Amikor július közepén szerda este felkapaszkodunk a Budai Várba, elsétálunk a Savoyai Teraszig és előttünk egyszerre tárul fel a kivilágított Pest panorámája, miközben a háttérben dzsessz szól, a kezünkben egy pohár jó bor, körülöttünk pedig a magyar képzőművészet legnagyobb alkotásai vesznek körül bennünket – nos, ennél elegánsabb kikapcsolódást Budapest aligha tud nyáron kínálni.
Nem véletlen, hogy immár tizenöt éve töretlen sikerrel rendezik meg az Magyar Nemzeti Galériában a Borszerdát. Kevés olyan kulturális esemény létezik Magyarországon, amely ennyire természetes módon képes összekapcsolni a magas kultúrát, a gasztronómiát és a közösségi élményt. Az MNG programsorozata régóta több egyszerű borkóstolónál: esténként életre kel a múzeum, a kiállítások új jelentésekkel gazdagodnak, a kurátorok személyes történeteket mesélnek, a zene új dimenziót ad a látottaknak, miközben odakint Budapest lassan aranyba, majd bíborba öltözik.
Az idei év központi motívuma a színek világa, július 15-én pedig a vörösé lesz a főszerep. Nem akármilyen vörösé, hanem annak a pompeji árnyalatnak, amely egyszerre idézi az ókori freskók időtlenségét, a vulkanikus izzást, a mediterrán naplementéket és a szenvedélyt. A szervezők játékos felhívása szerint érdemes ezt az estét egy apró vörös részlettel megkoronázni: egy ruhával, egy inggel, egy nyakkendővel vagy akár csak egy rúzzsal – mintha mi magunk is részévé válnánk annak a színvilágnak, amely ezúttal végigkíséri az egész estét.
A programok közül ezúttal is nehéz választani. A Dolce vita – Itália élménye két évszázad magyar művészetében című nagyszabású kiállításhoz több különleges tárlatvezetés is kapcsolódik. Prágai Adrienn művészettörténész kurátori sétája azt mutatja meg, miként formálta Itália a magyar művészek látásmódját, hogyan vált a mediterrán táj, a márvány, a tengerpartok és a napfény a magyar festészet egyik meghatározó inspirációjává. Antalffy Péter történész vezetésén a Grand Tour világába csöppenhetünk, amikor az utazás még valódi szellemi zarándoklatot jelentett, míg Bali Bettina a magyar festők izzó vörös naplementéinek nyomába vezeti a látogatókat.
Az est egyik legizgalmasabb előadásának ígérkezik Krasznai Réka művészettörténész előadása, amely A vörös 50 árnyalata címet viseli. Ritkán gondolunk bele, hogy a festészet vörösei mögött mennyi történet, mennyi kémia, mennyi kultúrtörténet rejtőzik. Mi a pompeji vörös? Miért olyan nehéz ma ugyanazt az árnyalatot előállítani? Mit jelent az indiai vörös, az égetett sziéna vagy a cinóber? És hogyan vált a vörös Munkácsy, Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly vagy Rippl-Rónai József festészetének egyik legkifejezőbb színévé? Ez az előadás jóval több egyszerű színtannál: valódi művészettörténeti kalandozás.
Mindeközben természetesen az időszaki kiállítások sem maradnak kurátori tárlatvezetések nélkül. A Kinetikus víziók című tárlaton Victor Vasarely és Nicolas Schöffer művészetének optikai játékai elevenednek meg, miközben Zombori Mónika művészettörténész azt mutatja meg, miként találkozik a tudomány, a technológia és a képzőművészet. A Vágyott remekmű – Gruber Béla művészete című kiállításon Kolozsváry Marianna vezetésével ismerhetjük meg azt a rendkívüli tehetséget, akit Bernáth Aurél egyszerűen csak „kis zseninek” nevezett.
A művészet mellé természetesen ezúttal is kiváló borok társulnak. Július 15-én a Somló ikonikus pincészete, a Tornai Pincészet érkezik a Galériába. A Somló vulkanikus talaja különleges karaktert kölcsönöz borainak: markáns ásványosság, feszes szerkezet és tüzes elegancia jellemzi őket. Nehéz lenne ennél találóbb borvidéket választani egy olyan estére, amelynek központi motívuma éppen a vulkanikus izzás és a pompeji vörös.
Ahogy azt a Borszerdák látogatói már megszokhatták, az est hangulatáról ezúttal is élő jazz gondoskodik. Ifj. Balázs Elemér zongoraművész-zeneszerző és Oláh Kálmán jazzszaxofon-művész egész este zenélnek majd az MNG falai között. Kettejük játéka egyszerre virtuóz és könnyed, pontosan olyan, amilyen egy nyári budavári esthez illik: elegáns, mégis felszabadult.
Ha valaki még nem járt Borszerdán, akkor most tényleg érdemes először ellátogatnia. Ha pedig már volt, valószínűleg pontosan tudja, hogy ez az a néhány óra, amikor a múzeum kilép megszokott szerepéből, a műalkotások új történeteket mesélnek, a bor és a zene pedig nem kísérőelemek, hanem ugyanannak a kulturális élménynek a részei. Vigyázat a program többszörösen addiktív!
Mi idén sem hagyjuk ki. Találkozzunk szerda este a Magyar Nemzeti Galériában!
(Fotók: MNG)
