A Luka Mazur Quartet nevű együttes által jegyzett Batory Jazz Celebration című zenés est egyszerre idézi meg a lengyel-magyar történelem egyik nagy közös alakját, a két nép évszázados barátságát és azt a kulturális örökséget, amely ma is élő kapocs Budapest és Varsó között.
Vannak történelmi kapcsolatok, amelyek nem pusztán évszámokból, uralkodói házasságokból, diplomáciai kapcsolatokból vagy katonai szövetségekből állnak. A lengyel–magyar barátság pont ilyen: a közös múlt, a kölcsönös rokonszenv, az évszázadokon átívelő barátság sokkal több, mint két ország kötelező diplomáciai érintkezése. Olyan örökség, amelyet sem a magyaroknak, sem a lengyeleknek nem kell hosszasan magyarázni, mert a két nép történelmi tudatában magától értetődően van jelen. „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol s issza borát” – tartja a mondás magyarul; „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki” – hangzik ugyenez lengyelül évszázadok óta. Ez a kétnyelvű versecske éppen attól erős, hogy nem üres fordulat, hanem két nép valódi barátságának élő emléke.
Ennek a különleges kapcsolatnak egyik legfényesebb alakja Báthory István, Erdély fejedelme, majd Lengyelország királya és Litvánia nagyfejedelme volt. Személye egyszerre tartozik a magyar és a lengyel történelemhez: magyar főúrként, erdélyi fejedelemként érkezett a lengyel trónra, ám uralkodása alatt a Lengyel–Litván Unió egyik legerősebb, legtekintélyesebb királyává vált. Alakjában ritka történelmi pillanat testesült meg: egy magyar államférfi, aki Lengyelországban is a nemzeti emlékezet részévé lett. Mert Báthory nemcsak uralkodó volt, hanem jelkép is. A határozottság, a katonai tehetség, a politikai éleslátás és az európai léptékű gondolkodás szimbóluma. Neve mindkét ország történelmi képzeletében méltóságot hordoz. Talán ezért is különösen szép, hogy koronázásának 450. évfordulóján nem üres ünnepi beszédekkel, , hanem zenével idézik meg alakját Budavárui Palota legszebb teraszán. A jazz zenei szabadsága pont alkalmas ennek az évfordulónak a könnyed megünneplésére.
