A IV. századi jótanács arra utal, hogy a legjobb, ha követjük a meglátogatott hely hagyományait és szokásait. Ha mindenki így tenne, amikor idegen helyre utazik, akkor sok bosszúságot spórolhatnánk meg a helyieknek. A legenda szerint a mondás eredete az volt, hogy Szent Mónika és fia, Szent Ágoston felfedezték, hogy Rómában – ahova ellátogatni készültek – a szombatot böjtnapnak tekintették, míg náluk, Milánóban nem volt az. Ezért Szent Ambrushoz fordultak tanácsért, hogy melyik szokást kövessék; aki azt válaszolta nekik, hogy „Si fueris Romae, Romano vivito more!” vagyis „Amikor Rómában vagy, tégy úgy, mint a rómaiak!”
Tegnap a budavári lokálpatrióták által alapított Bástyakör rendezvényén jártunk, amit a szervezők ezúttal a Várnegyedet hatványozottan érintő turizmus és a helyi érdekek ütközésének szenteltek. Az esten a nemzetközi trendek bemutatása és budavári tapasztalatok megjelenése által kirajzolódtak a probléma megoldásának körvonalai is.
Az előadó a világ egyik vezető elemző cégéhez tartozó leányvállalat, a PwC Magyarország turizmusiparági szakértője, Rippert Bálint volt, aki már prezentációja legelején számos nemzetközi példát hozott a téma jelentőségének érzékeltetésére. Az általa bemutatott adatokból egyértelművé tette, hogy még mindig Európa a világ legfontosabb turisztikai úticélja, ahol számos városban megjelent az úgynevezett túlturizmus (overtourism), illetve a kiegyensúlyozatlan turizmus (unbalanced tourism) problémája, mely fogalmak némi eltéréssel, de elsősorban a helyi érdekek és a nemzetgazdasági bevételek szempontjából sehol sem elhanyagolható turizmusipar érdekeinek összeütközését jelentik.
Az előadásból kiderült, hogy Európán belül az évi 50 millió turistát vonzó Párizs a leglátogatottabb turisztikai desztináció a világon, ahol a fő látványosságok környékén állandó a túlterheltség a városlakók számára, de említhetnénk példának Amszterdamot, amelynek belvárosában a túlturizmus konkrétan lakhatási válságot eredményezett vagy ott van Velence, amely a túlturizmus és az épített örökség pusztulásának egyik iskolapéldája.
Ezekhez a városokhoz képest Magyarországon 2025-ben összesen 20 millió turistát regisztráltak, amelynek 63%-a külföldi, 37%-a belföldi látogató volt. Ez az arány is jól mutatja, hogy a magyar turizmus jelentős mértékben még mindig a nemzetközi keresletre támaszkodik, ami fokozott érzékenységet jelent a helyiek érdekvédelme tekintetében. Budapest szállásstruktúrája erősen támaszkodik a rövid távú lakáskiadásra, ami a lakáspiaci feszültségek egyik forrása lehet. Az Eurostat legfrissebb kutatása szerint Magyarországon nőttek a legjelentősebb mértékben – 2015 óta 275 %-al – az ingatlanárak az Európai Unión belül. Ez az adat már önmagában elgondolkodtató. A szállodai, illetve magánszálláshely megoszlás az I. kerületben 65-35 arányban oszlik meg az előző javára, tehát a történelmi városmagban a rövid távú lakáskiadás domináns. Az alternatív szálláshelyek népszerűvé válása és elterjedése számos európai nagyvárosban lakhatási válságot eredményezett, illetve hozzájárul a lakónegyedek turisztikai térré válásához, az úgynevezett „Disneyfication” kialakulásához. A hazánkba látogató turisták úticéljai között toronymagasan a budavári látnivalók vezetnek, egy kis túlzással azt mondhatjuk, hogy az a turista, aki Magyarországra érkezik szinte biztosan ellátogat a budai Várba, tehát a Várnegyedben különösen erős az egyensúlytalanság, ez pedig, ha nem kezelik megfelelően, akkor hosszú távon óhatatlanul túlturizmushoz vezethet.
