Telt házas Szőcs Géza-emlékest volt a Várban
A magyar kultúra napja alkalmából telt ház előtt idézték meg a két éve elhunyt Kossuth- és József Attila-díjas erdélyi magyar író, költő életművét. A január 23-án, hétfőn 18 órakor kezdődő kulturális rendezvénynek - a Versünnep Irodalmi Szalon keretein belül - a Budavári Palotanegyedben található Oroszlános Udvarból nyíló Szent István Kávéház adott otthont.
A korábban már általunk is beharangozott irodalmi esten a marosvásárhelyi születésű Farkas Wellmann Endrével, József Attila-díjas erdélyi magyar költővel Kolti Helga színésznő, a Versünnep Alapítvány elnöke beszélgetett a Budavári Palotanegyedben található Szent István Kávéházban. A költő nem csupán Szőcs Géza költészetének legnagyobb ismerője, aki már egyetemi diplomadolgozatát is Szőcs költészetéről írta, de 2009-ben Amikor fordul az ezred címmel közös kötetet jegyzett Szőccsel, kapcsolatuk bensőséges és baráti volt.
A hétfő esti rendezvényen Szőcs Géza számos verse elhangzott, amelyekhez az egykori jó barát, tanítvány, szerzőtárs személyes bevezetői rengeteg adalékkal szolgáltak, s színezték tovább az egyébként is színes életművét. És igazából az tette izgalmassá az egész beszélgetést, hogy Szőcs egyik egykori bizalmasa, gondolkodásának és érzéseinek talán legnagyobb ismerője vezette el a hallgatóságot a két éve elhunyt költő szívéhez és elméjéhez. A beszélgetésből megtudhattuk, hogy mi köze volt Szőcsnek a napokban elhunyt Tamás Gáspár Miklóshoz vagy Cseh Tamáshoz; ki volt az a személy közvetlen környezetében, aki jelentéseket készített róla a román titkosrendőrségnek és maga a költő hogyan viszonyult ehhez, amikor ez tudomására jutott; milyen távlati tervei voltak közvetlenül a koronavírus miatt bekövetkezett halála előtt; de azt is megtudtuk, hogy miben hitt a költő, hogy meddig fog élni.
A versek, a személyes történetek, élmények hallatán a hallgatóságban is megerősítést nyerhettek Kiss László 1988-ban, a Harmadkor hasábjaira írt, Szőcs Géza kötetéhez című recenziójának méltató szavai, miszerint:
A szó Szőcs Géza verseiben újra elemi érintés. Költészete restauráció, a nyelv visszahelyezése eredeti funkciójába, a nyelvnek ismét eredeti módon való használata. Versei, mint a mágikus igék, helyreállítják a világ megbomlott egységét, eredendő harmóniáját. Megszüntetik az eluralkodott káoszt, anarchiát, melynek hű tükrözője a nyelv is.
Az irodalmi estet végül Farkas Wellmann Endre barátja, mestere és költőtársa halálára írt, megható verse zárta.
A fentebb felsorolt kérdésekre a választ hamarosan megtudhatjuk a rendezvényen készült videóból, amelyet a Versünnep Alapítvány publikál majd.
Szinte mindenki tudja, hogy a budai Vérmező, amely a Krisztinavárosban terül el a később magyar jakobinusoknak csúfolt Martinovics-mozgalomban résztvevők vesztőhelyeként kapta nevét. A császári titkosrendőrség által lefülelt Martinovics Ignácot és négy társát 1795. május 20-án fejezték le a budai Vérmezőn, illetve közel két hétre rá, június másodikán Őz Pált, valamint Szolártsik Sándort is ugyanitt és ugyanekkor fejezte le a hóhér. De mi volt a Vérmező a kivégzés előtt?
A 125 évvel ezelőtt született Márai Sándor (1900-1989) több mint másfél évtizeden át itt lakott a Mikó utca-Logodi utca sarokházban feleségével, Lolával (1899-1986). Szeptemberben neki is az a vers jutott eszébe, mint a magyarok többségének. Igen, Petőfi Sándor Szeptember végén című verse, ami már kisiskolásként szívünkbe hatol, s ott marad egész életünkben, az utolsó szeptemberig.
A mai nap a Budai Vár visszafoglalásának évfordulója, ugyanis 1686. szeptember 2-án éppen ezen a napon szabadították fel és foglalták vissza az európai szövetséges csapatok a török megszállás alól a Duna jobb partján fekvő várat. Ezzel ért véget Budán - 145 év után - a török uralom.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
