Mégis, ha képzeletben elindulunk Pestről Budára a Lánchídon, majd a szintén általa kezdeményezett Alagúton keresztül elérünk a Krisztina térre, ahol Széchenyi a krisztinavárosi templomban oltár elé vezette szerelmét, akkor már ez a három helyszín is megindokolja, hogy miért áldozunk Széchenyi budavári kötödéseiről cikket. Erről azonban sokkal többről van szó: cikkünk címe- igazság szerint – az is lehetett volna, hogy „A legnagyobb magyarok és a Budai Vár”.

Nemrégiben csupán az Úri utcában öt Széchényi palota volt; ebből már csak egy van, amelynek egy Széchényi grófnő a tulajdonosa. (…) Idősb gróf Széchényi Imréné két úriuccai házát Izabella főhercegnő vette meg. Ezekben is idegenek laknak. A (Dísz tér – szerk) 10-ik számú ház a gróf Széchényi Gézáé. A 11-es számúházat pedig, mely a Zichy Tivadaré volt, most árverezték el. (…) Az Országház ucca 5. számú házát csak nemrégadta el báró Piret-Bihari Gyuláné. Egyébként ebben az uccában van Frigyes főherceg Dárda uccára szóló háza is. Az Úri ucca 2. számú háza most báró Bánhidy Antalnéé. Ez a ház békében Chotek Rezső grófé volt. A 16. számú házat, melyet Madarassy Gábornétól vett dr. Ullmann Andor, most Albrecht főherceg vette meg. Így aztán Albrecht főherceg háza szomszédságba kerültazzal a két házzal, amelyet annak idején édesanyja, Izabella főhercegnő vásárolt özv. gróf Széchényi Imrénétől.

– írta meg a Magyar Hírlap, 1933. december 10-i számában Pásztor Mihály (1867-1944) újságíró.

Gróf Széchenyi István (1791-1860) azonban nem a Várban lakott, hanem eleinte az egykori Kereskedelmi Bank díszes székháza helyén állott Diana-fürdőben talált otthonra, a mai Széchenyi István tér 3. szám alatt.

A ház gyönyör lakja, kiáltám, mert még akkor nem tudtam, hogy a dicsőségé. Széchenyi itt szállásolt. Emlegesse azt a legkésőbb maradék.

– írta meg Kazinczy.

A gróf csak az 1936-ban Seilern Crescence-el (1799-1875) kötött házassága után nézet egy nagyobb, a házasélethez illőbb lakhelyet, s választása végül az Ullmann-házra esett. Az Ullmann Mór (1782-1847) bankár által épített illusztris épület második emeletén lévő saroklakást bérelte ki scaládjával, ahol egészen 1848-ig éltek.

Érdekességként írjuk cikkünk végére, hogy az első szabadon választott magyar kormány tagjai közül egyedül Szemere Bertalan lakott Budán. Ő a kormánynak is nevet adó gróf Batthyány Lajos (1807-1849) családjának a tulajdonában álló palotában élt, a mai Dísz tér 3. számú épületben.

Szóval, Széchenyi István ugyan nem, de utódai közelebb kerültek a Várhegyhez, s rokonai egy része a Budai Várban talált otthonra.

Széchenyi egyik fia, Széchenyi Ödön (1839-1922), aki francia példa alapján álmodta meg a Budavári Siklót. Az UNESCO Világörökségi listáján is szereplő, ingajelleggel egymást váltó, Margit és Gellért névre keresztelt két kocsi ma is meghatározza Budapest látképét. Ödön azonban nem csak ezt adta a magyarságnak, hanem a hazai önkéntes tűzvédelem megszervezése is a nevéhez kötödik, s 1863-ban alapította meg a Budapesti Önkéntes Tűzoltó Egyletet. Néhány évre rá, az 1870-es évek elején megalakult Magyar Országos Tűzoltó Szövetség, amelynek természetesen az ötletgazda lett az első elnöke. Számos itthoni úttörő kezdeményezés fűződik még a nevéhez, többek között a Budapesti Hajósegylet, az Újpesti Hajógyár, a már említett Várszínház, az első magyar Népszálló, a Magyar Kereskedelmi és Iparegylet, valamint az Első Magyar Utazási Társaság. 1868 és 1870 között az egyik első dunaparti szállodát, a Fiume Hotelt építette fel a Duna partján. Széchenyi Ödön az 1870-es években többször is járt az általa megkedvelt török fővárosban, Konstantinápolyban. Ahol maga a szultán bízta meg Széchenyit a török tűzoltóság megszervezésével. Az évekig tartó munka olyannyira elhúzódott, hogy a gróf végül Konstantinápolyban ragadt. Sőt, a Galata városrészben megépítette a siklót, ami ott egy földalatti alagútban közlekedik. Ő volt az első keresztény, akinek a török szultán pasa címet adományozott, ezután ő lett a „Tűzpasa”. Széchenyi Ödön 1922. március 24-én hunyt el nyolcvankét éves korában. síremléke ma is az isztambuli Feriköy keresztény temetőben található.

Széchenyi másik fia, gróf Széchenyi Béla pedig a Lánchíd budai hídfője mellett elterülő Duna-parti területen építtetett palotát magának a tulajdonában álló Duna-parti telekre. A Széchenyi-palota a 45-ös ostrom idején gyakorlatilag rommá vált. A Várhegy tövében álló istálló és kocsiszín megmenekült ugyan, de elbontották és helyére szállodát emeltek.

Az Úri utca 8. számú neogótikus stílusú városi palotát 1903-ban gróf Széchenyi Gyula (1829-1921) számára építették át Hauszmann Alajos tervei alapján. Kapuja fölött ma is a Széchenyi-család címere látható.

Szerdán, az I. kerületben megtartott gyűjtőnapon a Széchenyi grófi család újra tanújelét adta fennkölt hazafiúi gondolkodásának. A gyűjtőkocsi az Úri-utcai Széchenyi-palota előtt haladt, amikor a palotakapui megnyíltak és egy inas 12 ágú nehéz ezüst kandelábert hozott ki és adott át a gyűjtőjárat vezetőjének. A kandeláber a Széchenyi-grófi címerrel van ellátva és minden bizonnyal régi családi ezüstből való. A nagyértékű darab az összegyűlt értékes tárgyakból később rendezendő sorsolás egyik főnyereményét fogja képezni.

– tudósított a család bőkezű háborús jótékonykodásáról a Magyar Hírlap 1915. április 3-i száma.

Úri utca 8. (Fotó:

Az Úri utca 52. számú későbarokk palota kapuján szintén a Széchenyi család címere látható, s egy emléktábla is emlékezteti az utókort arra, hogy itt élt a második világháború előtt az „Afrikavadász”. 1944. szenteste napján az e házban élő fiát, a híres magyar vadászt és írót, Széchenyi Zsigmondot (1898-1967) meglátogató egykori székesfehérvári főispán, gróf Széchenyi Viktor (1871-1945) a Várban ragadt, s itt élte át az ostromot, illetve írta fiának a híres Ostromnaplót. 1945 márciusában a „felszabadító” szovjet katonák apát és fiát is letartóztatták. A megkínzott, meggyötört idős ember ugyan egy hónap után szabadult, de április 19-én megtört szervezete feladta a küzdelmet.

Ha ennél a mondatnál egy batűvel is többet írnánk, az már szétfeszítené egy kulturális portál cikkének kereteit, ezért a történet most itt ér véget, de bízunk benne, hogy röviden sikerült bemutatnunk, milyen kapcsolat volt a Széchenyi-család és a Budai Vár között.

B. Ferenc Attila