a Hegyvidék felől és fordítva.