A májusi és június Szerb Antal-sétáink néhány óra alatt beteltek, és azóta is sokan jelezték, hogy szívesen csatlakoztak volna, de már nem jutottak jegyhez. Ezért úgy döntöttünk: július 5-én két újabb alkalommal is elindítjuk irodalomtörténeti sétánkat Szerb Antal születésének 125. évfordulója alkalmából.
Ezúton is köszönjük a folyamatos teltházat, a rengeteg kedves visszajelzést és azt a figyelmet, amellyel Szerb Antal budai történetei felé fordultatok.
Szerb Antal író, költõ, mûfordító portréja.
A felvétel készítésének pontos ideje ismeretlen.
MTI Fotó: Haár Ferenc
„Az Ulpius-háztól a Krisztina-templom bölcs harangjáig” című tematikus sétánk középpontjában a 125 évvel ezelőtt született író életműve, budai kötődései és máig eleven szellemi öröksége áll. A program alapját Szerb Antal naplói, levelei, regényei és esszéi adják; ezek segítségével járjuk be azokat a helyszíneket, amelyek nemcsak életrajzának, hanem irodalmi világának is fontos állomásai.
Hogy miért éppen Budavár? Mert a Várnegyed számos pontja meghatározó szerepet játszott Szerb Antal fiatalságában. Rajongott a régi utcákért, az ódon házakért, a múltból itt maradt kövekért, és azért a sajátos budai atmoszféráért, amely műveiben is újra meg újra felbukkan.
Szerb Antal számára Budapest nem egyszerűen város volt, hanem személyes emlékezet, ifjúság, hangulat és sors. Ahogy ő maga írta:
„nincsen olyan része Budapestnek, ami számomra ne volna az ifjúság.”
Ez a különös, nosztalgikus, mégis rendkívül pontos városélmény átszövi az írásait. Nála a város nem háttér, hanem élő közeg: utcákból, kapualjakból, templomtornyokból, régi házakból és személyes emlékekből összeálló belső térkép. Az Utas és holdvilág lapjain így vall erről:
„Gimnazista koromban a sétálás volt a legfőbb szórakozásom. (…) Minden városrésznek, sőt minden utcarészletnek külön hangulati értéke volt számomra. (…) De legjobban mégis a budai várat szerettem. Régi utcáit sose untam meg. A régi dolgok akkor is jobban vonzottak, mint az újak.”
